Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

4. szám - Dévai György–Dévai István–Czégény Ildikó–Harman Béla–Wittner Ilona: A bioindikáció értelmezési lehetőségeinek vizsgálata különböző terheltségű északkelt-magyarországi víztereknél

202 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM A bioindikáció értelmezési lehetőségeinek vizsgálata különböző terheltségű északkelet-magyarországi víztereknél Ökológ iai alapon a környezet hatásai az élővilág jelzései alapján mutathatók ki a legmegbízhatóbban. Éppen ezért sajnálatos, hogy a bioindikáció-vizsgálatok eredményeinek felhasználhatóságát ma még számos tényező nehezíti és gátolja. Ezek részbeni tisztázása céljából a szerzők egyrészt természetközeli, másrészt civilizációs hatásokkal eltérően terhelt mintaterületek szennyezettségének a mértékét, ill. élővilágukban való visszatükröződésének a sajátosságait kezdték el tanulmányozni, különös tekintettel a nehézfémekre és néhány fontosabb klórozott szénhidrogén típusú növényvédő szerre. Vizsgálati adataik elemzése alapján megállapíthatják, hogy az általuk is jól érzékelt faj-, ill. elem- vagy vegyületspecifikusság mellett a szennyező' anyagok akkumulálódásának két másik sajátossága is világosan felismerhetővé vált az élőlényeknél, mégpedig a fejlődési alakok szerinti specifikusságé és víztérspecifikusságé. Az eredmények összehasonlító értékeléséből arra is fény derült, hogy a toxicitás, azaz a mérgezettségi állapot mellett feltétlenül szükséges beiktatni a vízminőségi mutatók közé egy újabbat is, amelynek alapján az élőlényekben feldúsuló szennyező anyagok mennyiségéből kiindulva az élővilág „veszélyeztetettségé­re" (perniciozitás) lehet következtetni. Ökológia, vízminőség, bioindikáció, nehézfémek, peszticidek, perniciozitás Dévai György Kossuth Lajos Tudományegyetem Ökológiai Tanszéke 4010 Debrecen, Pf.: 14. Dévai István Czégény Ildikó Harman Béla Wittner Ilona Hajdú-Bihar Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat 4001 Debrecen, Pf.: 10. Kivonat: Kulcsszavak: 1. Bevezetés Valamennyi eddigi elméleti megfontolás és gyakorlati ta­pasztalat azt mutatja, hogy mind a civilizációs ártalmak, mind pedig a környezetvédelmi tevékenység célját képező tényezők negatív és pozitív hatásainak legpontosabb visszatükrözője az emberrel azonos evolúciós törvényszerűségek alapján kiala­kult élővilág. Mivel pedig az élőlények elsősorban a kiindu­ló-alapozó és a végsó'-hatáselemző műveletek feltárására a legalkalmasabbak, az élővilág állapotváltozásai a legtökélete­sebb visszajelzést jelentik a társadalmi-műszaki jellegű be­avatkozások, s azon belül is elsősorban a globális, regionális vagy helyi méretű természet- és környezetátalakító tevékeny­ség irányának, hatásának és mértékének a megítélésére. Ezzel a legmegbízhatóbb alapját képezik az alkotó, az eredeti ér­tékeket megőrző és továbbfejlesztő, s ugyanakkor a tudo­mányos-technikai haladást is támogató környezetgazdálkodás­nak (Jakucs et al. 1984; Jakucs - Dévai Gy. 1985). Az ehhez a munkához szükséges alapelvek azonban ma még nem kellően fel- és elismertek, a felmérési és értékelési módszerek kimunkálása pedig igen hiányos, különösen az él­ővilágra vonatkozóan (vö. Müller 1977; Körte 1987). Éppen ezért 1989-90. évi munkánk középpontjába a különböző élet­formatípusú és életmódú mintaélőlény-csoportok bioindikáci­ós célú felhasználási lehetőségeinek a tanulmányozását állí­tottuk. Munkánk során egyrészt természetközeli állapotú, másrészt civilizációs hatásokkal eltérő mértékben terhelt min­taterületek szennyezettségét tanulmányoztuk, különös tekintet­tel a nehézfémekre, a szerves mikroszennyezők közül pedig néhány fontosabb klórozott szénhidrogén típusú növényvédő' szerre. 2. Mintaterületek és módszerek 1989-90-ben négy víztérból, a Marót-zugi-Holt-Tiszá­ból, a Halápi-tározóból, ill. a hajdúböszörményi és a püspökladányi BMKO-rendszerű szennyvíztisztító mű­ből vettünk mintákat, egyrészt az ökológiai alapállapot felvételéhez, másrészt a mintaélőlény-csoportok (Rota­toria, Mollusca, Crustacea, Odonata, Diptera: Chirono­midae) szennyezőanyag-tartalmának kimutatásához. A Marót-zugi-Holt-Tisza a Tisza bal parti hullám­terének a Gávához tartozó részén fekszik. Az itteni vízterek közül ez tekinthető a viszonylag legérintetle­nebbnek, s habituálisan mindenképpen természetközeli állapotúnak minősíthető. A Halápi-tározó Debrecen közigazgatási területén, a várostól keletre található, s a Hajdúsági Tájvédelmi Körzet védett területeinek egyike. Igaz ugyan, hogy mint az ún. erdőspusztai tá­rozórendszer egyik tagja, mesterséges létesítmény, de a helyén korábban is vizenyős-mocsaras terület volt, s mivel rendeltetése elsősorban a vízutánpótlás biztosí­tása, ez is természetközeli állapotúnak tekinthető. A másik két vizsgálati objektumnak szükségképpen a civilizációs hatások által erőteljesebben befolyások­nak kellett lennie. A jó néhány számításba vehető északkelet-magyarországi állóvíz közül választásunk két szabadföldi szennyvíztisztító berendezésre, a püs­pökladányi és a hajdúböszörményi BMKO-rendszerű szennyvíztisztító művekre esett. Kijelölésüket elsősor-

Next

/
Thumbnails
Contents