Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

4. szám - Sárvári István: A budapesti termál-karsztvízkészlet veszélyes túlfogyasztása

224 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1992. 72. ÉVF. 4. SZAM 3. ábra. Vízszint-szelvények a Római-fürdő területén Év Idény alatti átlagos Nagykovácsi csap. mérő áll. adavíztermelés taiból számított éves beszivárgás m

3/nap mm 1965 678 306 1966 1690 335 1990 3000 142—190 mm beszivárgást! évcsoport után 1.4. Napi vízszint-ingadozások 1990 nyarán, részletes helyszíni vizsgálataink idején a forrásfoglalásokat vízszint-regisztráló műszerrel szereltük fel, mértük a kitermelt hozamokat. Kiderült, hogy a napi termelések során a pillanatnyi hozamok elérik a 4,0 m

3/perc értéket is. Ezek hatására a depresszió mélypontja a gépházhoz legközelebb eső V. forrásfoglalásban 101,85 mAf értékre süllyed, az új kútban pedig 102,60 mAf-re. így a környező, 103,80 mAf szinten levő talajvíz már kétségkívül megjelenik a szivattyúzott vízben. Nyugalmi állapotban a karsztvízszint még a nyári strand-idény végén is csaknem egy méterrel van a talaj víznívó felett (3. ábra). 1.5. A vízszintek sokévi változása Az 1961—63 között végzett FTI-feltárás állandósított fúrásai közül legtartósabban az R—16 kút vízszintjeit figyelték, ahol 1966-tól napjainkig csaknem folyamatos vízszintidősor áll rendelkezésre. Az adatokat a 4. ábrán tüntettük fel. Az ábra alsó részén a nagykovácsi csapadékmérő állomás adataiból számított Maucha-féle évi beszivárgásokat és azok 5 éves csúszóátlagait mutatjuk be. Látható, hogy a legnagyobb beszivárgást nyújtó 1965—66-években, a mainál lényegesen szerényebb termelés mellett az R—16 fúrás vízszintje még a tó eredeti vízszintjénél magasabb volt, holott ekkorra már alacsonyabb túlfolyószintet állandósítottak. Napjainkra a vízszint már kereken 3 méterrel süllyedt ez alá a szint alá. Az 5. ábrán a halmozott éves beszivárgások és a halmozott (100 mAf feletti) vízállások kapcsolatát mutatjuk be. Bár az 1963 előtti természetes kapcsolatot reprezentáló adatsor elég rövid, világosan látszik az, hogy a termelés és a természetes utánpótlódás közötti egyensúly akkor bomlott meg, amikor a Római-fürdő területén a gravitációs üzemről a szivattyús üzemre tértek át és ezzel megkezdték a statikus készlet fogyasztását. 2. Óbuda: Árpád-forrás 2.1. A termálvíz-előfordulás leírása Az Árpád-forrás felső-eocén mészkőből kapja vizét, melyet a forrás mellé telepített fúrásban is feltártak. A vízadó kőzet alakja itt is sasbérc-szerű kiemelkedést mutat, amelynek csúcsán hiányzik a környezetében meglévő, vízzáró kiscelli agyag. A forrástól mindössze 4 méterre levő fúrásban az eocén mészkő már 60 méter mélységben található (6. ábra). A forrás cölöp-foglalása még a római korból származik, a foglalást utoljára az 1848-as szabadságharc idején javították (7a.—7b. ábrák). Föléje téglafalazatú, vasbeton födémmel ellátott szivattyúház épült. A víz korábban itt is malom hajtására szolgált, majd a Selyemkikészítő gyár iparivíz-szükségletét biztosította. A gyár fejlesztése egyre több vizet követelt, amit a természetes túlfolyás — mintegy 2000—2500 l/perc — már nem tudott kielégíteni. Ezért először a küszöbszintot süllyesztették (106,40 mAf-ről 105,60-ra), majd áttértek a szivattyús üzemre, amivel ma már 103,40 mAf szintig tudják leszívni a forrást. Mivel ez sem volt elég: a FTI javaslatára és kivitelezésében 1972-ben közvetlenül a forrás mellé „figyelőkutat" fúrtak, amelyet azonban már egy múlva termelésbe állítottak. A mérések szerint munkanapokon jelenleg 3900—4000 l/perc hozamot termelnek 3 műszakban, folyamatosan. A forrás hozamát a 30-as évektől kezdve a forrásmedence visszatöltődésével mérték, ami a valóságosnál kisebb értéket adott. Mindössze két korábban felvett Q/H görbéből tudunk, az első 1937-ből, a második 1951-ből származik. Mérésük körülményei ismeretlenek.