Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

1. szám - Hegedűs János: A Duna-víz mérgezőanyag-tartalma és annak változása a főváros szennyvizeinek és a folyam méregtelenedési folyamatainak hatására

41 A Duna-víz mérgezőanyag tartalma és annak változása a főváros szennyvizei és a folyam méregtelenedési folyamatainak hatására Hegedűs János Fővárosi Vízművek 1134 Budapest, Váci út 23—27. Kivonat: A felszíni vizekbe kerülő toxikus anyagok kimutatása azok sokfélesége miatt kémiai módszerekkel nehéz. Ezért különböző tesztszervezetekkel biológiai toxikológiai vizsgálatokat végeznek. A szerző tanulmányában Duna-vízből végzett akut toxikológiai vizsgálatainak eredményeit ismerteti. Az akut toxikológiai teszteket két különböző ökológiai típusú és érzékenységű tesztszervezettel — alga és Daphnia — végzi. A kapott eredményeket ötös minősítési fokozat révén — nem, gyengén, közepesen, erősen ós igen erősen toxikus — értékeli. Munkája során megállapítja, hogy a fővároshoz érkező Duna vizének mérgezőanyag-tartalma kiesi. A főváros területén, a balpart 1656—1651 és 1647—1635 fkm közötti szakaszon a folyót nagy mennyiségű, mérgezőanyagokat is tartalmazó szennyeződés terheli. Vizsgálatai szerint a Duna budapesti, huszonegy km-es szakaszán jól nyomon követhetők a folyamban zajló méregtelenedési folyamatok. Eredményei szerint a vizsgálati évek nagy részében a Duna elég jelentős mérgezőanyag terheléssel hagyja el a főváros területét. Kulcsszavak: Duna, toxicitásj méregtelenedés, vízminőség, alga, Daphnia 1. Bevezetés Az urbanizáció ós a nagymértékű iparosodás következtében egyre több szerves és szervetlen szennyező anyag kerül a felszíni vizekbe. A kommunális szennyvizek szerves szennyező anyagainak eliminálódása a természetes tisztulás folyamata során megy végbe. A felszíni vizekbe kerülő mérgező anyagok kiküszöbölődése a természetes méregtelenedési folyamat során valósul meg. A méregtelenedés hígulás, kiülepedés, baktériumok és gombák anyagcsere tevékenysége, a vízi szervezetekben történő feldúsulás és a vizekben zajló kémiai és fotokémiai reakciók útján megy végbe. A mérgek minőség és mennyiség szempontjából test- vagy szervidegenek, ezért az élő szervezetben működési zavarokat, vagy a'szervezet halálát is okozhatják. A felszíni vizekben előforduló mérgek a vizek élőlényeire, a haszonállatokra és a vizet használó emberre jelentenek veszélyt és gátolják a víz természetes tisztulását. Amint már említettük, a mérgeket az ember a szennyezés révén juttatja a felszíni vizekbe. Ritkán természetes eredetű — kékalga toxin, ammónia, kénhidrogén — is lehet. A természetes vizekbe kerülő mérgező anyagok kimutatása, azok sokfélesége, nagymértékű keveredési, átalakulási és hígulási lehetősége miatt nagyon nehéz. Ezért ezen mérgező anyagok hatásának és a hatás nagyságának kimutatására vízi szervezeteket használnak, melyek a mérgező anyagokra igen érzékenyek, de nem specifikusak, így a vizsgálatokkal csak azok jelenlétét és hatásuk nagyságát tudjuk kimutatni (Gulyás, 1970; Gulyás, 1972; Némedi et al., 1978). A Duna esetében is szükségessé vált már az akut toxikológiai vizsgálatok rendszeres végzése. Tanulmányunkban a főváros térségében 1978— 1989 között végzett vizsgálataink eredményeit ismertetjük. Különös tekintettel a főváros szennyvizeinek ilyen jellegű károsító hatására és a folyam méregtelenedési folyamatainak megfigyelésére. 2. Anyag és módszer A mintákat tisztára mosott, a vizsgálandó vízzel kétszer kiöblített üvegdugós üvegedénybe színültig töltve vettük. A minta fele a vízfelszínről — felületi filmréteg — a másik fele 20 cm mélységből származott. A mintákat a mintavétel után legkésőbb két, két és fél órán belül feldolgoztuk. Laboratóriumban a teszt beállítása előtt ellenőriztük a vízminta hőfokát és pH értékét. Kontrollvízként forralt és szűrt, 48 órán át laboratóriumban nyitottan, majd csak szűrőpapírral fedetten tárolt csap vizet használtunk. A vízmintákat minden esetben eredeti állapotukban, hígítás nélkül teszteltük. A vizsgálatokat kontroll és több párhuzamos beállítása mellett Daphnia- és algateszttel végeztük (Csépai, 1975; Csépai, 1976; Hegedűs, 1986; Hegedús, 1989; Schiefner, 1983). 1. táblázat A kifogásolt minták aránya %-ban kifejezve balpart 1656 fkm-nél Év Algateszt Daphníateszt Legnagyobb pozitív válasz 1978 3,1 0,8 3,1 1979 2,2 0,0 2,2 1980 2,7 0,0 2,7 1981 2,7 2,0 2,7 1982 5,2 0,0 5,2 1983 3,6 0,0 3,6 1984 8,8 0,0 8,8 1985 2,3 0,0 2,3 1986 2,6 0,0 2,6 1987 1,9 0,0 1,9 1988 2,5 0,0 2,5 1989 5,6 0,0 6,6