Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

2-3. szám - Hírek

189 NEKROLÓG IHRIG DÉNES 1899—1991 FORGÓ LÁSZLÓ 1913—1991 Az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság egykori vezetője, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja, Forgó László, 1991. november 2(i-án Szegeden elhunyt. Csongrád városában 1913. január 15-én született. Erdőmérnöki oklevelét Sopronban megszerezve 1936ban ide tért vissza. A Csongrád-Sövényházai Ármentesítő- ós Belvízszabályozó Társulatnál kezdte pályáját, ami több átszervezés után az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság Csongrádi Szakaszmérnöksége lett. 1956-ban nevezték ki vízügyi igazgatóvá az igazgatóság szegedi szókhelyére. 1956. és 1971. között vízügyi igazgatóként szerenesésen ötvözte az erdőmérnöki és a vízimérnöki tevékenységet ós szervezői adottságait. Önálló feladatokkal megbízott fiatal mérnökökből nevelt az igazgatóságnak új vezetőgárdát. Még a száraz időszakban befejezte a Dongér vízgyűjtőjének rendezését, megteremtve ezzel Kiskunhalas, sőt Szeged külterületeinek belvízi biztonságát. A hullámtéri erdőrendezéseken túl a belvízés öntözőcsatornák melletti fásításokat is elvégeztette, az utak menti árokrendszert pedig a belvízi levezető hálózat részévé tétette. 1966-ban és 67-ben a belvízvédekezés új feladatok megoldására késztette. Nagyszámú szivattyúegységet vonultatott föl a torkolati szivattyúkapacitások bővítésére. Fontos további intézkedése "volt a csatornák kotrógópes mederbővítése a védekezés folyamán. A belvízvédekezések sikere adta meg az alapját az 1970. évi tiszavölgyi árvízvédekezés sikeres levezénylésének is. Önálló, összedolgozott, ám árvízvédelmi tapasztalatokkal még nem teljesen rendelkező szakgárdától segítve — amely magabiztosan megfontolt vezetése alatt nőtt fel feladataihoz — elhárította az árvízveszedelmet az Alsó-Tisza, Hármas-Körös és a Maros folyók vidékéről, ós Szeged városáról is elűzte a „második árvízkatasztrófa" fenyegetéseit. Forgó László a Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezetének évtizedeken át volt vezetőségi tagja, bőkezű támogatója, közérdeklődéssel kísért előadója. Szakirodalmi működése kiterjedt az ár- és belvízvédekezések tanulságainak ós eseményeinek közreadására, az alföldi talaj vízhel yzet jellemzésére, és nem kis mértékben a Csongrád megyei vízgazdálkodási társulatok 150 éves történetének összeállítására. Életművének elismerése volt, amikor Társaságunk 1990ben tiszteleti tagjává választotta. E sorok írója neki köszöni, hogy segített megnyitni előtte a vízügyi tudományok gyakorlati forrásait, ós tevékenységével ráutalt számos vízügyi kórdós valós lényegére, s olykor talán megoldásának útjaira is. Kilencvenharmadik születésnapjához közel, 1991. december 13-án távozott Ihrig Dénes, a Vituki első igazgatója, a Magyar Hidrológiai Társaság Vásárhelyidíjas tiszteleti tagja, a Vízügyi Közleményeknek 1958— 1980 között szerkesztője. 1899. március 19-ón az akkori Horvát-Szlavonországhoz tartozó Pozsega megyei Moszlanácson született, Pécsett, Zomborban és Üjverbászon járt iskolába, első világháborús katonaság után 1924-ben szerzett mérnöki oklevelet a budapesti műegyetemen. Oltay Károly geodéziai tanszékén gyakornok, majd tanársegéd, 1927-től a Margittaszigeti Armentesítő- ós Belvízlevezető Társulat szakaszmérnöke, 1938—1948 között igazgató-főmérnöke Mohácson. 1948-tól az Országos Vízgazdálkodási Hivatal osztályvezetője: az árvízvédelem, folyószabályozás és belvízvédelem irányításával megbízva. 1952-ben ő lesz az akkor létrehozott Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet első igazgatója. Igazgatói tevékenységét 1957-ig, osztályvezetői, ill. tud. főosztályvezetői tevékenységét 1973-ig, nyugdíjas szakértői feladatkörét pedig 1981-ig látta el a Vitukiban. Nem téved, aki úgv tartja: egyénisége a Vituki munkakörének, munkastílusának évtizedeken át lényeges meghatározója volt. Munkássága méltatói megemlékeznek geodéziai elméleti eredményeiről, társulati vízrendező- és árvízvédekező létesítéseiről, árvízvédelmi kormánybiztosi megbízatások ellátásáról, tudományos intózetszervezői ós vezetői intézkedéseinek értékeiről. Mindezek mellett a legnagyobb jelentőségű sokrétű szerkesztői működése volt, amelybe nemcsak a Vízügyi Közlemények élén eltöltött 22 óv tartozik bele, hanem olyan könyvkiadványoknak a szerzői-szerkesztői gondozása is, mint pl. ,,A magyar vízszabályozás története" (1973), vagy beszámolói holland, osztrák ós jugoszláv építkezésekről, vízilétesítményekről, olyan tanulmányútjairól, amelyek akkor még sokak számára elérhetetlenek voltak. A Magyar Hidrológiai Társaság Hidraulikai ós Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztályának, majd Hidraulikai ós Műszaki Hidrológiai Szakosztályának volt elnöke 1958 és 1974 között. Számos tudományos előadást tartott, több hazai és nemzetközi konferencia szervezésében vállalt fontos szerepet. A pontosság, szabályszerűség és az elvégzendő feladatok részleteinek aprólékos ós gondos kimunkálása munkásságának elsődleges irányítója volt. A hazai vízügyi műszaki irodalom mindenkori képviselői fogják életművét leginkább értékelni, még akkor is, ha nem ismerhették személyesen. A megelőző korok feltárása mellett saját kora, saját, hosszú életének tapasztalatai is példaértékűek maradnak. Dr. Vágás István Dr. Vágás István