Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

3. szám - Becker Károly–Gyulafi Gyula–Némethné Tóth Veronika–Soós József: Visszatekintés a csőhálózat 25 éves fejlődésére

Becker K. et al.: Visszatekintés a csfliálózat 25 évére 159 Ám *1M4000 3500 3000 2500 2000 1500 •r, SS I |& fW 2. ábra Ivóvízhálózat-fejlesztés Budapesten 1968-1992-ig. meghibásodások gyakoriságának a növekedő tendenciája nem állt meg. 3.3. A csőhálózat üzemeltetésének fejlődése Figyelemreméltó fejlődés tapasztalható a csőhálózat üzemeltetése terén: — az üzemeltetést irányító központok új, jól felszerelt telephelyekre kerültek, — a hibaelhárítás a legkorszerűbb eszközökkel, szerszámokkal, munkagépekkel, gépjárművekkel rendelkezik, jelentősebb csőtörések javítása 24 órán belül megvalósítható, - a hálózati nyilvántartás és hibaelhárítás, karbantartás eseményeinek nyilvántartását gondosan szervezett számítógépes rendszer segíti, - 1985-ben megkezdődött és tervszerűen folyik a hálózati veszteségelemzés, azaz a rejtett vízfolyások felderítésére irányuló rendszeres hálózatvizsgálat, melynek célja a hálózati veszteségek csökkentése és a szivárgás következményeiként fellépő nagyobb károk (csőtörés, elárasztás, épületsüllyedés stb.) megelőzése. 4. A csőhálózat eló'tt álló feladatok A csőhálózat szolgáltatási és műszaki alkalmasságának átfogó ismertetése után a közeljövő legfontosabb feladatait foglaljuk össze: — Építési feladatok Be kell fejezni a főnyomó- és gerincvezetékrendszer kiépítését (Délpesti I. és II., ill. Délbudai főnyomócső és a Budai IV. főnyomócső). Fel kell készíteni a hálózatot az 1996. évi EXPO sajátos vízellátási feladatainak ellátására (az új Duna-híd vezetékei, a budai és pesti oldali csatlakozó vezetékek a lágymányosi területek részére, valamint a Határ úti és Gyáli úti vezetékek a csepeli területek ellátására). — Rekonstrukciós feladatok A főváros hálózatának mintegy 15 %-a elhasználódott állapotban van. Újra fektetésüket (felújításukat) azonnal meg kell kezdeni és évi mintegy 60 km-es ütemben folytatni kell. A rekonstrukciós csőfektetések csak akkor fogják a hálózat megbízhatóságát gyorsan és érzékelhetően javítani, ha az előkészítés során az ésszerű prioritások megállapításra kerülnek és a csőfektetések a választható legjobb minőségű anyagok felhasználásával valósulnak meg. — Karbantartási feladatok A karbantartási feladatok mértéke a hálózati szakemberek előtt eddig is ismert volt, de a szükséges keretek hiányoztak. A jövőben el kell érni, hogy a karbantartás mértékét a hálózat sajátosságai és ne a rendelkezésre álló keretek határozzák meg. — Üzemeltetési feladatok Az üzemeltetés fejlesztése a számítógéppel segített tevékenységek bővítését, azok alapján kapott hálózat-hidraulikai és statisztikai adatok sokirányú feldolgozását, továbbá azok értékelését és hasznosítását jelenti. A hálózati veszteségelemzés intenzitása - újabb mérőkocsi beállításával - növekedni fog: elérhető, hogy a hálózat vezetékeinek ellenőrzésére 5 évenként sor kerüljön. Végül a nagyátmérőjű főnyomóvezetékek robbanásszerű törésekor automatikusan vagy távirányíthatóan működésbe lépő zárrendszer kiépítése, ami a késedelmes lezárás miatti havária-helyzetek elkerülését fogja biztosítani. A csőhálózat előtt álló és jelentősen kibővült feladatok megvalósítását az új gazdálkodási rendszer a megfelelő források képzésével támogatja. A szükséges és sürgős tevékenységek költségeire a vízdíj alapján befolyó árbevételnek kell fedezetet nyújtania. Az értékarányos vízdíj pedig tartalmazza az eddig elhanyagolt vagy korlátozottan végzett tevékenységek (karbantartás, rekonstrukció, fejlesztés) részarányát is. Ennek a lehetőségnek a hatékony kihasználása egy évtizeden belül biztosítani fogja: - a csőhálózati üzem gazdaságosságának a növekedését (kevesebb hibajavítás, kisebb károkozás, csökkenő hálózati veszteség), - az ivóvízszolgáltatás folyamatosságának és biztonságának a javulását, és mindezek alapján - a fogyasztók megelégedettségének elnyerését, elismerve, hogy az általuk fizetett vízdíj arányos az igénybe vett szolgáltatás színvonalával.