Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

4. szám - Refuznyiki - Elmélkedés statisztikáról, közvéleménykutatásról - A tiszalöki öntözőrendszer és hasznosítása

Refüzn yiky 255 Az 1953. július 18-án tartott, tárcaközi értekezleten a beruházó javasolta, hogy n FM szervezze meg az öntözési üzemeltető vállalatot. A földművelésügyi miniszter kijelentette, hogy ezt a kérdést nem tekinti FM feladatnak, mert nem tudja a szükséges személyzetet biztosítani. Az FM véleménye az volt, hogy az ügyet a tervezett OVF létrejöttéig el kell halasztani. A Tárcaközi Bizottság azonban abban egyetértett, hogy az üzemeltető vállalatra szükség van. A beruházó ezután javasolta, hogy ha az OVF meg fog alakulni és már a területi szervei is fennállnak, akkor a Debreceni Vízügyi igazgatóság legyen az üzemeltető vállalat vezetője. 1953 szeptember végén megalakult az Országos Vízügyi Főigazgatóság, s ugyanakkor az említett beruházási feladatok is ide kerültek át. Tekintettel azonban arra, hogy a beruházás, mint operatív tevékenység, nem volt főhatósági feladat, az OVF 1954 tavaszán megalakította a Vízügyi Nagylétesítmények Beruházási Kirendeltségét, mely végül Vízügyi Beruházási Igazgatósággá (VTZIBER) alakult át, s mint ilyen fejezte be az említett két beruházást. Megalakult a Debreceni Vízügyi Igazgatóság (DEVIZIG) ós a Nyugati-főcsatorna kezdeti szakaszától eltekintve, amelyet a VIZIBER ruházott be, megépítette a főcsatorna folytatását és a fürtcsatorna folytatását, s átvette az öntözés üzemeltetését. Később Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság néven működött. 5. A tiszalöki öntözőrendszer üzemirányítása A tiszalöki öntözőrendszer üzemeltetése lassan, fokozatosan fejlődött fel 1964-ig. Akkor az öntözőrendszer vízszolgáltató csatornahálózatának teljes hossza 910 km volt. A csatornahálózatból 37% öntözőcsatorna, 63% öntözésre használt belvízcsatorna volt. A csatornahálózaton a vízszétosztás általában gravitációsan 87 vízkormányzó műtárgy segítségével történt ós a közvetlen termelői vízkivételek száma 504 volt. A TIVIZIG az üzemeltetés munkaterületén vízbeszerzési, vízvezetési, vízkormányzási, vízkiszolgálási, szaktanácsadási, továbbá lehetőség feltárási ós bemutató jellegű öntözési tevékenységgel biztosította 1971-ig a rendelkezésre álló vízkészleteknek — mezőgazdasági területen történő — optimális hasznosítását. Az üzem központi vezetését a Vízhasznosítási Osztály Öntözósüzernelési csoportja végezte. A szakaszmérnökségen az üzemvezető, a szakfelügyelőségeken egy-egy öntözőtechnikus látta el az üzemeltetés feladatait a szakfelügyelő irányítása mellett. Egy-egy öntözőtechnikus kb. 10 000 kh öntözés vízellátásáért volt felelős, ő irányította az öntözőfürtök fürtvezetőinek munkáját. A fürtvezetők beosztottjai a vízmérő szakmunkás, a csatornaőrök, zsilipkezelők, és vízőrök. Az öntözési üzemmel kapcsolatos gépészeti feladatokat a Vízgépészeti Üzem szakemberei látták el. Gépkezelők, gépészek, körzetszerelők, vízmérőműszerész, akiket az öntözési üzemegvségvezető technikus irányított. 1964-ben az öntözési félévben az időszaki alkalmazottakkal együtt az üzemelő szakemberek összes létszáma kb. 360 fő volt. Ezek közül 4 mérnök, 3 mezőgazdasági felsőfokú technikus ós 12 technikus volt. 1971-től a TIVIZIG mint az állami főművek kezelője és üzemeltetője megbízásából a Tiszamenti Regionális Vízmű ós Vízgazdálkodási Vállalat (TRW) üzemeltette a tiszalöki öntözőrendszert. A TRW üzemeltetési tevékenységét 1971—1975 évek közötti időszakban keretszerződés ós az évenként megkötött éves szerződós szabályozta. A TRW kötött szerződést a vízszolgáltatásra az öntözőgazdaságokkal ós a halastógazdaságokkal és ennek alapján szolgáltatta a lekötött vízmennyiségeket a vízkivételeknél. A vállalat Debrecenben kirendeltséget tartott fenn, amelyek az évek hosszú során kialakult öntözés-üzemelési gyakorlattal s ehhez megfelelő felkészültséggel ós létszámmal rendelkezett. A kirendeltségnek Polgáron, Hajdúszoboszlón és Berettyóújfaluban voltak körzeti irodái, ahonnan a körzet működési területéhez tartozó öntözőfürtök üzemelésének irányítása történt. A TIVIZIG az pgész tevékenység felett felügyeleti tevékenységet gyakorolt és az Igazgatóságon lóvő öntözési csoport csupán az üzemeléssel kapcsolatos tevékenységet koordinálta (fenntartási munkák és vízszolgáltatás egyeztetése, ellenőrzése, a körösvölgyi vízleadások összehangolása, és ellenőrzése a vállalat tevékenysége felett). A vállalat létszáma összesen 270 fő volt, ebből két mérnök, két mezőgazdasági felsőfokú technikus cs 23 technikus vezette az üzemelést. Az OVII 1957. október 18-i kollégiumi ülősón határozatot hozott a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató intézet (VTTUKI) által a tiszalöki öntözőrendszerben az öntözőrendszer hasznosítása érdekében végzendő tudományos mérésekre ós vizsgálatokra. A Keleti-főcsatornába jutó 35 m

