Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)
1. szám - Kosztka Miklós: „Az Alföld erdői és vízháztartása” vitaülés, 1992. március 12. – Bevezetés és összegzés
15 „Az Alföld erdői és vízháztartása"vitaülés, 1992. március 12. — Bevezetés és összegzés — Kosztka Miklós Erdészeti és Faipari Egvetem 9401 Sopron, Pf. 132. Kivonat: Az erdők életének és a vizek járásának sokrétű kölcsönhatású kapcsolata jelöli ki a tájfejlődés fő irányait és az e tényezőket érő emberi hatások szabályozzák a magyar Alföld tájfejlődésének történelmi folyamatát Az erdészek és a vízügyi szakemberek párbeszéde szolgálhat alapul az Alföld erdeiről, vizeiről és talajfejlődéséről vallott nézetek egyeztetéséhez. Az együttműködésnek elsősorban a kutatási teriiletek együttes művelésében kell megjelennie, s ki kell terjednie a fontos szakmapolitikai területekre is. Kulcsszavak: Erdő, vízgazdálkodás Az élet alapja a víz, és a táj vízháztartásának meghatározó tényezője az erdő. A különböző erdőtípusok kialakulásában és megmaradásában döntő szerepet játszanak a hidrológiai viszonyok, amelynek változását érzékeny indikátorként jelzik, ellentétben a rövid tenyészidejű növényi kultúrákkal, amelyeknél a hosszú távú hatások nem tűnnek szembe. Az erdők életének és a vizek járásának sokrétű, kölcsönhatású kapcsolata jelöli ki a talajfejlődés fő irányait és ezen három tényezőt érő emberi hatások szabályozzák az Alföld tájfejlődésének történelmi folyamatát. Az erdők a szakemberek számára már korábban, napjainkban pedig már mindenki számára jól felismerhető jelzéseket küldenek, figyelmeztetve az életkörülményekben bekövetkező tartós változásokra. Ezt a folyamatot és főképpen szabályozásának módozatát csak a történelmi távlatokat figyelembe véve, valamint a vízháztartás, az erdők és a talajok összefüggéseit tárgyszerűen elemezve lehet feltárni, illetve meghatározni. Az EFE Erdőmérnöki Karának oktatói 1990 tavaszán felhívással fordultak a hullámtéri erdők és élőhelyek védelmében a nyilvánossághoz. Ennek eredményeként a Közép-Duna-völgyi VÍZIG-gel terepi bejárást tartottunk, ahol egy közösen szervezett vitaülés szükségessége körvonalazódott. Konkoly János igazgató és dr. Orlóczi István főmunkatárs hathatós együttműködésével 1991. március 6-án megtarthattuk ,,A hullámterek vízgazdálkodási és ökológiai minősítése"című vitaülést. Az élénk szakmai vita után - amelyről az EFE ,,Helyzet" című lapja 8. számában is részletes tájékoztatót adott - nyilvánvalóvá vált a hullámtéri erdőgazdálkodás megváltoztatásának szükségessége. A problémák feltárására az Erdőmérnöki Kar néhány tanszéke kutatási területeket alakított ki a legjobban érintett területen, így Gemencen és a Felső-Tisza vidékén. Az erdészek és a vizesek sikeres párbeszéde alapul szolgált egy nagyobb probléma tágabb körű megvitatásához, együttműködésünk mai eredményéhez, az Alföld erdeiről, vizeiről és talajfejlődéséről vallott nézetek egyeztetéséhez. Ennek szűkebb szakmai indoka az, hogy az utóbbi 1-2 évtizedben jelentős romlás következett be az Alföldön a fás növények életében, jelezve, hogy tartósan megváltoztak a hidrológiai viszonyok. Tanácskozásunkat időszerűvé teszi az is, hogy az Országgyűlés elfogadta az Alföld környezetvédelmi, tájvédelmi és tájhasznosítási kérdéseiről szóló 24/1991. sz. határozatot. Végezetül, fontos egyeztetni a szakmai feltételeket a közeljövő nagyszabású erdőtelepítési feladatai miatt is. Ez ugyanis országosan 1-1,2 millió ha új erdő telepítését jelenti, amelynek jelentős része az Alföld területére esik. Ugy érzem, hogy a vitaülés nem múlt el eredmény nélkül. Bebizonyosodott, hogy az 1991-ben megindult párbeszéd tovább folytatható és mind az erdészek, mind a vízügyi szakemberek a közös, jó cél érdekében - jelenleg az alföldi erdők vízháztartásának helyzetértékelésében hajlandók sokszor ellentétesnek látszó nézeteik egyeztetésére. Azelőadóknemcsakellenvéleményeiket mondták el, hanem elsősorban az egyező téziseket igazolták és összességében a megoldás lehetőségeinek körvonalai is kirajzolódtak. Megismertük a tényezőit és a mikéntjét annak a folyamatnak, amelynek során az Alföld 75%-os erdősültsége 4%-ra csökkent le, majd nőtt fel ismét 8%-ra, bizonyítva azt, hogy ez a terület kedvező élőhelye lehet az erdőnek. Áttekintettük a talajfejlődés irányait és érzékeltük a hidrológiai viszonyok nagy jelentőségét ebben a folyamatban. Az Alföld talajvízháztartásáról szóló előadás felhívva a figyelmet arra, hogy ugyanazt a jelenséget két oldalról megközelítve kérdéseinket különbözőképpen tehetjük fel: - azért pusztul-e az erdő, mert a talajvízszint lecsökkent, - azért süllyedt-e le a talajvízszint, mert azt az erdő elszívta? A belvizek kapcsán merült fel bennem annak a gondolata, hogy valószínűleg nem érdemes a felelős keresése, mert kit hibáztassunk: - aki nem ad elegendő vizet? - aki elvezeti a vizet? - aki elszívja a vizet? Véleményem szerint ez megint egy terméketlen, véget nem érő vitába torkollhat. Sokkal fontosabb lenne talán elgondolkozni azon, hogy jelenleg nem vagyunk-e egy hosszútávú klímaváltozás miatt átmeneti állapotban, mint amilyenre a földtörténetben már többször volt példa, ahogy erre két előadás isutalt. Ha igen, akkor inkább ehhez a megváltozott környezethez való alkalmazkodásra kell felkészülni. Ez azt jelenti, hogy az erdészek gazdálkodásukat átgondoltabbá teszik, a vízügyi szakemberek pedig további lépéseket tesznek az aktív vízgazdálkodás megteremtésére.
