Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

3. szám - Szöllősiné Balogh Irén: A díjrendszer alakulása az elmúlt 25 évben

SZŐLLŐSINÉ BALOGH I.: A díjrendszer alakulása 195 lió 2. ábra Az éves ivóvízfogyasztás alakulása fogyasztói kategóriánként 1968-tól napjainkig. Jelmagyarázat értékesítés összesen lakossági értékesítés . _ . _ . _. ipari fogyasztók részére értékesített víz közületek részére értékesített víz — — — — rosban 1991-től nem volt kettős tarifa, míg vidéken továbbra is fennmaradt. 1992. január 1-től módosították a díjrendszer kiegészítő elemeit is. A Vízügyi Alapról szóló 2/1992 (1.6.) kormányrendelet hatályba lépésével megszűnt a vízdíjpótlék és az ivóvízhasználati pótdíj alkalmazása, egyedüli elemként a vízkészlethasználati díj fizetésének kötelezettségét írták elő. Ezzel egyidejűleg a fizetendő vízkészlethasználati díj meghatározásának módszerét is módosították, ami vonatkozott a fizetésre kötelezett vízmennyiségre, az alapdíj mértékére, de a vízkivétel körülményeinek meghatározására is. Budapesten például az a paradox helyzet állt elő, hogy az 1992-es díjemelés mértéke (3 Ft/m

3) nem érte el a megszüntetett pótdíj mértékét (4 Ft/m

3), s ezzel az ipari fogyasztóknak az áremelés ellenére kevesebbet kellett fizetniük az ivóvízfelhasználásuk után, mint az előző évben (nem beszélve azokról, melyeknek korábban vízdíjpótlékot is kellett fizetniük a lekötött vízmennyiséget meghaladó túlfogyasztásuk után). Vélhetően ezt felismerve az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvény életbe lépésével és az ennek végrehajtására kiadott KHVM rendelettel újabb módosításra került sor 1993. január 1-től. Ennek értelmében vízkészletjárulék fizetésének kötelezettségét rendelték el. Módosították az alapjárulék mértékét, változtatták az igénybevett vízmennyiség meghatározásának módját, a vízhasznosítás és a vízkészlet jellegétől, továbbá az adott térség vízgazdálkodási helyzetétől függő körülményszorzót. Azzal, hogy a járulékfizetést kiterjesztették a vízhasználón túl az üzemi fogyasztóra is, a korábbi ivóvízhasználati pótdíjhoz hasonló konstrukciót hoztak létre, azzal a különbséggel, hogy az üzemi fogyasztó is közvetlenül a Vízügyi Alappal kerül kapcsolatba, s a járulék fizetése nem a szolgáltató vállalatok közbeiktatásával történik. A főváros az országostól eltérő helyzetbe került, mert a KHVM és a Főpolgármesteri Hivatal megállapodott abban, hogy mivel a fővárosban a vagyonátadás aktusa már lezajlott, az árhatóság a Fővárosi Közgyűlés által jóváhagyott díjat elfogadja. Ennek értelmében készítettük el előteijesztésünket a díjrendszer korszerűsítésére és az 1993. évi díjakra vonatkozóan, mely lényeges tartalmi változást jelent a korábbi évek ármegállapítási gyakorlatához képest. Igazodtunk ugyan a PM által becsült 1993-as inflációs mértékekhez, de a bázisszemléletű ármegállapítási gyakorlattól eltérve az előttünk álló feladatok költségszükségletét építettük be a díjba. Ezen feladatok elvégzésének szükségességét elismerve a fővárosi közgyűlés 21,0 Ft/m

3-es (ÁFA-val) díj megállapítására hozott határozatot, melyet az árhatóság további egyeztetések után jóváhagyott. Ezzel a fővárosban a szükséges ráfordításokhoz igazodó díj alkalmazása válik lehetővé, mellyel fokozatosan javítani tudjuk elöregedett eszközállományunk állapotát. Ez a díj már tartalmaz némi fejlesztési forrást is, de az előttünk álló feladatoknak ma még csak töredékére nyújt fedezetet. Annak eldöntése, hogy a jövőben a fejlesztések teljes fedezetét a díjakban kell-e megteremteni, vagy a fővárosi költségvetésből kell finanszírozni, a Fővárosi