Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)
1. szám - Orlóci István: Vitaülés az Alföld természetének főbb sajátosságairól
11 Vitaülés az Alföld természetének főbb sajátosságairól Orlóci István Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság 1088 Budapest, Rákóczi út 41. Kivonat: A Magyar Hidrológiai Társaság 1992. március 12-én Budapesten tartott vitaülése a magyar Alföld erdőivel és vízháztartásával foglalkozott. A vitaülés időszerűségét a gazdaság rendszerváltásának, a kömyezetpusztulás megállításának, jó döntések megalapozásának szükségessége igazolta. Egy rendszert csak integrált, rendezett ismeretek alapján lehet racionálisan és eredményesen megváltoztatni. Tévedés volna a korszerűsítést milliónyi személyes vállalkozás ügyének tekintetni és csupán jóhiszemű ötletszerűségre és lelkesedésre építeni. Az Alföld gazdasági fejlődésével párhuzamosan erősödik a vízháztartás szabályozásának kényszere, a talajok termőképességének fenntartása és az erdők szerepe a táj degradációjának csökkentésében. Az Alföldön tartósan élni csak a táj természeti rendszerével összhangban, annak sajátosságaihoz alkalmazkodva lehet Kulcsszavak: Erdő, vízgazdálkodás A Hidrológiai Társaság nagy előadóterme szűknek bizonyult 1992. március 12-én, azon az egésznapos vitaülésen, amit a Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai, valamint a Mezőgazdasági Vízgazdálkodási szakosztályok a soproni EFE Erdőmérnöki Karával közösen rendeztek ,,Az Alföld erdői és vízháztartása" címmel. Az erdősültséggel, a talaj- és vízháztartási viszonyokkal foglalkozó kilenc előadás szervesen illeszkedő mozaikjai átfogó képet adtak a nagy táj alapvető természeti folyamatairól és állapotáról. A részletek változatosságát, a táj egyes sajátosságait pedig négy előadó érzékeltette célratörő tömörséggel. Tárgyszerűen és világosan megfogalmazódott, hogy az alföldi élettér tulajdonságait a vízháztartás regionális (területi?) és térbeli egysége, valamint az erdősültségnek és a talajfejlődésnek együttes, szoros kölcsönkapcsolatú hatásmechanizmusa határozza meg. Igazolódott, hogy bárhol és bármelyik tényezőre ható emberi beavatkozás nem csak a részfolyamatok módosulását, hanem az egész ökológiai rendszer változását is eredményezheti. A nagy számú résztvevő késő délutánig kitartó érdeklődése igazolta a rendezvény időszerűségét, és elismeréssel minősítette az előadókat. A hozzászólók nemcsak színezték és élesítették az előadások által kialakított képet - az Alföld ökológiai rendszervázlatát -, hanem megvalósították a szervezőknek azt a szándékát, hogy a vitaülés a szakmaközi megbeszélés fóruma legyen. Ebben a vonatkozásban közvetlenül érzékelhető volt a rendezvény hasznossága; erdészek, vizesek, talajosok és más tudományok művelői sokkal inkább együttműködést kezdeményező, párbeszédre törekvő résztvevői voltak a vitaülésnek, semmint csak érdeklődő szemlélői. Megállapítható, hogy a vitaülés érdemleges kezdeményezés és hozzájárulás az évtizedes kutatásokból és szakmai vitákból gyarapodó, jelentős részismeretek egysége szellemi tőkévé kovácsolásához. Vitathatatlan ennek időszerűsége, mert gazdaságunk alapvetően fontos rendszerváltásához, környezetünk pusztulásának megállításához széles összefüggésekre kiterjedő megalapozottságra, a döntések következményeinek tárgyilagos mérlegelésére van szükség. Egy rendszert racionálisan, eredményesen csak integrált, rendezett ismeretek alapján lehet megváltoztatni. Súlyos tévedés lenne a területfejlesztést, a természetre oly bonyolult és sokrétű hatást gyakorló technológiai korszerűsítést, illetve életmódbeli változtatást milliónyi személyes vállalkozás ügyének tekinteni, vagy akár jóhiszemű ötletszerűségre és lelkesedésre építeni. A vitaülés közvetlen eredményei és az ott felvillanó szellemi tőke leghatékonyabban a területfejlesztési politika tervezésében hasznosulhat, és mint arról többen is hírt adtak, részben már hasznosul. Sajnálatos azonban, hogy az ágazatközi integrációban és a döntési mechanizmusban kompetens személyek - talán távollétük miatt - nem adtak hangot érdeklődésüknek, illetve szándékaiknak. Célszerű lenne a jövőben nemcsak szakmaközi vitaüléseket szervezni, hanem rendszeresen fórumot teremteni a döntéshozók és a kutatók-tervezők párbeszédéhez is. A közösséget érintő bármely döntés hatékonyságának lényegében két feltétele van: egyfelől az érdekeltek egyetértése a célokkal, másfelől a szakszerűség a lehetőségek értékelésében és a cselekvés módozataiban. Mindkét feltétel teljesítésének az egyik - ősidők óta bevált - intézménye a közvéleményi fórum, aminek létrehozása és működtetése rendszerváltásunk fontos törekvése. Hiba, sőt súlyos tévedés azonban a két feltétel teljesítését összemosni. Amíg a laikus közvéleményi fórum az egyéni és csoportérdek érvényesítésének, a célok meghatározásának eszköze, addig a szakmai közvéleménnyel történő megvitatás a döntéshozók azon „megfizethetetlen" lehetősége, amelyek révén tárgyszerű véleményt szerezhetnek megbízott szaktervezőik javaslatairól. El kell fogadni nálunk is azt a feltételezést, hogy a demokratikus társadalmakban létezik olyan szakemberfajta, akit hivatástudata irányít, és véleménye ettől válik függetlenné. Bízunk abban, hogy a vitaülés előadásainak megjelentetése a Hidrológiai Közlönyben - a Szerkesztőségnek a kezdeményezést támogató állásfoglalása alapján nemcsak az Alföld vizei-erdői és talajai irodalmát gyarapítja, hanem az eredmények széles körű ismertetésével hozzájárul az országrésznyi terület - természeti rendszerbe illeszkedő és a lakosság tartós jólétét szolgáló - gazdaság- és kömyezetfejlesztési irányainak kijelöléséhez is. A Kárpát-medence több, mit 60 ezer km 2 kiterjedésű. Nagy-Alföldjének mintegy 70%-a tartozik Magyarországhoz, és ez hazánk területének 48%-át alkotja. Bár népsűrűsége alacsonyabb az ország más területeinél - az összlakosság 40%-a él itt -, erről a területről származik a mezőgazdasági termékek közel 60%-a.
