Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)
2-3. szám - Csókás János–Török Ferenc: A maximális homokmentes kútvízhozam meghatározása geofizikai fúrólyukszelvények alapján
70 HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 1992 . 72. ÉVF., 2—3. SZAM rozva (28) szerint 2nr 0-A-val, a # llia X(m 3 s _ 1), illetve (29) szerint <2 ma*(l/p) optimális vízhozam adódik. 3.1. Esettanulmányok A vízadó rétegek jellemző hozama és a fúrólyukszelvények adatai közötti kapcsolatok vizsgálatát hét olyan termelő kút esetén van mód bemutatni, amelyeket egy városi vízműhöz képeztek ki (Jászberény). A kereső fúrásokban felvett analóg szelvények a következők voltak: természetes gamma: TÉ?(imp/perc); természetes potenciál: íS'P(mY); látszólagos fajlagos ellenállás: R„ (ohm m), melyet AM = 0,á m-es és ^40 = 5,7 m-es szondákkal vettek fel. A lépték 1 : 200 volt. A szelvények fejlécén adva volt a fúróiszap fajlagos ellenállása: R m (ohm m), a fúróiszap fajsúlya: fs (g/l), a fúróiszap mért hőfoka: °C; a TG-kör időállandója: T (s) és a szonda vontatási sebessége: v (m s _ 1). A fúrólyuk szelvények választéka és a regisztrálás módja nem mondható korszerűnek, ezért az értékelés előkészítése és az adatok kiolvasása manuálisan és vizuálisan történhetett. A víztermelésre (szűrőzésre) alkalmas mélységközöket az analóg szelvényeken vizuális úton a szelvények kvalitatív vizsgálatával végezték, ami néha pontatlannak bizonyult. Véleményünk szerint a legjobb vízadó szakaszokat a fúrólyukszelvényekből meghatározott permeabilitás és ktényező szelvények alapján lenne célszerű precízen kijelölni. Az értékelést az analóg szelvények ún. szögletesítése, majd a mért látszólagos értékeknek vaódi értékekre korrigálásával érdemes kezdeni. Ha a formációvíz nem NaCl-oldat, akkor R we nem egyenlő R w-vel, hanem R m= A -R w e, ahol az .4-tényező a pórusvízben és az iszapfiltrátumban disszociált ionok típusától függ. Pl. hidrokarbonát oldatokra A = 1,75. 3.2. Egy példa az optimális vízhozam meghatározására Kiértékelés: — a (16) egyenlethez: # = 65 + 0,24 •T, °C; T, °C: a réteg hőfoka ; — Rmf — Km • Rm rpj^l 5 ' ' a Z * 8Z aP m® r t hőfoka; K m: az iszap fajsúlyától függő tényező (Schlumberger, 1972); — teljes hézagtérfogat: 1 0,62 127Í5 í , + 3[0,5-/) 1 0(uini)]J — agyag térfogatarány: Fa = 0,083[2 3' 7í„ — Íj T(r(mért) — TOltoin) — gamma mdex: i t = TG(mnx)-TG(nún) — effektív hézagtérfogat :n e = n( 1 — V a)• A K 585. sz. kereső fúrás adatai: szűrőzve: 44,0-52,0 m között; a szűrő sugara r 0 = 235 -10~ 3 m; vízhozama: Q = 650 l/p; az iszap fajlagos ellenállás: R m (18 °C) = 12,1 ohm m; az iszap fajsúly: 1,1 g cm3; rétegvíz hőfoka: T,= 12 °C. K—585. sz. fúrás I. táblázat II m TG mm SP mV R 0 Rw ohm ohm m m Ao mm Va "c k- 10~ s /Í101 J 44,0—46,4 3,0 9,3 32,8 12,01 2,73 0,228 0,02 0,43 3,859 499,7 —47,7 9,5 9,3 30,0 12,01 2,50 0,208 0,09 0,41 2,855 369,7 —52,0 9,5 9,3 34,2 12,01 2,85 0,237 0,09 0,40 2,850 369,1 II. táblázat K—585, sz. fúrás H D h Vkr h Q max Qmax m mm mms" 1 m 10~'m 3s1 l/P 44,0—46,4 0,381 0,951 2,4 33,701 202,2 —47,7 0,348 0,913 1,3 17,525 105,2 —52,0 0,396 0,969 4,3 61,523 369,1 Számított hozam: 676,5 l/p Mórt hozam: 650,0 l/p A H(m) szögletesített szelvényszakaszok mélység-határait, h(m) a szűrők hosszát jelenti. A 4. ábrán láthatók a K—585. sz. fúrás mért és szögletesített fúrólyuk szelvényei, valamint a ^-tényező és a permeabilitás szelvény. A hét termelő kút fúrólyuk szelvényeiből számított és a szivattyúzással meghatározott hozamának összehasonlítását a III. táblázat mutatja. III. táblázat Kút Tényadat, Qt (l/p) Számított Q,z (l/p) Qt/Q, K—564 550 812 0,7 K— 570 910 748 1,2 K—575 1900 2120 0,9 K—576 900 2059 0,4 K—580 500 850 0,6 K—583 640 647 1,0 K—585 650 676 1,0
