Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)
3. szám - Nagy György: A Fővárosi Vízművek gazdálkodási tevékenysége, 1968–1992
NAGY GY.: A Fővárosi Víz mü vek gazdálkodási tevékenysége 189 folyószámlahitel-szerződést sikerült megkötnünk a Bankkal, melynek alapján a pénzintézet csaknem 30 millió Ft értékű hitelkeretet tartott fenn az átmeneti fedezethiányok megszüntetésére. A folyósítás az említett mértékig jelentkező fedezethiányok megszüntetésére banki automatizmussal történt Ez a konstrukció napjainkban is él, 1992-től emelt mértékű (50 millió Ft) hitelkerettel. 6. A vállalat vízértékesítési, számlázási rendszerének fejló'dése 1968-ban valamennyi fogyasztói kategóriánkat - az általunk megadott leolvasási adatok alapján - a Fővárosi Számítástechnikai és Díjbeszedő Vállalat számlázta, és ő inkasszálta a díjat. Ez az áttételes megoldás lehetetlenné tette, többek között, a pontos folyószámla nyilvántartást, a bevételek tervezését, és nagyon hosszú volt a számla-átfutási idő. Mindezek kiküszöbölése érdekében 1981-ben a kontingentált ipari nagyfogyasztókat, majd 1983-ban az egyéb ipari és közületi fogyasztókat saját számítógépes számlázási rendszerbe vettük át. A nagyfogyasztókkal közvetlenül kötött terv szerinti előleg rendszerű megállapodások az egyes hónapokon belül jelentősen hozzájárultak a pénzbeáramlás egyenletességéhez. 1991-ben vezettük be a családi házas fogyasztók vízmérő órájának évi kétszeri leolvasását, egyidejűleg - a kontingentált ipari nagyfogyasztók havonkénti leolvasását kivéve - valamennyi fogyasztói kategóriában a kéthavi leolvasást vezettük be. Ez a leolvasási sűrűség pénzbevételi oldalról is optimálisnak mondható. 7. A rendszerváltás hatása, napjaink pénzügyi helyzete A piacgazdaság kiépülése nem könnyű folyamat, ellentmondásai pénzügyi helyzetünkben is tükröződnek. Hatásait 1989. második felétől érezzük. Ettől az időponttól ugyanis az eddig gyakorlatilag nem mérhető tartós kintlevőségek ugrásszerűen megemelkedtek. A jelzett év végére 100 millió Ft fölé emelkedett a tartós kintlevőségek értéke. 1992. végén a vállalat csaknem 400 milliós, 30 napot meghaladó kintlevőséget kénytelen „elviselni". A kintlevőségeken belül egyre nagyobb volument képviselő lakossági tartozás (a 60%-ot közelíti) mérséklése azonban már inkább szociálpolitikai kérdés, meghaladja vállalatunk hatáskörét. A piacgazdaság kiépülésének pozitív hatásait azonban máris érzékeljük. Az import liberalizálása a forgóeszközök (elsősorban a készletek) finanszírozásának rendkívüli könynyítését, a készletállomány nagyságrendi csökkentését tette lehetővé. 8. Az anyag és készletgazdálkodás Az 1968-ban bevezetett gazdasági reform hatásai az anyagellátás területén alig éreztették hatásukat. Megmaradtak a kötött tervszámok, az aránytalanságok a termelői kapacitások és a felhasználás között. A csőfektetési munkákhoz használt öntöttvas-, acél- és eternitcsövek beszerzése akadályokba ütközött. Ebből következően a vállalatra a készletgazdálkodásban a túlzott tartalékolás, a biztonsági tartalékok felhalmozása volt a jellemző. A vállalat fejlesztési lehetőségei a 70-es évek közepére ugrásszerűen megnőttek, amely mind a beszerzési tevékenységre, mint a készletszint alakulására növelő tendenciával hatott. A 80-as évek közepére tovább folytatódott a készletek emelkedése. A szembetűnően nagy készletváltozásokra a Magyar Nemzeti Bank is felfigyelt. Az előírások 