Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

2-3. szám - Vita

185 Vita Di'. Vágás István főszerkesztő Tisztelt Főszerkesztő Ur! A Magyar Tudományos Akadémia Vízgazdálkodástudományi Bizottsága egyhangú határozata értelmében kérem, hogy a Bizottság mellékelt állásfoglalását a Hidrológiai Közlönyben közölni szíveskedjek. Budapest, 1992. március 5. (Zsuffa István) a Bizottság titkára Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztálya Vízgazdálkodástudományi Bizottság Értékelés a bősi vízlépcső ökológiai-környezeti problémakörével kapcsolatban 1. Előzmények 1. Az MTA Vízgazdálkodástudoinányi Bizottsága saját kezdeményezéséből 197fí óta rendszeresen foglalkozik a Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszerre vonatkozó kutatások felülvizsgálatával. Javaslataiban, véleményeiben minden alkalommal, részben vagy főleg, a vízlépcsőrendszer kedvező vízminőségi és környezeti, ill. ökológiai állapotának biztosításához szükséges teendőket sürgette. 2. .1 Bizottság célja mindmáig változatlan maradt, a teendőket azonban a vízlépcsőrendszer — tőle függetlenül előrehaladó — kiépítési mórtékéhez igazította. Az építés megkezdése előtt a megelőző kutatást szorgalmazta, az építés folyamán a párhuzamos kutatásokat sürgette, jelenleg pedig — egy rövidebb adat- ós kutatáselemző periódus után — a csaknem kész bősi rendszer kísérleti üzeme mellett foglal állást. 3. Az Klet ós Tudomány I99i. IX. 20-i száma nyilvánosságra hozta az MTA keretében létrejött, „a magyar—csehszlovák közös Dunaszakasz fejlesztésére ós rehabilitációjára irányuló kutatásokat koordináló ad hoc,bizottság"-nak (tehát nem magának az MTA-nak) „Állásfoglalás a bősi vízlépcső ökológiaikörnyezeti kockázatairól" c. elaborátumát, melyet a magyar fél csaknem félévvel korábban, 1991. április 22-én átadott a csehszlovák félnek, nyilván mint a BNV-vel kapcsolatos magyar kormány-, ill. országgyűlési állásfoglalás tudományos indoklását. Az ökológiai-környezetvédelmi érvek hiteles szövegének közzététele végre lehetővé tette ezeknek az érveknek tudományos szintű megvizsgáását. 4. A Vízgazdálkodástudományi Bizottság a megjelenés után azonnal jelezte az Akadémia elnökének, hogy az Állásfoglalás téves ós hiányos, és 1991. szeptemberi, októberi, novemberi ós decemberi ülésein részletesen megvitatta az MTA fenti ad hoc bizottsálg Állásfoglalását, az arról számos írásbeli és szóbeii hozzászólás alapján összeállított tételes Véleményt és jelen Értékelést. II. Az MTA ail hoc bizottsági Állásfoglalás általános értékelése 1. Az ad hoc bizottsági Állásfoglalás — kisebb hibáktól eltekintve — a) tárgyi tévedéseket tartalmaz, b) mértékadó tényekről nem vesz tudomást és c) a felsorolt „várható kockázatok" mértékéről és valószínűségéről semmiféle információt nem ad. E három kifogás bármelyike folytán az Állásfoglalás döntéshozatal megalapozására tudományos szempontból alkalmatlan. 2. Az ad hoc bizottság sohasem hívta fel közreműködésre, de még csak nem is tájékoztatta munkájáról a Vízgazdálkodástudományi Bizottságot, noha maga az ad hoc bizottsági Állásfoglalás a (feltételezett) kedvezőtlen ökológiai-környezeti hatások okaiként kizárólag olyan jelenségeket sorolt fel, amelyek kivétel nélkül a Vízgazdálkodástudományi Bizottság tudományterületéhez (is) tartoznak. Az Állásfoglalásban felsorolt (ismeretlen mértékű) kockázatok ténymegállapítás jellegű megfogalmazása és a konkrét tárgyi tévedések ós ismerethiányok kivétel nélkül a vízlépcső üzembeállításának ellenzésére ösztönzik az Állásfoglalás olvasóit. Egyetlen szó sincs az Állásfoglalásban arról — valószínűleg a megfelelő elemzések hiánya miatt —, hogy a vízlépcső üzembehelyezóse esetén milyen intézkedéseket lehetne ill. kellene tenni a kedvező környezeti-ökológiai körülmények biztosítására, ill. a kedvezőtlenek elhárítására, ahogy arról sem szól, hogy milyen (nem csupán valószínű, hanem tényleges) ökológiai-környezeti következményekkel jár a vízlépcső üzembeállításának mellőzése ós a létesítmények elbontása. Mindebből következik, hogy szigorúan egyoldalúságával az Állásfoglalás megszünteti nem-szakértő megbízóinak döntési szabadságát, vagyis döntések megalapozására egyoldaliísága miatt is alkalmatlan. III. A vízlépcsőrendszer építésének leállítása és elbontása melletti döntés következményei Mivel az Állásfoglalás végül is a bősi vízlépcső elleni döntés alátámasztására szolgált, vázoljuk ennek a döntésnek a következményeit. I. Az országos és globális környezetszennyezés és természctrombolás folytatása Mivel az atomerőmű bővítésével szembeni ellenállás nagy, az alternatív energiafejlesztés (nap, szél) pedig gyerekcipőben jár ós hazai lehetőségei nem nagyok, a bősi vízerőmű elleni döntés egyértelműen a fosszilis tüzelőanyagú hőerőmű melletti döntést is jelent. A hőerőművek füstgázaikkal mói'gezik a levegőt, savas esővel és salakhegyekkel pusztítják az erdőket, szenynyezik a talajt, a talajvizet. Kiküszöbölhetetlen szén-