Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

4. szám - Hírek

Hírek 245 A világ vízkivételeinek kereken 80%-a öntözési célokat szolgál. Számos öntözőrendszerben a vízkivétel ós a növény közötti úton a vízveszteség 60 százalékot is elérhet. Hatékonyabb öntözési módok révén jelentős mennyiségű édesvíz takarítható meg. A visszaforgatás számos ipari vízhasználó fogyasztását 50%-kal, vagy annál nagyobb mértékben is csökkentheti, amihez a csökkentett szennyezés járulékos előnyként jelentkezik. A „szennyező fizet" elv alkalmazása és ésszerű vízdíjak ösztönözni fogják a megtakarítást és újrahasználatot. A fejlődő országokban a városi vízművek által termelt víz átlagosan 36%-a nem követhető nyomon. Fejlettebb gazdálkodással az ilyen költséges veszteségek csökkenthetők. A mezőgazdasági, ipari és lakossági vízellátás terén együttesen elérhető megtakarítások jelentősen elodázhatják az új vízhasznosítási létesítmények költséges beruházásait ós nagymértékben hozzájárulhatnak a jövő vízbázisainak fenntarthatóságához. A víz többszöri felhasználása további megtakarításokat fog eredményezni. Az új vízvédelmi célkitűzéseknek megfelelően megfogalmazott hatékony bevezetési határértékek lehetővé fogják tenni az egymást követő alvízi vízhasználók számára annak a víznek az újraliasználatát, amely jelenleg már az első vízhasználat után is túlságosan szennyezett. Indokolt városfejlődés A városok indokolt fejlődésót a gazdaságosan kitermelhető készletek múltbeli pazarlása által előidézett kimerül ós ós leromlás veszélyezteti. A több mint egy nemzedék által folytatott vízpuzarlás, valamint a városi és ipari hulladékok könnyelmű bevezetése nyomán a világ nagy városainak többségében riasztó és folyamatosan romló helyzet alakult ki. Ahogy a vízhiány és a szennyezés egyre távolabbi vízbázisok hasznosítását kényszerítik ki, az édesvíz iránti igények kielégítésének többletköltségei exponenciálisan nőnek. A jövőben a garantált vízellátás megfelelő vízdíjakon és szabályozott szennyvízbevezetéseken kell alapuljon. A talaj és a víz elszennyezóse többé nem tekinthető az ipari fejlődés által biztosított munkaalkalmak ós jólét elfogadható árának. Mezőgazdasági termelés és falusi vízellátás A biztonságos élelmiszerellátás a világ számos országában az elsőrendű fontosságú feladatok közé tartozik. A mezőgazdaság feladata nemcsak a növekvő lakosság élelmezése, hanem az is, hogy vizet takarítson meg más használatok céljaira. A feladat víztakarókos technológiák ós gazdálkodási módszerek kifejlesztése és alkalmazása, továbbá szakképzés révén a települések alkalmassá tétele olvan intézményrendszerek és ösztönzők kialakítására, amelyek a falusi lakosság (mezőgazdasági termelők) számára lehetővé teszik mind a száraz, mind az öntözéses gazdálkodás új módszereinek bevezetését. Javítani kell továbbá az ivóvízellátási ós csatornázási szolgáltatásokat a falusi lakosság számára is. A feladat hatalmas, de nem kivihetetlen, feltéve, hogy a különféle helyi, országos ós nemzetközi szinteken a megfelelő politikai elvek és programok kerülnek megvalósításra. A vízi életközösségek védelme A víz a környezet egyik létfeltétele és otthont nyújt számos olyan élőlénynek, amelyektől vógsőfokon az emberiség jóléte függ. A természetes vízrendszerek megbolygatása sok ilyen ökoszisztéma termőképességét csökkentette, tönkretett halászatokat, mezőgazdaságot ós legeltetést, jelentéktelenné téve ezáltal az ezektől függő falusi közösségeket. A különféle szennyezések, közöttük a határokon túlérő szennyezés, fokozzák ezeket a problémákat, rontják a vízkészletek minőségét, költségesebb víztisztítást tesznek szükségessé, elpusztítják a gerinctelen