Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

1. szám - Dóka Klára: Adalékok a baranyai vízimalmok történetéhez

DÖKA K.: A baranyai vízimalmok története 49 (árapasztókkal vagy tápcsatornákkal) oldották meg a felesleges víz elvezetését vagy a vízpótlást. Ilyen malmok voltak például a Véménd—Bári-vízfolyáson, Somberek, Véménd, Bozsok, illetőleg az Orfűi-patakon Szatina, Godisa, Rákos stb. térségében. A vízfelhasználás ezeknél a malmoknál nem érte el a 100 l-t másodpercenként. A szükséges energia megtermelésére a patakok nagyobb esése miatt volt lehetőség. A csatornás malmok létesítésével Baranyában a 19. század végén az ősi vízépítészet legjobb hagyományait folytatták. Néha a patak mellett két malomcsatorna is haladt, ha a molnárok ezt igényelték, és árapasztóik rendszerint az eredeti patakmeder és a csatornák közt biztosították mindkét irányban a víz áramlását. Szemléletes példáját látjuk ennek Hidasd és Nádasd határánál (2. kép). A bővizű Karasica és még néhány patak mellett a malmokhoz tartozó árapasztó csatornák a malom alatt és felett a malomcsatorna két pontját kötötték össze, és ilyenkor valójában árapasztóként funkcionáltak. Ilyen csatornarendszerekkel találkozunk például a szederkényi malmoknál. (3. kép ) A csatornás malmok rendszerint egy vagy több felülcsapó vízikerékkel működtek, másodpercenkónt 100—200 1 vizet használtak fel, energiatermelésük 2—5 LE volt. A nagyobb vízigényű, alulcsapó vízikerekeket csak a Karasicára épített malmoknál alkalmaztak. Ilyen volt például a borjádi malom, melynek két alulcsapó vízikerekét 580 l/sec víz hajtotta, vagy említhetjük a löcsi, lapáncsai, magyarbolyi malmokat is. 1885-ben 615 baranyai kis vízimalomban 728 vízikerék volt, 1465 LE összteljesítménnyel. 1894ben 624 kis vízimalomban 737 kerék volt, 1778 LE összteljesítménnyel. Ez annyit jelent, hogy 1885ben egy vízikerékre 2 LE, 1894-ben már 2,41 LE jutott. 1906-ban a statisztikusok részletesebb összeírást készítettek. Ekkor 504 kis vízimalmot regisztráltak, melyekben 475 felülcsapó, 82 alulcsapó vízikerék volt. Ezek 1107 LE, illetve 355 LE összteljesítményűek voltak. A felülcsapó vízikerekekre 2,33 LE, az alulcsapókra 4,33 LE jutott, ami azt jelenti, hogy már átlag 2,62 LE volt egy-egy vízikerék teljesítménye. Az átlag növekedése azt mutatja, hogy a nagyobb teljesítményű, bővizűbb patakokon működő malmok voltak életképesebbek. A malmok kapacitását növelte, hogy a molnárok a víz mellett helyenként más hajtóerőt is alkalmaztak. Mint korábban említettük, már 1894-ben tíz olyan malom volt Baranyában, melyet gőzgép és vízikerék hajtott, majd számuk 1906-ig 17-re emelkedett. 1894-ben e malmoknál az őrléshez szükséges teljesítmény 64%-át, 1906-ban már 74%-át termelték meg gőzgépek segítségével. Vegyes üzemű malom működött például Olaszi faluban, Vokányban, Gsásztán, Mecseknádasdon. ? 4458-3 unj? 4. kép. Turbinás malom elrendezése