Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

3. szám - Bukovszky András–Franczia Tamás–Lengyel János: Víztisztítás és vízkezelés a Fővárosi Vízműveknél

146 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM fitr n- i i i/i i Jelölése

k EZ2J Kétrétegű szúró ! Egyrétegű szúró 7. ábra Szűrési hatásfokok átlaga párhuzamosan üzemeltetett kétrétegű (v=9,5 m/h) és egyrétegű (v=2,2 m/h) szűrőnél 2.4.1.5. Az I. ütem új technológiájával szerzett próbaüzemi tapasztalatok Az I. ütem rekonstrukció utáni próbaüzemét 1992. IV. 30.-VI. 05. között hajtottuk végre. Ebben az időszakban ennek az üzemegységnek a víztermelése 105 862 m

3/d 176 003 m

3/d között mozgott. Mivel a rekonstrukció több szempontból (pl. vízkivétel, vegyszeradagolás*, bekeverés, üzemirányítás stb.) a II. ütemet is érintette, ezért a próbaüzem idején a II. ütem is üzemelt 33 776 és 96 101 m

3/d közötti víztermeléssel. Az I. ütemnél a teljes próbaüzem időszakára megvizsgáltuk 7 vízminőségi jellemzőnél (lásd 8. ábra) az üzemi tisztítási hatásfok alakulását a víztermelés függvényében. Az ábra jól szemlélteti, hogy az egyes vízminőségi jellemzők átlagos eltávolítási hatásfoka igen széles határok (40-100 %) között változott A diagramokról az is leolvasható, hogy a vizsgált időszakban az üzem tisztítóképessége igen stabil volt, hiszen a vízhozam függvényében a 105 946 és 172 836 m

3/d tartományban csak minimális volt a változás. Az átalakított I. ütemnél a próbaüzem azon időszakában, amikor a víztermelés átlaga 172 836 m

3/d volt, akkor a rekonstrukciót megelőző időszak 101 800 m3/d átlagos víztermelésnél kapott értékekhez képest a vizsgált vízminőségi jellemzőknél a 9. ábrán megadott átlagos üzemi tisztítási hatásfokokat értünk el. A hőmérsékleti viszonyok megegyeztek a 6. ábrán megadottakkal. A 9. ábra azt mutatja, hogy a vizsgált nyolc vízminőségi jellemző közül ötnél (zavarosság, fenolos jellegi! vegyületek, kémiai oxigénfogyasztás, UV-abszorpció, ammóniaion) 10 %-nál nagyobb, az anionaktív detergenseknél és az alumíniumionnál néhány tized százalék tisztítási hatásfok növekedést értünk el, míg a szagerősségnél 9 %-os csökkenést tapasztaltunk. Ezen utóbbi oka a szagokozó anyagok összetételének megváltozása volt. 3. A Ráckevei Vízkezeló'tnű technológiája és üzemeltetési tapasztalatai 3.1. Kapacitás Megépítésekor 100-130 000 tn

3/nap kapacitású vas-mangántalanító napjainkban a fejlesztéseknek és az átalakításoknak köszönhetően akár napi 160 000 m' vizet képes megtisztítani. 50„ 77//7 /////v/AVA Fenolok ? t Zavoroisaq A lumimum - ion Ammon/um - ion . Uv-absiorpao 11,0000 110000 (j(niid) 8. ábra A Víztisztítómű I. üteme rekonstrukció utáni próbaüzeménél elért üzemi tisztítási hatásfokok a víztermelés függvényében Zavarosság Jelölése

k gg 8 - <72 sei t'. i • e • ioi sac m'/a n 1IV-ab NMf Szagsiorpcio erősség 9. ábra. Az I. ütem üzemi tisztítási hatásfoka 172 863 m

3/d és 101 800 m /d átlagos víztermelésnél 3.2. A vízbeszerzés Az 1984-ben üzembe helyezett 21 db csáposkút, valamint az újabb 6 db galériás csápos és 3 db ablakos kúttal együtt összesen 30 db kút biztosítja a napi 130-160 000 m

3 nyersvíz kitermelésének lehetőségét. A kutak vízminősége változó, de valamennyi tisztításra szorul. A kútvizek vastartalma 0,20-2,00 mg/l, a mangán tartalma 0,30-0,60 mg/l között változik. A kevert nyersvíz átlagosan 0,70 mg/l vasat és 0,50 mg/l mangánt tartalmaz. 3.3. A víztisztítás A kútvíz vas- és magán tartalmát oxidációs kicsapatás után szűréssel távolítjuk el a vízből. Az oxidációhoz ózont alkalmazunk. A szűrést nyitott gravitációs gyorsszűrők végzik. A másodlagos szennyeződések elkerülése érdekében a szűrés után biztonsági klórozást alkalmazunk. A megtisztított vizet Budapestre továbbítjuk. A tisztítómű technológiai rendszerét a 10. ábra mutatja be. 3.4. A vízkezelőmű fő technológiai egységei 3.4.1. Ózonizáló