Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)
2-3. szám - Somos Andrásné: A vízveszteség-elemzés helyzete Budapesten
164 HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 1992 . 72. ÉVF., 2—3. SZAM A hangrezgés vízben, csőfalban és talajban történő továbbterjedését, a terjedési sebességet szintén több összetevő (elem) befolyásolja (csőanyag, csőátmérő, lerakódások, talajminőség, talajvíz stb.),[2]. ^ kübe L korrelátor i érzékel ^ kübe L korrelátor érzékelő > / > >/ nn u u>>>/)>> n) n / n m n//n ! r) szerelvérty1////// A / \ kulcsszár 7 V \ B n . 1 . D . 1 . v , 0'" : -£ 3. ábr a. Korrelátoros hibahelykijélöléa A leírtakból következően az akusztikus módszerek eredményessége számtalan külső körülmény függvénye és a lehallgatásnál befolyásoló tényező maga a mérést végző személy is (gyakorlottság, összpontosítóképesség). További hátránya e módszereknek, hogy a hiba okozta veszteség nagyságára, az elfolyó vízmennyiségre nem adnak r információt és a hibátlan vezetékszakaszok időtrabló levizsgálása sem kerülhető el. A fenti hátrányok miatt ez a módszer nem alkalmas a hálózat tervszerű és szisztematikus ellenőrzésére, csupán egy behatárolt hibás szakaszon lévő hibahely lokalizálására. 3.2. Vízveszteség-elemző módszer A tervszerű, rendszeres hálózatvizsgálat jelenleg legelterjedtebb és legeredményesebb módszere, mely a hálózat megfelelően leválasztott részeinek egyidejű nyomás- és fogyasztásmérésével feltárja a mért hálózat műszaki állapotát, egyértelmű információt ad a vezetékek hibátlanságára — vízzáróságára —, ill. hiba jelenléte esetén regisztrálja a sérülésen elfolyó vízmennyiség pontos értékét. A leválasztott hálózatrész fokozatos szűkítésével lehetőség van a hibahely két tolózár közé eső vezetékszakaszra való behatárolására, mely az előzőekben leírt akusztikus lehallgató készülékekkel, vagy korrelátorral történik. A fenti két módszer a hálózat időszakos ellenőrzésére szolgál, tehát egy keletkező sérülés a következő vizsgálat időpontjáig (esetleg évekig is) rejtve marad. Ezt a hátrányt küszöbölik ki a 3.3. Folyamatos hálózatfigyelő eljárások A számítástechnikai fejlődés lehetővé tette a hálózat különböző pontjain kiépített mérőállomások nagyszámú hidraulikai adatának összegyűjtését és az információs központokban történő kiértékelését. Ilymódon kialakítható egy automatikus hálózatellenőrző rendszer, mely a mérőhelyek alkalmas telepítése, a mérési periódusok és paraméterek kellő megválasztása esetén azonnali információt ad az új szivárgások megjelenésére, ,gy a veszteség-elemzés hatékonysága is lényegesen növelhető, hiszen csak a megnövekedett fogyasztású, „gyanús" körzetekben szükséges a mérés. 4. Vízveszteség-elemzés a Fővárosi Vízműveknél 4.1. A hú lózat,vizsga lat krónikája napjainkig Az utóbbi évtizedekig Budapesten hálózati felvigyázók ellenőrizték a vezetékek állapotát. Végigjárva a nyomvonal fölött szemrevételezték a burkolatsüllyedéseket, nedvesedéseket és a szerelvények kulcszárain vizsgáló pálcákkal lehallgatták a vezetékeket. 1978-ban megalakult a Csőhálózati Mérőcsoport, melynek fő profilja a hibabejelentéseket, vízhiányjelzéseket követő kivizsgálások elvégzése volt, nyomásméréseket, hidraulikai vizsgálatokat, hálózati hibakereséseket végeztek. Munkájukat később átvette a Diszpécserszolgálat, mely korszerű hibakereső műszerekkel (korrelátor, talajmikrofonok) és célszerűen kialakított szervezettel szolgálja a hibaelhárítás rendszerét. A gyors hibaelhárításon túlmenően azonban egyre nagyobb igény jelentkezett a tervszerű, rendszeres hálózatellenőrzésre, mely a hálózat állagmegőrzését, a karbantartási és fejlesztési tervek megalapozását célszerűen szolgálná. Ez a cél vezette a Vízműveket, amikor 1985-ben létrehozta a Vízveszteség-elemző Csoportot. 4.2. A Vízveszteség-elemző Csoport felépítése, munkamódszere , műszerezettsége A csoport 1985. végétől dolgozik fokozatosan növekvő létszámmal és feladatkörrel. Kezdetben csupán a vízveszteség-elemző mérőkocsi műszaki személyzete alkotta a csoportot, a kisegítő- és méréselőkészítő munkát más szervezeti egység biztosította. A felemás helyzetből adódó problémák miatt később ezeket a feladatköröket is felvállalva, bővítettük a létszámot. 1991. március 1. óta a csoport 2 műszakos munkarendben dolgozik, 18 fős létszámmal (9 fő műszaki és 9 fő fizikai állományban). A nappali és az éjszakai méréseket 2 mérőcsoport végzi, hetenkénti váltással. Tekintettel a fővárosi csőhálózat magas átlag-életkorára és leromlott műszaki állapotára, a méréseket gondos helyszíni előkészítő munka előzi meg. A méréselőkészítő munlca 2 csoporttal történik, akik a szerelvények feltárásán, ellenőrzésén kívül az apróbb javítási, karbantartási munkákat és a hiányzó táblázásokat is elvégzik. Ezzel a hatékonyabb mérések feltételének megteremtésén kívül biztosítható a mért területeken a hálózat állag-megőrzése. Az előkészítő munka részét képezi a hosszúés rövidtávú tervek összeállítása és a mérési vázlatrajzok elkészítése is. A mérési területek kiválasztásánál jelenleg az alábbi szempontokat vesszük figyelembe: — a terület veszélyeztetettsége (pl. a Várnegyed, a Terézváros, az Erzsébetváros, a Víziváros az épületvizesedések és pincevizek miatt, a Józsefhegy a barlangrendszer beázása miatt)