élőlényeket ós lehetetlenné teszik az üdülést. A vízi élővilág megőrzése és előnyeinek a társadalom számára tartós elérhetősége a vízgyűjtőkben egységes gazdálkodás révén valósítható meg. A vízzel kapcsolatos ellentétek feloldása. A felszíni ós felszín alatti vízkészletek tervezésének és hasznosításának legalkalmasabb földrajzi egysége a folyók vízgyűjtője. Nemzetközi vízfolyások, vagy tavak vízgyűjtőjében a hatékony, egységes tervezés ós hasznosítás elvileg ugyanolyan intézményrendszeren alapul, mint az ugyanazon ország felségterületén fekvő vízgyűjtőben. A meglévő nemzetközi vízgyűjtőszervezetek lényeges feladata a folyóinenti országok érdekeinek egyeztetése ós összehangolása, a vizek mennyiségi és minőségi változásainak folyamatos észlelése, összehangolt intézkedési tervek kidolgozása, információk cseréje és az egyezmények, szerződések végrehajtásának biztosítása. Az elkövetkező évtizedekben a nemzetközi vízgyűjtőkkel való gazdálkodás jelentősége nagymértékben fokozódik. Kiemelt fontosságot kell tulajdonítani az egységes, az összes érintett kormány által jóváhagyott ós nemzetközi egyezményekkel szabályozott gazdálkodási tervek készítésének ós megvalósításának. A VÉG BEHAJTÁS FELTÉTEL ItENDSZE RE A víz ós indokolt fejlődés intézkedési terveinek megvalósítás* jelentős beruházásokat igényel nemcsak a szükséges létesítmények ós rendszerek kiépítésére, hanem elsősorban a létesítményeket tervező és megvalósító emberek és intézmények képességeinek megteremtésére is. Az ismeretbázis A hidrológiai körfolyamat mennyiségi ós minósőgi összetevőinek, valamint a környezet vízzel kapcsolatos jellemzőinek mérése szolgáltatja a hatékony vízgazdálkodás elengedhetetlen alapjait. Az adatok értékelésót ós sokirányú felhasználását az összes szakterületre kiterjedő kutatási és vizsgálati módszerek biztosítják. Tekintettel a légkörben növekvő koncentrációban jelentkező üvegházhatású gázok által előidézett globális felmelegedós veszélyére, a világ teljes hidrológiai körfolyamatára vonatkozó mérések ós adatcsere igénye nyilvánvaló. Az adatok a világ éghajlati rendszerének megismeréséhez, továbbá az éghajlatváltozás és a tengerszint emelkedése által a vízkészletekre gyakorolt lehetséges hatások felméréséhez szükségesek. A világot átfogó monitoring rendszerben, a hatások tanulmányozásában és a megfelelő védekezési stratégiák kidolgozásában minden ország közreműködése szükséges. A képességek megteremtése A Dublini Konferencia által meghatározott tevékenységek csak megfelelően képzett ós szakismerettel rendelkező munkaerővel hajthatók végre, amelynek elvándorlását alkalmas feltételek megteremtésével meg kell akadályozni. Az egyes országok az országos fejlesztési terveik részeként állapítsák meg a vízkészletek felméréséhez és az azokkal való gazdálkodáshoz szükséges oktatási igényeket és biztosítsák országukon belül, de ha szükséges nemzetközi együttműködési szervezetek bevonásával a megkívánt oktatást és képzést. A kormányok mérjék fel továbbá lehetőségeiket vízügyi ós más szakembereik megfelelő hatáskörrel történő felruházására, amelynek birtokában az egységes vízkészletgazdálkodás feladatainak teljes körét képesek ellátni. Ehhez megfelelő feltételtrendszert kell megteremteni mind az intézményi, mind a törvényhozási háttér tekintetében, beleértve a hatékony vízigónygazdálkodást is. A vízkószletgazdálkodás együttműködési szemléletének lényeges része a köztudat formálása. A tájékoztatást, nevelést ós eszmecserét elősegítő programok szervesen illeszkedjenek a fejlődési folyamatba. FELÜLVIZSGÁLAT A tapasztalatok szerint a vízgazdálkodási programokban foglalt intézkedések megvalósítása és célkitű-