Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

1. szám - Sárváry István: Kísérlet a tatabányai vízemeléseknek nagy átmérőjű kút szivattyúzásaként való értelmezésére

SÁRVARY I.: A tatabányai vízemelések értelmezése 39 Vizemelés, [m

3/pere] 50 105 8. ábra. ,,Állandósult" vízszint-süllyedések különböző távolságokban a 105 m

3/perc és 142 m

3/perc tartós vízemelés hatására tudjuk megállapítani a mintegy 142 m

3/perc vízemelés hatására kialakult depressziót, a Tatabányát Északról, Keletről és Délről körülvevő összesen mintegy 225° szögkiterjedésű szektorban. A rendelkezésre álló néhány adat alapján megszerkesztettük az utolsó előtti vízemelési lépcsőhöz tartozó, 1972-re „állandósult" vízszintek és a hozzájuk tartozó távolságok átlag-depresszió-görbéit is (7. ábra). Tapasztalati tény, hogy a bányavízkivétel hirtelen megnövekedésekor (egy új „próbaszivatytyúzási lépcső" beindulásakor) a depresszió előreszalad a nagy tektonikai vonalak mentén. Ha azonban a vízkiemelés több éven át közel azonos szinten marad, akkor a tektonikai vonalak környékén és a közbeeső területeken mért vízszintsüllyedések különbsége kiegyenlítődik. A tartós bányavízkiemelésre tehát az észak-dunántúli karsztnak ez a része közel izotróp módon reagál, úgyszólván függetlenül a szerkezeti vonalaktól, sőt — úgy látszik — a felszíni beszivárgást biztosító nyíltkarsztos felszínek elhelyezkedésétől is. Ez arra utal, hogy megfelelően nagy méretek esetén, tartós vízkivétel hatására a karszt csaknem homogénnek tekinthető, a depresszió okozta nyomás-csökkenések pedig közel azonos módon jelentkeznek a karsztvíztároló nyílt-tükrű és leszorított tükrű felületrészein.