Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

2-3. szám - Tarján Tibor–Vasvári Lászlóné: Hidrogén-karbonát-ciklusban nitrátszelektív anioncserélő gyantával folytatott kísérletek eredményei

182 HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 1992 . 72. ÉVF., 2—3. SZAM 4. ábra. IMAC HP 555 ioncserélő gyanta kimerítése (literenként 500 g NaCl + 227 g NaHG0

3 vegyszerrel való regenerálás után) merítést mutat a 4. ábra. A hagyományos anioncserélő gyantákhoz képest tehát több nátriumkloridra van szükség, ha a nitrátszökést kis értéken akarjuk tartani, ez úgy vélem, egyezik P. Ambrus azon tapasztalatával, hogy a nitrátszelektív ioncserélő gyanta nátrium-kloriddal való regenerálásánál a nitrát eluálás elhúzódik, az eluálási görbe hosszan elnyúló és lapos, a szulfát eluálási görbe viszont meredek és jelentős maximumot ér el. Hagyományos erősbázisú gyantánál a nitrát eluálási görbéje is meredek és egyértelmű maximumot mutat. 3.4. Az eredmények értékelése Értékelve az 1. táblázatban feltüntetett kísérlet

1 eredményeket, megállapítható, hogy olyan összetételű nyersvíznél, melyben a nitrát: szulfát koncentráció aránya 1 : 2—2,6, 5—8 mg/l átlagos kezeitvíz nitrátkoncentráció eléréséhez IMAC HP 555 gyantához mintegy háromszor annyi nátriumklorid regeneráló vegyszerre és azonos mennyiségű nátrium-hidrogén-karbonát regeneráló vegyszerre van szükség, mint Varion AD-E gyantához. A kezelt víz mennyisége viszont az IMAC HP 555 gyantán 1,6-szorosa a Varion AD-E gyantán kezeitének. Ebből viszont az adódik, hogy azonos vízmennyiséget kezelve az IMAC HP 555 nátrium-klorid szükséglete 1,8-szerese, nátrium-hidrogén-karbonát szükséglete 0,62-szerese a Varion AD-E-jének. Magyarországon a nátrium-hidrogén-karbonát jóval drágább, mint a nátrium-klorid, tehát ilyen vegyszerfelhasználások mellett nagyobb szulfáttartalmú vizek nitrátmentesítésénél a nitrátszelektív ioncserélő gyanták felhasználása előnyös. Sokkal kedvezőbb a helyzet vegyszerfelhasználás szempontjából, ha elfogadjuk a 15 mg/l átlagos kezeitvíz nitrátkoncentrációt. Ha pedig 50 mg/l alatti kezeitvíz nitrátkoncentráció is elegendő, a fajlagos vegyszerfelhasználás tovább csökken az 1. táblázatban megadott minimális értékre — ennél kisebb vegyszerfelhasználás is elérhető ellenáramú regenerálással. Összefoglalóan megállapítható, hogy az IMAC HP 555 nitrátszelektív ioncserélő gyanta előnyösen felhasználható nagyobb szulfáttartalmú vizek hidrogén-karbonát ciklusban végzett nitrátmentesítésére. A hagyományos erősbázisú anioncserélő gyantákhoz képest szelektív gyantával kedvezőbb vegyszerfelhasználás érhető el, ezáltal az üzemköltség csökkenthető. Az ivóvízellátásban való alkalmazáshoz természetesen az ioncserélő gyanták egészségügyi engedélyeztetésére is szükség van. Célszerűnek tartjuk a kísérletek folytatását az itt ismertetettektől eltérő vízminőségekkel is, valamint a különféle gyártmányú nitrátszelektív ioncserélő gyanták összehasonlító vizsgálatát. Irodalom Ambrus, P.—Grantham, J. G.—Grasser, D. (1988): Nitráté Removal by Selective Ion Exchange, IEX 88, Cambridge. Bayer AG (Leverkusen, BRD): Lewatit Informationen Bitskey, J.—Juhász, J.—Kiss, J. (1985): Vizek nitrátmentesításe apatogón gombák segítségével, Hidrológiai Tájékoztató: 38—40. Bouchardeau, H. (1983): Inauguration de la premiere usine d'elimination des nitrates dans l'eau potable La technique de l'eau 438/439. 54—55. Bringmann, G.—Kühn, R. (1963): Gesteuerte NitratEliminierung ans Oberflachenwasser durch Wasserstoffoxidanten Gesundheits Ingenieur, 84; 213—215. Buelow, R. W. et al. (1975): Nitráté Removal by Anionexchange Resins. Journal AWWA 67, 9: 528—534. Deguin, A. (1988): Incidence des resines echangeues d' anions sur la qualite d'eau traitee selon le procede NITRACYCLE Techn. Sci, Meth. 4: 231—234. Delius, I. (1959): Verfahren zur Beseitigung schádliclier Nitratgehalte aus dem Trinkwasser, Gesundheits Ingenieur 80, 6. 181—185. Divet, L. (1982): Nitrát eltávolítása ivóvízből. A Franciaországban alkalmazott biológiai eljárás. Budapesti Francia Műszaki és Tudományos Tájékoztató Központ, E 447. Fish, H. (1974): Nitráté and London's Public Water Supply, Civil Engineering, London 12: 31—37. Fleit, E. (1985): Új biotechnikai módszer az ivóvíz nitráttartalmának csökkentésére, Hidrológiai Tájékoztató; 40—41. Fresenius, W. et al. (1966): Uber die Entfernung von Nitrationen aus Trinkwasser unter Verwendung von Anionenaustauschern in einer halbtechnischen Anlage. Gwf Wasser-Abwasser 107. 306—309. Greene, L. A. (1978): Nitrates in Water Supply Abstractions in the Anglián Region: Current Trends and Remedies under Investigation, Water Pollution Control: 478—491. Gregg, C. J. (1973): Nitráté Removed at Water Treatment Plánt, Civil Engineering ASCE 4: 45—47. Gros, H.—Kyburz, M. (1981): Erste Ergebnisse und Aussichten für die praktisclie Anwendung der Pilotanlage Schweizer Ingenieur und Architekt 99 40: 870— 873. Gross, H.—Treutler, K. (1986): Biological Denitrification Process with Hvdrogen-Oxidizing Bacteria for Drinking Water Treatment, Aqua, 5: 288—290. Hagen, K.—Höll, W.—Kretschmar, W. (1986): The CARIX Process for Removing Nitráté, Sulphate and Hardness from Water; Aqua, 5. 275—278. Holzmacher, R. G. (1971): Nitráté Removal from a Ground Water Supply, Water and Sewage Works, 118, 7: 210—218.