1985. év végére sikeres készletleépítést eredményeztek. Az anyag és készletgazdálkodásban a korábbi évektől eltérő, györekes változás 1989-ben következett be. E változás elsősorban az import beszerzések liberalizációjának lehetőségeiben nyilvánult meg. Az import beszerzésekben történt lényeges változás a belföldi szállítások készségére is hatást gyakorolt. Negatív jelenségként hatottak azonban az 1988-89 években jelentkező nagymértékű inflációs hatások, valamint a forint radikális leértékelése a külföldi valutákkal szemben (24%). Az 1990-től tapasztalható, pozitív irányba mutató piacgazdasági változások egyre kedvezőbb feltételeket teremtenek az anyag és készletgazdálkodás területén. Csökkent a hiányanyagok listája, s teljes liberalizációt élveznek az általunk használatos import anyagok, felszámolásra kerülhettek a túlzott biztonságra törekvő készletezési tendenciák is. 1992-ben az érvényben lévő jogszabályok lehetővé tették a külkereskedelmi tevékenység vállalati hatáskörben történő benyolítását, s e tevékenységgel a vállalat számára igen hasznos feltételek teremtődtek meg mind a beszerzés, mind a készletgazdálkodás területén. 9. Létszám és bérgazdálkodás 1968-1992. években A teljes munkaidős létszám 25 év alatt 32,6%-kal nőtt, ez időn belül a növekedés-csökkenés gyakori váltakozása a jellemző. A szükséges munkaerő beszerzésének lehetőségeit meghatározta, hogy a munkaerőpiacon több évtizeden át az volt a jellemző, hogy a bejelentett üres munkahelyek száma sokszorosan meghaladta az állást keresők létszámát. 1990. közepére alakult úgy a helyzet, hogy az álláskeresők száma meghaladta a bejelentett üres álláshelyek számát, s megjelent a munkanélküliség. 1985-től 1992-ig (1987 kivételével) összességében minden évben csökkent a létszám, részben a racionalizálási törekvések, részben a fejlesztési források, valamint a piaci kereslet (ipar, építőipar) beszűkülése miatt. Ezzel egyidejűleg a fogyasztói kapcsolatok erősítése, a vízértékesítés szerepének növekvő súlya, a behajtási tevékenység megjelenése létszámbővítést indukált. A teljes munkaidős dolgozók létszám-adatainak sorából megállapítható, hogy 1968-ban az összlétszám közel 68%-a volt a Fizikai állomány és 32% a szellemi állomány. Az előzőekben vázolt létszámmozgás eredményeként a vizsgált 25 év alatt ez az arány a fizikai állomány javára tolódott el: 78-22%-ra. Ezt alapvetően a szükséglethez igazodó vállalati foglalkoztatás-politikával értük el, s csak kismértékben befolyásolta felettes szervezetek ösztönzése, rendelkezések előírása (pl. szellemi állomány előírt szintű csökkentése). (4. ábra) Vállalatunkra 1968-1984-ig központi bérszínvonal, majd 1985-87-ig központi keresetszint, 1988-ban központi átlagbér, 1989-91-ig bértömegszabályozás volt érvényben. 1992 végén megszűnt a bérszabályozás, a bérek emelésének ezentúl csak költségkorlátja van. A bérszínvonal (átlagbér) huszonnégy év alatt 22.748,Ft-ról 247 836,- Ft-ra, több, mint tízszeresre nőtt. Az átlagkereset az 1968. évi 22 766,- Ft-ról 1992-re 319 482,- Ft-ra nőtt, mely 14-szeres növekményt jelent. (A növekményben szerepet játszott azonban 1988-ban az SZIA törvény hatályba lépése miatti bérbruttósítás is, mely 21,88 %-os volt.) A központi adómentes és önerős bérfejlesztésen túl számos alkalommal központi bérpreferenciával, bérszintkorrekcióval jutott vállalatunk adómentes többlet fejlesztés/ lehetőséghez az elmúlt 25 év alatt.
