Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

4. szám - Dévai György–Dévai István–Czégény Ildikó–Harman Béla–Wittner Ilona: A bioindikáció értelmezési lehetőségeinek vizsgálata különböző terheltségű északkelt-magyarországi víztereknél

DÉVAI GY. - DÉVAI I. - CZÉGÉNY I. - HARMAN B. - WITTNER I .: A bioindikáció értelmezési lehetőségeinek vizsgálata 211 mációrendszer - Természetes Éló'világvédelmi Részrend­szer. Fajokra és élőhelyekre vonatkozó adatfelvételi lapok értelmezési és kitöltési útmutatója. Kézirat, KLTE Debre­cen & OKTH Budapest, 185 pp. + XVIII tábla. Jakucs !'., Dévai Gy., Précsényi 1. 1984: Az ökológiáról ­ökológus szemmel. Magy. Tudom. XCI/5: 348-359. Juhász-Nagy P. 1970: Egy operatív ökológia hiánya és szük­séglete. Első rész. A hiány és a „negatívumok". MTA biol. Tud. Oszt. Közlem. XII/3-4: 441-464. Juhász-Nagy P. 1979: A környezetvédelem ökológiai alapjai. MTA biol. Tud. Oszt. Közlem. XXII/3-4: 279-309. Juhász-Nagy P. 1986: Egy operatív ökológia hiánya, szük­séglete és feladatai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 251 pp Körte, F. (hrsg.) 1987: Lehrbuch der ökologischen Chemie. Grundlagen und Konzepte für die ökologische Beurtei­lung von Chemikalien. 2. neubearbeitete Auflage. Georg Thieme Verlag, Stuttgart - New York, XIV + 353 pp. László F., Berta, E. 1981: Nehézfémek a Tisza hossz-szel­vény fenéküledékmintákban. Tiscia (Szeged) XVI: 45-54. Menzie, C. M. 1972: Fate of pesticides in environment. An­nual Rev. Ent. 17: 199-222. Moore, J. W., Ramamoorthy, S. 1984: Heavy metals in na­tural waters. Applied monitoring and impact assessment. Springer-Verlag, New York - Berlin - Heidelberg - To­kyo, XI + 268 p.p. Müller, P. 1977: Die Belastbarkeit von Ökosystemen. In: Vortráge des Internationalen Kongresses Energie und Umwelt vom 8.2. bis 10.2.1977 in Düsseldorf. Vulkan­Verlag, Essen, p. 68-77. Oli ver, B. G., Bourbonniere, R. A. 1985: Chlorinated con­taminants in surficial sediments of Lakes Húron, St. Cla­ir, and Erié: implications regarding sources along the St. Clair and Detroit Rivers. J. Great Lakes Res. II/3: 366­372. Salomons, W., Förstner, U. 1984: Metals in the hydrocycle. Springer-Verlag, Berlin - Heidelberg - New York - To­kyo, X + 349 pp. Schnoor, J. L., McAvoy, D. C. 1981. Pesticide transport and bioconcentration model. J. envir. Engng. Div. 107: 1229­1246. Waijandt J., Bancsi I. 1989: A Tisza és mellékfolyói vi­zének és üledékének nehézfémtartalma. Hídról. Közi. 69/2: 83-88. Wegman, R. C. C., Hofstee, A. W. M. 1982: Determination of organochlorines in river sediment by capillary gas chromatography. Application to Dutch river sediment. Water Res. 16: 1265-1272. Abstract: Keywords: DÉVAI GYÖRGY DÉVAI ISTVÁN CZEGENY ILDIKÓ HARMAN BELA WITTNER ILONA Studies on the interpretáljon of bioindication phenomes Dévai, Gy., Dévai, I., Ms. Czégény, I., Harman, B., Ms. Wittner, I. On ecological besis the impacts of the environment are detectable most reliably by interpreting the signals received from the living organisms. Unfortunately, there are still a number of factors making the results of bioindicator analyses not readily accessible to interpretation and evaluation. For a better understanding of these problems, studies were launchedin pilot areasin close to natural condition and under various degreesofeivilizational stress. The levelsofpollution and the signs thereof in the living organisms were determined with special regardto heavy metals and somé important pesticides of the chlorinated hydrocarbon