Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

2-3. szám - Somos Andrásné: A vízveszteség-elemzés helyzete Budapesten

166 HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 1992 . 72. ÉVF., 2—3. SZAM % bekótte MM kóusó UAhút lüioip íixliirö kóikfil itrúlWijU ^ hibahelyek száma [db] S hibahelyeken elf. vizm. [m3/h) 6. ábra. A feltárt hibahelyek megoszlása A következő táblázat összefoglaló adatokat tartalmaz a főváros vízveszteség-elemző méréseiről 1985. nov. 1-től 1991. jún. 30-ig: (1. táblázat). A hálózatvizsgálat hasonló üteme mellett a veszteséget okozó rejtett szivárgások — az irodalmi értékek szerinti — 1 évi tartósságát figyelembe véve a 6 óv alatt feltárt veszteség összértéke 9 650 000 m

3. A fajlagos veszteség átlagértéke az eddigi mérések alapján 0,65 m

3/h/km, a fajlagos hibaszám átlaga pedig 0,62 db/km volt. A hibahelyek darabszámának és veszteségértékeinek megoszlását az egyes sérülés-fajták szerint az alábbi grafikon mutatja be. A grafikon a teljes mérési időszak (6 év) összesített adatait tartalmazza : (6. ábra). Az egyes sérülésfajtákra eső fajlagos veszteségek a következők, (2. táblázat). 2. táblázat Fajlagos veszteségek sérülésfajtánként Sérülésfajta Veszteség m

3/h Hibaszám Fajlagos veszteség m

3/h/db közcső-sér. 209,7 56 3,74 bekötés-sér. 389,4 350 1,11 főelzáró-sér. 70,0 80 0,88 tolózár-sér. 60,8 113 0,54 tűzcsap-sér. 65,4 102 0,64 közkút-sér. 17,5 17 1,03 belső-sér. 288,2 332 0,87 összesen 1101,0 1050 Átlagosan 1,05 4.4. Mérési tapasztalatok 4.4.1. A rejtett szivárgási veszteségek részaránya az értékesítés különbözetből A Fővárosi Vízműveknél az elmúlt évek adatai alapján számított 14—15% értékesítési különbözet 1,35 m

3/h/km fajlagos értéket jelent. Ez az érték számtalan tényezőből tevődik össze (ld. 2. pont), melyek többsége nem mérhető, egzakt módon nem számszerűsíthető mennyiség. Ezért is van nagy jelentősége annak, hogy a vízveszteség-elemző mérések eredményeképpen ma már pontos adatokkal rendelkezünk a rejtett vízelfolyásokból származó hálózati veszteségek mértékére. Az átlagos fajlagos veszteségérték — eddigi méréseink alapján — 0,65 m

3/h/km volt (ld. 4.3. pont), ami 50%-a a teljes értékesítési különbözetnek. Ez az érték igazolja a hálózatvizsgálat fontosságát és fel kell, hogy hívja a vízművállalatok figyelmét a rejtett vízelfolyások kutatásának fontosságára. 4.4.2. A hibahelyek megoszlása Az előző, 4.3. pontban bemutattuk a hibahelyek darabszámának és vesztesógértékeinek összesített adatait. A következő grafikonok ezeket az adatokat évenkénti bontásban tartalmazzák (7., 8. ábra): \c° , .rb

6 " KPV ^ Y-° 7. ábra. A hibahelyeken elfolyó vízmennyiségek (m

3/h) %-os megoszlása 1986—91 között A grafikonok adataiból látható, hogy a különböző hibafajták előfordulási gyakorisága az egyes években hasonlóan alakult. A hibahelyek darabszámát tekintve általában a bekötés-, a belső-, és a tolózár-sérülések vezetnek, az elfolyó vízmennyiségek pedig a bekötés-, a belső- és a közcsősérüléseken a legnagyobbak. A bekötés-sérülések nagy száma rávilágít arra, hogy a hálózat gyenge pontjai a házi bekötővezetékek, indokolt tehát az a fejlettebb országokban elfogadott (és nálunk is lassan terjedő) szemlélet, hogy a bekötések javításánál, cseréjénél és