Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

5-6. szám - Refuznyiki

-380 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1992. 72. ÉVF. 5—6. SZAM híreszteléssel szemben nem „papírtigris". Most az Államközi Szerződós egyoldalú felbontásának kilátásba helyezése tovább terheli az államközi kapcsolatokat. És ez már aggodalmat kell kiváltson minden, az ország sorsáért és nemzetközi kapcsolatainkért felelősséget érző, magyar állampolgárból. Ezek azok a legfontosabb gondolatok, amelyeket barátaim, kollégáim felvetettek, s amelynek nyomán összefoglaltam javaslatainkat az 1992. február 23-i levelemben, a Magyar Fél nemzetközi tárgyalási stratégiáját illetően a Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban (kivonatban mellékelve). Miniszterelnök Ur! Munkájához sok erőt és jó egészséget kívánva tisztelettel, ismételten javaslom e gondolatok mórlegelését. Budapest, 1992. március 14. Őszinte híve Dr. Mankó Zoltán Erre a levélre már semmilyen válasz nem érkezett! Ez értelmezhető egyetértésként, de sokkal inkább a levélíró lebecsülésének tűnik. A találgatásnak semmi értelme, a történtek önmagukért beszélnek. A Magyar Országgyűlés 1992. 03. 24-ikén meghozta a BNV-veI összefüggő újabb határozatát (amit azonban csak bő 10 nappal később tettek közzé; ki tudja miért?!). Ennek lényege, hogy 1992. 04. 30-ig adott határidőt a „C" változat építési munkálatainak felfüggesztésére, s amennyiben ez nem következik be, akkor a Magijar Kormánynak egyoldalúan meg kell szüntetnie a BNVvel kapcsolatos, 1977. évi Államközi Szerződést ós az ezzel összefüggő mindennemű kiegészítő megállapodást. E közben ós a fent hivatkozott határozatot követően folyt a diplomáciai egyeztetés (szóban és írásban, zárt körben és a sajtó nyilvánossága előtt egyaránt) a csehszlovák szövetségi, valamint a szlovák nemzeti Kormány ós a magyar Kormány között. Ugy tűnt, hogy az eredménytelen diplomáciai penge-váltás végére dr. Mádl Ferenc miniszter úr 1992. 05. 13-i nyilatkozata tesz pontot, amely szerint ,,a magyar kormány hamarosan átadja a bős—nagymarosi beruházás államközi szerződésének megszüntetését kimondó jogi okmányt". A nézetkülönbség oka, hogy a Magyar Fél a háromoldalú (cseh-szlovák—európai közösség — magyar) szakértői tárgyalás megkezdésének előfeltételeként, a ,,C" változat építési munkálatainak felfüggesztését igényelte, míg a Cseh-Szlovák Fél csak a ,,C" változat építésének záró fázisát, a Duna medrének elzárását volt hajlandó 1992. okt. 31-ig elhalasztani. Tehát úgy látszott, hogy sok más kezdeményezés mellett a Vásárhelyi Pál Társaság erőfeszítései is hatástalanok maradnak. Talán nem! Az 1992. 05. 14-i cseh-szlovák szövetségi kormányülés után változott a helyzet. A Cseh-Szlovák Fél hajlandónak mutatkozott a ,,C" változat építési munkálatainak felfüggesztésére, ha a Magyar Fél is kinyilvánítja elhatározását, miszerint — egybehangzóan a Cseh-Szlovák Fe'Mel — kész a háromoldalú szakértői vélemény szerint eljárni. Dr. Mádl Ferenc miniszter úr szerint a megváltozott helyzetben követendő magyar álláspont meghatározása érdekében a Magyar Kormány 1992. 05. 18/19-ikén az Országgyűléshez kell forduljon (amennyiben a Magyar Fél ez időpontig kézhez kapja a Cseh-Szlovák Fél hivatalos álláspontját), bár kétségeinek adott hangot atekintetbcn, hogy a Magyar Fél feltétel nélkül elfogadhatja-e a háromoldalú szakértői vélemény szerinti eljárás követelményét. Ezután következett Mádl Ferenc miniszter úr nyilatkozata, a Kormány megbízásából, az Országgyűlés 1992. 05. 19-i teljes ülésén. Eszerint a Magyar Fél 1992. 05. 25-i hatállyal egyoldalúan megszünteti az 1977-ben aláírt és 1978-ban törvényerejű rendelettel Magyarországon is kihirdetett Államközi Szerződést a Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban. E döntés közvetlen kiváltó oka ismeretlen: lehet, hogy a Cseh-Szlovák Jegyzék nem vállalta a ,,C" változat építésének leállítását, vagy lehet, hogy a Magyar Fél nem vállalta a háromoldalú szakértői vélemény feltétel nélküli teljesítését. Ki tudja? Sokba fog ez még kerülni ennek az országnak (mind anyagiakban, mind erkölcsiekben)! J. Locke (1632—1704) ,,Értekezés az emberi értelemről" c. esszéjében azt írta, hogy: ,,a tévedés (jelen esetben a hibás politikai döntés) nem a tudás hiányossága, hanem a megítélésünk helytelensége .. . Akik nem képesek következetesen gondolkozni és nem képesek pontosan mérlegelni az ellentétes értékű bizonyítókok súlyát. .. azok könnyen olyat állítanak, ami nem valószínű. . ." „Ha az igazságot tagadja valaki: nincs jogod hallgatni" (Márai Sándor). V. I