type. The analytical data revealed these pollutants to be species- and element-, resp. compound specific, further to accumulate in the living organisms at different rates depending on their development forms and on the characteristics of the given water body. From a comparative analysis of the data it was concluded alsó that besides toxicity new water quality index should be introduced as a measure of the endangered state of the biota (perniciousness) based on the amount of pollutants accumulating in the living organisms. Ecology, water quality, bioindication, heavy metals, pesticides, perniciousness. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Ökológiai Tanszékének docense. Egyetemi tanulmányait is itt folytatta, s 1965-ben szerzett biológia-földrajz szakos középiskolai tanári oklevelet. Azóta folyamatosan itt dolgozik, s a biológia tanárszakos és a szakbiológus hallgatók oktatásában vesz részt. Tudományos munkája kétirányú. Egyrészt édesvízi ökológiai rendszerek, másrészt a szitakötők és az árvaszúnyogok tanulmányozásával foglalkozik. E témakörökben 85 dolgozata jelent meg és mintegy 60 tudományos előadást tartott. 1972-ben „sub auspiciis rei publicae popularis" kitüntetéses doktorrá avatták. 1976-ban pedig elnyerte a biológia tudomány kandidátusa fokozatot. Számos tudományos társaság (MHT, MBT, SIL, SIO, GdO) és akadémiai bizottság (Ökológiai, Zoológiai) tagja, a DAB Környezettudományi Szakbizottságának társelnöke. A Hajdú-Bihar Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat Laboratóriumának vezetője. A Kossuth Lajos Tudo­mányegyetemen 1971-ben szerzett hidrobiológus-biológia szakos középiskolai tanári oklevelet, 1973-ban egyee­mi doktori címet. 1980-ban nyerte el a biológia tudomány kandidátusa fokozatot. 1990-91-ben a Floridai Egyetem vendégkutatója volt. 1992-től - jelenleg is - a Louisiana Állami Egyetem vendégkutatója. Több mint 50 tudományos közleménye jelent meg hazai és külföldi folyóiratokban. Több tudományos társaság (MHT, MBT, SIO) és akadémiai bizottság tagja. A Hajdú-Bihar Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat Laboratóriumának atomabszorpciós vizsgálati csoportveze­tője. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1978-ban szerzett okleveles vegyész képesítést, 1983-ban egyetemi doktori címet. Szakmai tevékenysége során elsősorban a vízanalitika témakörén belül atomabszorpciós vizsgála­tokkal foglalkozik. Több tudományos közleménye jelent meg hazai és külföldi folyóiratokban. A Hajdú-Bihar Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat Laboratóriumának gázvizsgálati csoportvezetője. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1977-ben szerzett okleveles vegyész képesítést, 1980-ban egyetemi doktori címet. Szakmai tevékenysége során elsősorban a vízanalitika témakörén belül gázkromatográfiás vizsgálatokkal foglal­kozik. Több tudományos közleménye jelent meg hazai és külföldi folyóiratokban. A Hajdú-Bihar Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat Laboratóriumának ivóvízvizsgálati csoportvezetője. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1974-ben szerzett hidrobiológus-biológia szakos középiskolai tanári okleve­let, 1976-ban egyetemi doktori címet; a Veszprémi Vegyipari Egyetemen 1978-ban környezetvédelmi szakmér­nöki oklevelet. Szakmai tevékenysége során elsősorban a vízmikrobiológia, valamint a vízminőség-vízminősítés témaköreivel foglalkozik. Több tudományos közleménye jelent meg hazai és külföldi folyóiratokban.

Next

/
Thumbnails
Contents