Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

4. szám - Dévai György–Dévai István–Czégény Ildikó–Harman Béla–Wittner Ilona: A bioindikáció értelmezési lehetőségeinek vizsgálata különböző terheltségű északkelt-magyarországi víztereknél

206 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM E két víztér üledékéből néhány HCH-vegyület mellett a DDT-t, ill. egyes származékait is ki lehetett mutatni, de valamennyit igen kis (1,5 ng/kg sz. a. alatti) mennyiségben. A civilizációs eredetű szennyeződéseknek lényegesen jobban kitett BMKO-rendszerű szennyvíztisztítókból származó mintákban a klórozott szénhidrogén típusú növényvédő szerek érthetően nagyobb mennyiségben találhatók. Az irodalomban is hasonló értékeket írtak le az Uyen típusú és rendeltetésű vízterek esetében (vö. pl.: Gönczi et al. 1978; Olivér - Bourbonniere 1985; Frank et al. 1982; Duursma - Hanafi 1976; Wegtnan - Hofstee 1982). A négy víztér vizének és üledékének klórozott szénhidrogén típusú növényvédőszer tartalmáról a következőket állapíthatjuk meg összegzésül. A természetközeli állapotúnak, ill. a civilizációsán szennyezettnek tekinthető vízterek között alig van számottevő különbség ebben a tekintetben. Ennek ellenére az adatokból kitűnik, hogy a legkevésbé szennyezettnek a Halápi-tározó vize és a Marót-zugi-Holt-Tisza üledéke, míg a legszenynyezettebbnek — mindkét szempontból és teljesen egyértelműen - a hajdúböszörményi BMKO-rendszerű szennyvíztisztító mű minősíthető. A víz- és üledékminták egyikében sem fordul elő heptaklór, aldrin és o,p'-TDE; leggyakrabban pedig alfa-HCH és gammaHCH (lindán) volt kimutatható. 3.2. A bioindikáció ökológiai értelmezése A különböző vízterek és élőviláguk szennyezőanyagtartalmának ökológiai szempontú értékelésekor először számba kell venni az ezt befolyásoló tényezőket. Többféle irányból vizsgálható ez a kérdés, de Juhász-Nagy (1970, 1979, 1986) elvi álláspontját elfogadva és a bioindikáció kérdéskörére kivetítve két alapvető irányultságot feltétlenül ki kell emelni (vö. Dévai Gy. et al. 1984). Az egyik, mégpedig döntő tényező, az élő szervezet belső sajátossága (interior komplexum), ami meghatározza az élőlénynek az adott elemhez vagy vegyülethez való viszonyát, nevezetesen azt, hogy bejuthat-e, beépülhet-e, s akkumulálódhat-e az adott elem vagy vegyület az élőlényben, és ha igen, milyen mértékben. Ez az úgynevezett faj specifikusság kérdésköre (1. ábra). Szintén az élő szervezet „adottsága" az, hogy ho(a) mg/kg sz.a. 30 1 Cr Pb Cd Ni Co Mo Nagy mocsári csiga Fiallócsiga /jg/kg sz.a. 60 50 (b) 40 30 20 10 0 •D 0 l I u 1 V V I** I y Alfa-HCH i Béta-HCH Dieldrin p,p'-TDE Lindán Delta-HCH o,p'-TDE [ | Nagy mocsári csiga Fiallócsiga 1. ábra. Példák a fajspecifikusságra a Marót-zugi-Holt-Tiszában 1990. május 23-án gyűjtött nagy mocsári csigából (Lymnaea stagnalis) és fiallócsigából (Viviparus viviparu) kimutatott néhány nehézfém (a) és klórozott szénhidrogén típusú növényvédő szer (b) esetében