Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

5-6. szám - Somló Lajos: A folyékony települési hulladék kezelése

286 A folyékony települési hulladék kezelése Somló Lajos Országos Közegészségügyi Intézet, Vízhigiénés Osztály 1097 Budapest, Gyáli út 2. Kivonat: A közműves vízellátás ós a csatornázás arányának kedvezőtlen alakulása miatt a folyékony települési hulladékok elhelyezése országszerte súlyos gondokat okoz. Társadalmi ós gazdasági okok következtében mind a nagy deponiák létesítése, mind a mezőgazdsági hasznosítás nehézségekbe ütközik. A jelenlegi gyakorlat a megoldást a legkisebb ellenállás irányában keresi. Egyre gyakoribb a szippantott szennyvizek szennyvíztisztító telepen való kezelése. A tanulmány az általában túlterhelt vagy ahhoz közelálló terhelésű hazai tisztítóberendezéseknél elvi kifogásokkal él e gyakorlat ellen. Jó műszaki állapotú, szakmailag jól üzemeltetett telepen végzett 24 órás vizsgálatok eredményeiből a szerző arra következtet, hogy a tisztítási folyamatot a folyékony települési hulladék fogadása még ilyen körülmények között is károsan befolyásolja. A tisztítás hatékonyságának romlása a Balatonnál különösen veszélyes lehet. Az alternatív megoldások közül a kisberendezések telepítése ós a kisebb, vízgyűjtőn kívüli depóniák jöhetnek szóba. Kulcsszavak: közműolló, folyékony települési hulladók, tisztítókapacitás 1. Bevezetés Közműolló mindig lesz, akármit is hoz a jövő. A jelenlegi magyarországi viszonyok között azonban a vízellátás és a csatornahálózat kiépítettségének elterjedése között tátongó szakadéknak mindenképpen össze kell szűkülnie. Éneikül nemhogy javíthatnék környezetünk állapotát és vízkészletünk minőségét, hanem még annyit sem érhetünk el, hogy az elszennyeződés sebességét mérsékeljük. A csatornázatlan települések vezetékes vízzel való ellátása a vízfogyasztás gyors növekedésével járt. Ennek elsődleges következménye a szippantás és folyékony hulladék-szállítás iránti igény megnövekedése lett, bár köztudott, hogy igen gyorsan elterjedtek a többletköltség elkerülésére különféle illegális módszerek (a szennyvíz bevezetése a felhagyott ásott kútba, engedély nélküli szikkasztás stb.). A nagy mennyiségű folyékony települési hulladék elhelyezése már a hetvenes évek végén nehezen megoldható problémát jelentett. Számtalan kisebb-nagyobb cég ós magánvállalkozó foglalkozott a szennyvíztározók ürítésével és a hulladék elszállításával. A káoszt csak növelte a kijelölt depóniák körüli zűrzavar. Nos, a helyzet jelenleg sem sokkal jobb. A folyékony települési hulladék ártalmatlanítására azonban új lehetőség tűnt fel: előkezelés után a meglévő szennyvíztisztító telepeknek kell fogadniok az összegyűjtött hulladékot. Néhány elfogadható eredménnyel zárult kísérlet után az elv egyre terjedő gyakorlattá vált. Mind több szennyvíztisztító telepen épülnek előlevegőztető műtárgyak; a szippantott hulladék elhelyezésének hovatovább ez a legkézenfekvőbb lehetősége. A folyékony települési hulladékok szennyvíztisztító telepen való ártalmatlanítására kidolgozott segédletek és ajánlások szövegében sehol sem történik utalás arra, hogy ez az eljárás csak kifejezetten alulterhelt berendezéseknél alkalmazható. Sajnálatos módon nem laikus beszélgetés során, hanem szakmai fórumon hallottam azt az érvet, amely szerint ha az éjszakai órákban juttatják a tisztítórendszerbe az előkezelt hulladékot, akkor tulajdonképpen kihasználatlan kapacitást vesznek igénybe, hiszen ilyenkor alig érkezik nyers szennyvíz. A gondolatmenet természetesen alapvetően hibás. A jelenleg napi terhelésre használatos valamennyi tervezési irányérték a napszakos terhelósingadozás figyelembevételével érvényes. Az éjszakai kihasználatlanságról beszélni éppen olyan képtelenség, mint azt állítani, hogy az ember alvásideje szabad munkavégzési kapacitás. A szennyvíztisztítás hazai állapotait ismerve enyhe fogalmazásnak számít, hogy azokra nem kifejezetten az alulterheltség jellemző. Kevés a folyamatosan kapacitása alatt működő berendezés, ez inkább időszakos ós főként az üdülőövezetekre kiterjedő jelenség. Ezekben a környezetekben viszont az idényen kívül az elszállított folyékony hulladók mennyisége is töredékére csökken. Az eddigi elvi kételyeken kívül az ország szennyvíztisztító telepein szerzett tapasztalataink is erősen megkérdőjelezik a folyékony települési hulladék tisztítóberendezésre vezetésének célszerűségét. Az eljárás alkalmazásának — még alulterhelt, jó műszaki állapotú berendezésnél is — alapvető feltótele a beszállított hulladék hatásos előkezelése és a szennyvíztisztító berendezés magas színvonalú üzemeltetése. A folyékony települési hulladékot fogadó szennyvíztelepek előkezelő műtárgyaira a szippantókocsikat általában a nappali műszakban, tehát 9—17 óra kötött ürítik Ha a tisztítóberendezésre az éjszakai terhelésminimum idején engedik rá az összegyűlt anyagot, a levegőztetési idő (folyamatos szállítást feltételezve) átlagosan 11, maximum 15 óra lehet. Nehezen hihető