Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

1. szám - Hírek - Crkvenjakov Miroslav (1926–1991)

Hírek 63 kapta a rendezés jogát, mutatja a hazai szakemberek nemzetközi elismerését is. A Pannon medencében a földkéregnek az átlagosnál kisebb vastagsága miatt a földi hőáram a világállapot mintegy kétszerese — átlagosan 100 mW/m

2. Ez a felfűtés a medence nagy vastagságú, porózus üledékébe kedvező hóvíznyerósi lehetőségeket biztosít. Természetes úton a hévizek a hegység-peremi forrásokon keresztül kerülnek a felszínre. Ezen hőforrások hazai hasznosítása a történelemből ismert. Magyarország ismert hévízkészletónek döntő többsége 2500 km

3 — a 400—2400 m mélységközben elhelyezhető negyedkori-poliocén homokos, homokköves üledékekben lévő 35—125°C hőmérsékletű víz. A több mint 100 éves magyarországi hévízfeltárás kiváló úttörője Zsigmondy Vilmos mérnök, aki az első hévízkutat 1866-ban Harkányban, majd 1867-ben a budapesti Margitszigeten fúrta. Irányításával készült 1868—78. között a még ma is üzemelő 970 m mélységű városligeti I. sz. kút. Az 1920-as—30-as években folytatott szénhidrogénkutatás keretében tártak fel jelentős hévizeket, melyek közül pl. a Hajdúszoboszlón 1926—31. között fúrt kút a 2032,9 m-es abban az időben Európa második legmélyebb fúrása volt. Az ekkori kutatások, fúrások tették lehetővé Hajdúszoboszló fürdőváros kialakulását. Jelentősebb hó víztermelésre az 1960—70-es években készült sok nagymélységű kút üzembe állításával került sor. Jelenleg több mint 1100 db olyan mélyfúrású kút van az országban, melynek építéskori kifolyóvízliőmérsóklete 30°C-nál magasabb. Az építóskori kútkapacitás megközelíti az 1,5 m

3/napot. Ezzel szemben a kitermelt vízhozam mintegy 500 000 m

3-re becsülhető. Az igen régi, megszűnt vagy lezárt kiselejtezett kutakat leszámítva is ez csak mintegy 50%-os kihasználtságot jelent. Az eddigi termelés azonban már idáig is igen jelentős rótegnyomás-változásokat okozott. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kifolyó vízhozam csökkenése miatt csökken a víz hőmérséklete is. A rótegnyomás csökkenésének oka részben a vízadórétegek korlátozott utánpótlódása, részben az ezt az utónpótlódást biztosító fedőképződmónyek egyéb célú, víztermelésből eredő nyomáscsökkenése. Ez az Alföld területén elsősorban az ivóvíztermelés, a hegységperemi hévizek esetén pedig az igen jelentős bányavíztermelés miatt következik be. A többnyire magas sótartalmú — 3—4000 mg/l hévíz (szélsőértéke 20—30 000 mg/l) termelése üzemelési problémákat is felvet. A kutak többsége hajlamos vízkőkiválásra, gáztartalma miatt fokozott biztonsági intézkedésekre van szükség, a felhasznált víz elhelyezése pedig környezetvédelmi gondokat jelent. Jelenleg hazánkban 405 fürdő üzemel, összes egyidejű befogadó képesség 543 000 fő, az éves forgalom több mint 45 millió fő. A fürdők frissvíz-használata több mint 53 millió m

3. Az ország fürdőinek árbevétele a költségek nem egészen 40%-át fedezik. A központi árkiegészítés ez évi megszűnte után mindenképpen a tulajdonosi formaváltásra van szükség. A fürdőnek kiemelkedő szerepe van az egészségmegőrzés, a munkaerő fizikai, szellemi képességének regenerálása, fokozása érdekében. Napjainkban ez már nem csak szociális, hanem gazdasági kórdós is. A fürdők üzemeltetéséhez, fejlesztéséhez szükséges anyagi eszközök szűkös volta miatt néhány szállodaépítéssel összekapcsolt gyógyfürdő létesítésén kívül a hazai fürdőfejlesztésünkben jelentős a lemaradás. Bár a 80-as évek elejétől növekedő számban létesültek vízszűrő és visszaforgató berendezések, de az elkövetkező években közel 500 átfolyó rendszerű medencét kellene ilyen berendezésekkel ellátni. Ezek a medencék négyötször több friss vizet használnak fel, mint a korszerű medencék. Ezáltal ennyivel több vizet szennyeznek az indokoltnál. Valamennyi üzemelő medencénél el kell végezni az áramlástani vizsgálatot, többségénél a túlfolyó rendszer korszerűsítését. A Magyar Hidrológiai Társaság által rendezett konferencia érdekes témaköre a palackozott ásvány- és gyógyvizek feltárása, hasznosítása. A konferencián részt vevő 150 magyar szakember számára minden bizonnyal hasznos lesz a mintegy 100 külföldi szakemberrel folytatott eszmecsere, akik Európa majd valamennyi országán kívül a Földközi-tenger parti afrikai országokból ós Latin-Amerikából érkeztek. A külföldi szakembereknek a konferenciát követő tanulmányút során alkalmuk volt személyesen is megismerni a magyarországi héviz- ós ásványvíz-hasznosítás eredményeit. Baum László a Magyar Hidrológiai Társaság főtitkára Crkvénjakov Miroslav 1926-1991 A magyar—jugoszláv vízgazdálkodási együttműködés kiemelkedő alakja, a magyar vízügyi irodalom szerb nyelvterületi referálója, a szerb szakmai művek magyar közvetítője távozott tragikus hirtelenséggel. Crkvénjakov Miroslav 1926. január 8-án született Obecsén. 1947-ben és 48-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett rövid tanulmányokat, ezt követően Belgrádban szerzett vízépítő szakos mérnöki oklevelet 1954-ben. Óbecsén kezdte mérnöki működését, majd 1960-tól a Duna—Tisza—Duna vízgazdálkodási vállalat zombori vízügyi szervezetének lett igazgatója. 1979-től a Vajdasági Tartományi Végrehajtó Tanács vízgazdálkodási titkárhelyettese és a Magyar—Jugoszláv Vízgazdálkodási Bizottság Tiszai Albizottságának társelnöke. A közös érdekű vízgazdálkodás munkáiban azonban már 1960. óta rósztvett, amelynek keretében fontos szerepet vállalt a magyar jégtörő hajóknak a Duna közös érdekű szakaszán 1963-ban megkezdett munkája megszervezésében, továbbá az 1965. évi dunai, az 1970. évi tiszai árvízvédekezési feladatok közös irányításában. 1989-ben, nyugállományba vonulása alkalmából magas magyar kitüntetésben részesítették. 1991. október 18-án halt meg Zomborban. A jugoszláviai vízügyi szakfolyóiratokban — elsősorban a vajdasági ,,Vode Vojvodine" éves kiadványban — több cikket írt a magyar vízgazdálkodás eredményeiről ós időszerű problémáiról, több magyar vízügyi szakember cikkét fordította le ós jelentette meg Jugoszláviában. Jugoszláv szerkesztője volt a magyar— jugoszláv vízgazdálkodás 30 évét dokumentáló, 1985ben kiadott kétnyelvű emlékkiadványnak, együttműködött Baja és Zombor városok közös kiadványa előkészítésében. Szakmai felkészültsége, emberi kapcsolatai jelentékenyen járultak hozzá nemcsak a magyar—jugoszláv vízgazdálkodási együttműködés sikereihez, hanem a népek barátságát is szolgálta ezzel. Emlékét megőrizzük! Dr. Vágás István