Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

5-6. szám - Papp Beáta–Kőváriné Gulyás Erzsébet: Karsztvízszintváltozások fitoindikációja az Aszófői-Séden

PAPP B.—KÖVÁRINÉ G. S.: Karsztvízszintváltozások fitoindikációja 365 is hasonlóan nagy borítási értékekkel szerepel (A—D:4, K:V). Napjainkra viszont másik domináns fajként fellépett a Molinia coerulea (A—D: 2—3, K:V), mely annak idején csak -f, illetve néhol -I—l-es abudanciával és jóval kisebb konstanciával (K:II) szerepelt a területen. Sok Garex faj élt itt, melyeknek egy része ma is előfordul, de alacsonyabb borítási értékekkel és kisebb konstanciával pl. Carex panicea (A—D régi = 1—2, K:IV, új = 1, K:III) Carex flacca (1—3, K:IV; -)—1, K:II) Carex davalliana (1 — 3, K:IV; +, K:I). A régihez hasonló konstanciával és abundanciával vesz részt a növényegyüttesben néhány jellemző faj, mint a Succisa pratensis (A—D: -|— 1, K:II), Serratula tinctoria (A—D régi=+; új = H—1, K:II), Sanguisorba officinalis (1, K:IV), Lythrum salicaria (1; 1—2, K:IV), Angelica silveetris (-1—1, K:IV). A rét közepén egy kiterjedt folton igen szembetűnő a Schoenus nigricans magas, jól fejlett példányainak megjelenése. A Phragmites communis terjeszkedése (A—D régi = -)—1,1; új = 2, K:V) és a Deschampsia caespitosa megtelepedése (H—1, K:V) szemmel látható különbség az egykori állapothoz képest. A nád térhódításának valószínűleg itt is — mint általában — a kaszálás elmaradása az oka. Az összehasonlító W érték diagramot (8. ábra) szemlélve itt is megállapítható a W értékeloszlás kismértékű szélesedése. A 9, 10-es W értékű fajok aránya csökkent, a 7, 8-as W értékűeké nőtt. Az eloszlás ezen változásai csak kismértékű száradásra utalnak. A közös és a régi fajok arányát szemléltető W érték digram (9. ábra) alapján kiderül, hogy az egykori fajok eltűnése a különböző W érték kategóriákat körülbelül azonos mértékben érintette. A közös és az új fajok arányát feltüntető W érték diagramon (10. ábra) pedig látható, hogy a betelepülés nem olyan nagymértékű, mint a Lázárforrások környéki Caricetum esetében. A terület flórájának természetvédelmi értékelésében (TV diagram (11. ábra)) a gyomok arányának növekedése figyelhető meg. A természetes tártsulásalkotók (E + K) aránya kicsit csökkent, a KV (kiemelten védett) kategória megszűnt. A 12. ábrán látható, hogy a természetes társulásalkotók (E + K) és a zavarást tűrők (TZ) körülbelül fele eltűnt a területről, helyükre viszont csak kevesebb betelepülő érkezett (13. ábra). összességében a Sötét-rét Juncetum subnodulosi molinietosum-kt a régi állapotokkal összevetve megállapítható, hogy a vízellátottság csökkenése még nem túl veszélyes mértékű a növényzetre nézve, bár az ennek ellentmondó jelenségeket nem szabad figyelmen kívül hagyni (pl. Molinia coerulea terjedése, W érték spektrum kismértékű szélesedése, a friss vízigényű Cariceto-Cratoneuretum filicini és a patakmedret kísérő GlycerioSparganietum eltűnése). Jól láthatók azonban a rét felső részén ma is feltörő forráserek, melyek megtöltik a patakmedret, a középső és az alsó rész pedig a tavaszi időszakban erősen tocsogóssá válik. 40 35 an 25 ?o 10 k»r8« fajok (Z7) új lijok 10. ábra. A Sötét-rét flórájának 1990-es IV-érték diagramja a közös és az új fajok arányának feltüntetésével 70 65 60 55 60 45 40 35 30 25 20 ír, 10 5 0 CTFlrtJ flóra (1990) I régi flóra (1968) I U KV V E K TP TZ GY Q A TV 11. ábra. A Sötét-rét flórájának összehasonlító TV-érték diagramja 5. Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretnék köszönetet mondani dr. Láng Editnek és dr. Felföldy Lajosnak a vizsgálatokhoz elengedhetetlenül szükséges szakmai segítségükért, hasznos észrevételeikért, valamint a Magyar Hitelbank „Magyar Tudományért Alapítvány" anyagi támogatásáért, mely a vizsgálatokat lehetővé tette.