3/s vízellátás a Körösvölgy részére átvezetendő jelentős vízigények miatt már 1963-ban a tiszalöki öntözőrendszer akkori 50%-on aluli kiépítettsége mellett is kevésnek bizonyult. A norma szerinti vízigények és vízleadási kötelezettségek számított értéke a Keleti-főcsatornára VII—VIII. hónapokban 1963 és 1964 években kereken 40 m

3/s-ra adódott. Ezért a kérdésben a VITUK1 részletes tervezést ós vizsgálatot végzett, majd a TIVIZIG részletes kísérletet végzett, s ennek eredményeképpen megállapították, hogy a Keleti-főcsatorna kisebb beruházás után tartósan 40 m

3/s, esetenként 45 m

3/s vízmennyiség szállítására is alkalmas. Ebből 1965 után a Kőrös-völgyibe 24 m

3/s volt a kötelező vízlcadás, később volt ennél több is egyszer-egyszer. A tiszalöki öntözőrendszer területén 1964-ben 75 903 kh öntözésre ős 9922 kh üzemelő halastó vízellátására került sor. Az öntözés megoszlása növénykultúrák szerint a következő volt: Rizs Szántó Legelő Kert, egyéb 4 554 kat. hold öl 614 kat. hold 15 940 kat. hold 3 795 kat. hold Összesen: 75 903 kat. hold Üzemelő halastó 9 922 kat. hold Mindösszesen: 85 825 kat. hold Alcser Jenő szerint (L. Vízgazdálkodási Műszaki Szemle 1957. I. 50. oldalán) az előbbi adatok alapján az üzem tiszta haszna: Rizs Szántó Legelő Kert, egyéb Halastó 4 554 kat.h x 1900 Ft = 8 652 600 Ft 51 614 kat.h xi 100 Ft = 56 775 400 Ft 15 940 kat.h X 700 Ft = 11 158 000 Ft 3 795 kat.h x 3500 Ft = 9 922 kat.h x 1400 Ft 13 282 500 Ft 13 890 600 Ft 103 759 300 Ft Az öntözővízzel ellátott területre az átlagos tiszta haszon tehát kat. holdanként 1964-ben: 103 759 300 Ft/85 825 kh = 1209 Ft/kh. Tehát közel járunk az 1954. évi árszinten a már előzőleg közölt 1,35 milliárd forint összes 22 évi tiszta haszonhoz. ti. A tiszalöki vízlépcső és a tiszalöki öntözőrendszer hasznosítása A tiszalöki duzzasztómű beruházási költsége 1952-es árszinten 207 158 000 íorint volt. (L. Magyarország Nagyobb Vízépítési Műtárgyai című könyv 60. oldalán). A duzzasztóművet 1954-ben helyezték üzembe. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság (EVIZ1G) szerint 1963-ban, amikor az ÉVIZIG átvette a vízlépcsőt a TIVIZIG-től, az egész vízlépcső bruttó értéke 271 045 200 forint volt, (1978. március l-jén), a bruttó érték az ÉVIZIG szerint: 716 547 200 forint. A duzzasztómű fenntartási költsége 1963—1975 év végéig 7 302 000 Ft, éves átlagban tehát 560 000 Ft/óv. Az éves átlagot figyelembe véve 1954—1962. óv végóig 5 040 000 forintra becsülhető a fenntartási költség. Tehát az összes fenntartási költség 12 342 000 forint.