Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

5-6. szám - B. Muskó Ilona: A Corophium curvispinum G. O. Sars (Crustacea: Amphipoda) életciklusa balatoni hínárosban

300" A Corophium curvispinum G. O. Sars (Crustacea: Amphipoda) életciklusa balatoni hínárosban J{. Muskó Ilona MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete 8237 Tihany Kivonat: A Balatonban élő Amphipoda rakok túlnyomó többségét a Corophium curvispinum alkotja. Jolen munka leírja e rákfaj életciklusát a Tihanyi-félsziget mentén, a Bozsaiöbölbcn. Kéthetenként vettünk mintákat a vegetációs időszakban, Myriophyllum spicatum hínárról. Mértük a hínárról lemosott, fixált rákok hosszát, megállapítottuk a nemét, s megszámoltuk a nőstónyenkónti peteszámot. A biomasszát a hossz-súly összefüggés alapján becsültük. Hossz-frekvencia hisztograminok felhasználásával követtük nyomon a C. curvispinum életciklusát. A reprodukció májustól októberig tart. A május—júniusban kikelt rákok még ugyanabban az évben szaporodtak, míg a nyári—őszi generáció a következő évben reprodukált. A rákok élettartama kb. egy óv. A legnagyobb fokunditást júniusban tapasztaltuk, a legkisebbet októberben. A biomassza (mg állat szárazsúly per g hínár szárazsúly értékben) májusban volt a legalacsonyabb (4,85), novemberben a legmagasabb (92,69). Felhasználva Varga ós Tóth (1986) adatait a, Myriophyllum spicatum biomasszájára vonatkozóan, a C. curvispinum biomasszája 1986 júliusában 11,12 g állat szárazsúly per m

2-nek adódott, hínárosban. Kulcsszavak: Corophium curvispinum életciklus, biomassza, Balaton, Amphipoda 1. Bevezetés A Corophium curvispinum (szövőbolharák vagy tegzes bolharák) pontusi eredetű Amphipoda rákfaj, amely a 30-as években jelent meg a Balatonban és rövid idő alatt rohamosan elterjedt, ráépítve maga-készítette házait minden huzamosabb ideig vízbe merülő, vagy abban lévő aljzatra (vízinövények, kagylók, kövek, különböző építmények stb.) (Sebestyén 1934, Entz és Sebestyén 1942, Entz 1943, 1947). Az invázió-szerű elterjedés Entz (1943) szerint elsősorban a Balaton nagy detritusz tartalmának köszönhető, amely táplálékul szolgál a tegzes bolharák számára. Azóta is az Amphipoda rákok túlnyomó többségét a C. curvispinum alkotja a Balatonban (Ponyi 1957, Bíró és Gulyás 1974, Muskó 1989, 1990), amely jelentős haltáplálék szervezet (Bíró 1974, 1977). A C. curvispinum életmódjáról és a Balatonban betöltött szerepéről a 30-as 40-es évekből ismeretesek adatok (Sebestyén 1934, Entz 1943), életciklusáról azonban csak kevés adat található e munkákban. Egyéb élőhelyekre vonatkozóan sem ismeretesek ilyen természetű adatok. Más Corophiidae fajok életciklusáról vannak többé-kevésbé részletes irodalmi adatok (Hart 1930, Watkin 1941, Segerstrale 1940, 1944, Muus 1967, Jazdzewski 1970, Shyamasundary 1972, Birklund 1977, Moore 1978, 1981, Sheader 1978, Boates és Smith 1979, Fish és Mills 1979, Bortkevitch és mts. 1981, Jensen 1985, Murdoch és mts. 1986, Shillaker és Moore 1987). Jelen munka célja a Balatonban gyakran előforduló hínáron, a Myriophyllum spicatum-on élő C. curvispinum életciklusának leírása és a kapott adatokból biomassza becslés. 2. Anyag és módszerek 1986-ban az egész vegetációs periódusban (májustól decemberig), 1987-ben a vegetációs periódus kezdetétől két hónapon át kéthetenként vettünk mintákat a Tihanyi-félsziget mentén (Bozsai-öböl) (1. ábra), a korábban leírt módon (Muskó 1989, 1990). A partvonalat kb. 250 méter szélesen többékevésbé összefüggő nádas kíséri, melynek nyílt víz felé eső széléhez közel (néhány méterre) összefüggő hínárfoltok és magányos hínárszálak találhatók. A mintáink magányos Myriophyllum spicatum hínárszálakról származnak. A víz ott kb. 2 m mély volt. A hínárszálakat elvágtuk a fenék közelében, majd óvatosan a víz felszínére hoztuk, s kb. 300 iim lyukbőségű szitát alátartva kiemeltük és Balaton-vizet tartalmazó vödörbe helyeztük. Laboratóriumban lemostuk az állatokat a hínárszálakról. A mosást addig folytattuk, amíg már nem voltak rákok a mosóvízben. Megmértük a hínár nedves- és szárazsúlyát. A hínárról lemosott állatokat 4%-os formaiinban fixáltuk. Feldolgozás előtt 70%-os alkoholban mostuk át a mintákat és okulármikrométerrel ellátott sztereomikroszkóp alatt megmértük az állatok hosszát, 0,1 mm pontossággal. A 2 mm-nél hosszabb rákoknak megállapítottuk a nemét. Megszámoltuk a nőstényenkénti peteszámot és feljegyeztük a pete fejlődési állapotát (Peer és mts. 1986 alapján). Biomassza számításokhoz hossz-súly összefüggést vettünk fel, szárazsúlyt véve alapul (105 °C-on 24 órás szárítás után). 3. Eredmények és értékelés A populáció összetételére vonatkozóan a méretfrekvencia analízis nyújt felvilágosítást (2. ábra).