Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

5-6. szám - Fleit Ernő–Gulyás Pál: Az iszapfelúszás problémája az eleven iszapos szennyvíztisztításban

F LEIT E„ GULYÁS P.: Az iszapfelúszós problémája 311 ez esetben üzemi körülmények között ammónia adagolás folyékony műtrágya vagy szemcsés karbamid formájában. 5. A denitrifikáló ós biológiai foszforeltávolítást végző telepek iszapfelúszási problémái A nitrogén és foszforeltávolításra is alkalmas reaktor elrendezés, illetve az azokban létrehozott szekvenciális elektronakceptor környezet (anaerobanoxikus-aerob vagyis ennél bonyolultabb reaktor sorozatok), elősegítik az iszapfelúszás kialakulását. Ennek okáról, és a reaktor elrendeződések közvetlen hatásáról a szakmai vélemények megosztottak. Jelenleg ebben a kérdésben még nem alakult ki egységes kép, vagy magyarázat. Blackbeard és munkatársai (1988) a következő domináns fonaltípusokat találták ilyen típusú dél-afrikai szennyvíztelepeken csökkenő előfordulási gyakorisági sorrendben: 0092, 0675, 0041, Microthrix parvicella és 0092 típusok. A nitrogén és foszfor eltávolítási céllal üzemeltetett szennyvíztelepeket a ciklikusan változó elektronakceptor elrendezés jellemzi, ami nagyban megnehezíti üzemirányításukat ós működésük modellezését is. Vonzóan alacsony üzemköltségeik miatt ezek a komplex telepfajták azonban mégis terjedőben és éppúgy kereskedelmi forgalomban vannak, mint a folyamatirányításukhoz szükséges, — gyakran nem túl egyszerű —szoftvercsomagok. A különböző fonaltípusok elektronakceptor hasznosításáról, továbbá arról, hogy mely fonaltípusok denitrifikálnak, csak szórványos adatok vannak, ezért bármely ezzel kapcsolatos általánosítás jelenleg csak ideiglenes lehet. Egy nemrégiben javasolt osztályozási rendszer szerint (Wanner és Grau, 1989) a tápelem eltávolítási célú eleveniszapos rendszerekben elsősorban olyan fonalak megjelenése várható, amelyek nemcsak aerob körülmények között képesek a szubsztrátok hasznosítására, hanem denitrifikációt is végeznek. Ezek között a legjobban ismert például a Microthrix parvicella, amely anoxikus körülmények között is képes hasznosítani az oldott szubsztrátokat (denitrifikáció) és arra is képes, hogy a könnyen felvehető szubsztrátokat a sejten belül tárolja. Ezzel szelektív előnyre tesz szert a pehelyképző baktériumok rovására. Ez az oka annak, hogy a Microthrix által okozott iszapfelúszást nem lehet megszüntetni anoxikus szelektorok bekötésével. A sejten belüli tápanyag tartalékolási képesség valószínűleg a polifoszfát szintetizáló enzimekkel áll összeköttetésben, melyet elsősorban a Wageningen-i holland mikrobiológiai műhely vizsgált széleskörűen a Microthrix-szerű fonalas baktériumokkal kapcsolatban (Slijkhuis and Deinema, 1982). 6. Következtetések és összefoglalás Az iszapfelúszást kiváltó technológiai okok és az azokhoz kapcsolódóan leggyakrabban elszaporodó fonalas mikroszervezetek a következő módon csoportosíthatók: Az IszapfelúszAs oka A befolyó szennyvíz alacsony pH értéke Alacsony oldott 0

2 koncentráció a levegőztető medencében Alacsony F/M arány Mérgező anyagokat tartalmazó befolyó szennyvíz Nem megfelelő C: :N : P arány Várható fonalfajták Fonalas gombák S. natans, 1701 típus, H. hydrossis M. parvicella, H. hydrossis, Nocardia spp. 02IN, 0041, 0676, 0092, 0581, 0961, 0803 típusok Thiothrix spp. Beggiatoa spp. 021N típus Thiothrix spp. S. natans, 02 IN típus A következőkben felúszán típusok szerinti csoportosításban a lehetséges technológiai beavatkozásokat soroljuk fel. Az iszapfelúszás oka Javasolt technológiai módszer Savas befolyó Alacsony oldott O

z koncentráció Alncsony F/M arány Mérgezőanyag-tartalmú befolyó Tápanyag hiány (C : N : P) pH pufferolás, kiegyenlítő medencében Megnövelt levegőztetés, folyékony 0

2 alkalmazása Szelektor beépítése, iszapelvétel növelése, dugószerű áramlás biztosítása Megnövelt előlevegőztetés NH

3 adagolás (karbamid formában) A különböző országokban végzett felmérések tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a fonalas iszapfelúszás világszerte igen elterjedt jelenség, ugyanis a vizsgált eleveniszapos szennyvíztisztító rendszereknek mintegy 40—60%-a időlegesen vagy állandóan iszapfelúszási problémákkal küzd. Az ipari méretű szennyvíztelepek működési gondjainak tekintélyes hányada az ülepítési problémákhoz kapcsolható. A telep kapacitásának határa gyakran az utóülepítők hidraulikai terhelhetősége. Az egyre komplexebb technológiai feladatokat ellátó telepeken (nitrifikáció, denitrifikáció, biológiai foszforeltávolítás) az iszapfelúszás problémája nem csökken, hanem egyenesen növekszik. A hazai szennyvíz kezelési gyakorlatban is várható ezeknek a technológiáknak a követése, a biológiai nitrifikáció és a biológiai foszforeltávolítás rendszereinek térhódítása. így előreláthatóan az iszapfelúszás kérdése hozzáadódva a már jelenlegi ülepítési gondokhoz egyre sürgetőbb megoldási javaslatokat igényel. A biológiai vizsgálatok, az eleveniszap fénymikroszkópikus megfigyelése ehhez hatékony ós olcsó módszerként szolgálnak. Ehhez egy tényező természetesen elengedhetetlenül szükséges: a képzett szakember szeme a mikroszkóp okulár lencséjére tapadva. Feltétlenül javasoljuk olyan hazai felmérés megindítását, mely a magyar iszapfelúszás helyzetéről ad áttekintést, és egyben vázolja azt a kutatási, technológiai fejlesztési irányvonalat is, melyet az iszapfelúszás megelőzésében és szabályozásában követni kell. Az ezredforduló hazai szennyvízkezelésében jelentkező gyakorlati problémák ugyanis már most is előrejelezhetőek. Célszerű lenne elébük menni a kutatások és fejlesztések prioritásainak kialakításával.