Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

2-3. szám - Bancsi Istvánné–Horváth Szabolcs: Vízminőségjavítási tevékenységek a Csépa–Tiszasas–Tiszaug kistérségi vízműnél

78 HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 1992 . 72. ÉVF., 2—3. SZAM A mérési nehézségek mellett is megállapítható, hogy a beadagolt klórdioxid hosszú ideig hatásos maradt az ivóvízben, a hálózat legtávolabbi pontjain is kimutatható volt. 4.2. A vízminőség biológiai mutatóinak vizsgálata Mint a bevezetőben is említettük, az íz, szag és nitritproblémák mellett a higiénés bakteriológiai mutatók sem feleltek meg az elvárásoknak, sőt a hálózatban a másodlagos szennyezés jelei is mutatkoztak. A Csépa—Tiszasas—Tiszaug térségben mindhárom település hálózati vize évekre visszamenőleg gyakran kifogásolt volt, főleg a magas csíraszám miatt. Fekáliás szennyezettséget csak elvétve tapasztaltunk. A vákuumos gáztalanítástól'és a C10

2-os kezeléstől a biológiai vízminőség javulását is reméltük (Benedek P. 1989). Kiindulva abból, hogy a klórnál és származékainál a C10

2 erélyesebb oxidáló fertőtlenítőszer, továbbá a vákuumos gáztalanítással a vízbe történő levegőbejutást is megakadályozzuk. A bakteriológiai vizsgálatokat a klórdioxidadagoló berendezés beüzemelésétől kezdve, közel öt hónapig végeztük, általában heti gyakorisággal. Alkalmanként 10 mintát vettünk: a csépai vízműtelepen a gázt. előtt, után és a hálózatra menőt, valamint mindhárom településen a hálózat elején és végén levő közkifolyókból. Az alábbi bakteriológiai paramétereket határoztuk meg az MSZ 448/44—1990 szerint: aerob csíraszám 20 °C ós 37 °C-on, coliform és fekál coliform, valamint pseudomonas-pozitivitást. Az összes csíraszám alakulását a 6. ábrán szemléltetjük. A 6. ábra első grafikonja még a C10

2-os kezelés előtti állapotot mutatja, mely az előző években gyakran jellemző volt a hálózatokra és a távvezetékre is. Az eredmények azt mutatták, hogy a vízműtelepet elhagyó víz az esetek nagy többségében még kifogástalan minőségű volt, mely a vízvezetékhálózatban azonban jelentősen leromlott. A klórdioxid adagolás megkezdése után a hálózaton egy bizonyos ideig magasabb csíraszámot mértünk, majd a megemelt 2,2 mg/l-es C10

2 adagolás után kb. két-három hét elteltével vált a víz minősége elfogadhatóvá a hálózat csépai szakaszán. Az egyes műszaki beavatkozások, mint mosatások, klórdioxid-adag változtatása, adagolási problémák, gáztalanítók üzemmódváltoztatása, átmenetileg lerontották a víz bakteriológiai minőségét, mely főleg emelkedett csíraszámban mutatkozott meg. Az alapos hálózat és távvezeték mosatás hatására a vákuumos gáztalanító beüzemelésével és a C10

2 tovább folyamatos adagolásával január elejére azonban nagyságrenddel csökkent a csíraszám a hálózaton. Végül a legtávolabbi településen, Tiszaugon is sikerült megfelelő bakteriológiai vízminőséget biztosítani (6. ábra). Az igen nagy hálózattérfogat miatt a víz tartózkodási ideje hosszú (3. táblázat), mely jelentékenyen befolyásolta a víz minőségének alakulását, illetve a fertőtlenítés hatékonyságát is. A fekális szennyezettség nem volt jellemző a térségre, a coliform, fekál coliform eredmények általában negatívak voltak. A nitrifikáció biológiai hátterének vizsgálatát folyékony és szilárd táptalajon kíséreltük meg (Rodina, 1972), 3 hétig 25 °C-on történő tenyésztéssel. A hálózat vizében a nitrifikáló baktériumok jelenlétét a tápoldatban kémiai reakcióval (a N0

2- és N0

3-képződést) mutattuk ki. A szilárd táptalajon telepet képező nitrifikáló baktériumokat (Nitrosomonas, Nitrobakter) azonban még az ivóvízből nem sikerült kitenyészteni. A hálózat vizében a másodlagos szennyeződés további jeleként heterotróf állati szervezetek is előfordultak. A hálózat vizében elszaporodott vasbaktériumok révén létrejött üledék kitűnő élőhelye volt bizonyos állati ostoros, csillós, gyökérlábú, kerekesféreg és fonálféreg fajoknak. Az alábbi szervezetek voltak gyakoriak a tároló üledékében, valamint a hálózat csépai, tiszasasi és tiszaugi szakaszán: Vasbaktériumok közül: Siderocapsa, Crenothrixfajok, Csillósok közül: Lionotus, Vorticella, Paramaeciumsp., Kerekes férgek: Rotaria, Cephalodella, Keratella, Lecanesp., valamint: Nematoda-fajok. Az előzőekben felsorolt szervezetek október elején a legtöbb mintavételi helyen kimutathatók voltak. November végére azt tapasztaltuk, hogy eltűntek a hálózat vizéből, minden bizonnyal a C10

2 pusztító hatására. 5. Következtetések A mintegy fél év alatt történt, különböző technológiai beavatkozások együttes hatásaként kialakult elfogadható jó vízminőség körülményeiről az alábbiakat mondhatjuk el: — A gáztalanítás során a víz oldott oxigéntartalmának csökkentésével, majd a vákuumos gáztalanító üzembe helyezésekor a levegőbejutás kizárásával a nitritképződést, valamint a szerves anyagot hasznosító baktériumok szaporodását is sikerült mérsékelni. — A kialakult kedvező állapotot pedig klórdioxid rendszeres adagolásával meg lehetett őrizni anélkül, hogy a szolgáltatott víznél kellemetlen íz- és szagproblémák adódtak volna. — Mindezekhez a tárolók és a hálózat jól tervezett mosatása, fertőtlenítése nagymértékben hozzájárult. A fentiekben részletezett technológiával úgy tűnik, sikerült tartósan megfelelő kémiai, bakteriológiai-biológiai vízminőséget produkálni. Reméljük, hogy a csépai térségben végzett kísérlet eredményei más vízműtelepek vízminőségi problémáinak megoldásában támpontul szolgálhatnak. A közelmúltban még két vízműtelepen került beüzemelésre klórdioxid adagoló berende-