Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

2-3. szám - Somos Andrásné: A vízveszteség-elemzés helyzete Budapesten

162 HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 1992 . 72. ÉVF., 2—3. SZAM A vízveszteség-elemzés helyzete Budapesten Somos Andrásné Fővárosi Vízművek 1566 Budapest, Pf. 512. Kivonat: A cikk átfogó ismertetést ad a veszteség-fajtákról, a nagyságrendileg legjelentősebb és feltárásában legnagyobb műszaki felkészülést igénylő rejtett szivárgásokról. Ismerteti a rejtett szivárgások felderítésének módszereit. Részletesen tájékoztat a Budapesti Vízművek vízveszteség-elemző tevékenységéről, az e célra alakított csoport műszerezettségéről, munkájáról 1986-től 91-ig. Beszámol a mérési eredményekről és tapasztalatokról. Tájékoztatást ad a veszteségek és hibaszámok hibafajtánkénti megoszlásáról, a vezetékéletkorok és a veszteségek összefüggéséről és az ismételt vizsgálatok tapasztalatairól. Kijelöli a hálózatvizsgálat továbbfejlesztésének lehetséges irányát. Kulcsszavak: hálózati veszteség, rejtett szivárgások, vízveszteség-elemzés, akusztikus korreláció, veszteség-statisztika, folyamatos hálózatfigyelós 1. Bevezetés Az ivóvíz — minőségi és mennyiségi korlátai miatti — felértékelődése és a technika fejlődése együttesen eredményezte a hálózatvizsgálat területén napjainkban bekövetkező robbanásszerű fejlődést. Hazánkban a városi vízellátó hálózatok többségénél számolni kell az elöregedés problémájával. A hálózat-rekonstrukció és a hálózatépítés üteme Budapesten a Fővárosi Vízműveknél sem tartott lépést az öregedés ütemével, így fokozottan jelentkezik a hálózatellenőrzés — veszteségcsökkentés — szükségessége. A veszteségcsökkentés műszaki, gazdasági és etikai vonatkozású jelentősége az alábbiakban foglalható össze: — ivóvíz-megtakarítás — termelő- és csőkapacitás-növekedés — fenntartási költség-csökkentés — állagellenőrzés — nagyobb csőkárok, csőtörések megakadályozása — elmaradó járulékos károk (pincevizek, épületkárok, egyéb út- és közmű-sérülések) A veszteségek csökkentése a vízművek egész tevékenységére kiterjedő erőfeszítéseket követel, melyek alapvetően két feladatkörre oszthatók: — megelőzés, mely a veszteségek keletkezését hivatott megakadályozni és elsősorban a tervezés, kivitelezés területeit érinti (nagy megbízhatóságú és hosszú ideig karbantartást nem igénylő anyagok — csövek, szerelvények — beépítése, hatékony korrózió- és fagy elleni védelem stb.) — elhárítás, mely a meglévő veszteségek felszámolását célozza [ 1 ]. Jelen cikkben ismertetjük a főbb veszteségöszszetevőket és részletesen foglalkozunk a nagyságrendjében legjelentősebb és a feltárásában legnagyobb műszaki felkészülést igénylő rejtett szivárgásokkal. Áttekintjük a rejtett szivárgások felderítésének módszereit, beszámolunk a Fővárosi Vízműveknél 5 éve folyó vízveszteség-elemzés tapasztalatairól és a fejlesztés irányairól. 2. Hálózati veszteség, veszteségfajták A hálózati veszteség a hálózatba betáplált vízmennyiségnek az a része, mely nem hasznos célra kerül felhasználásra — tehát nem azonos az értékesítési különbözettel, mely a hálózatba betáplált és az értékesített vízmennyiség különbségeként mérhető, [9], (1. ábra). Az értékesítési különbözet és a hálózati veszteség értékét rendszerint %-ban adják meg. A %-os érték azonban semmiféle összehasonlítás alapjául nem szolgálhat a hálózat állapotára vonatkozóan, mivel a termelt vízmennyiségtől függő, arra vonatkoztatott érték. Célszerű minden vízműnél a fajlagos veszteség-mutatók [m'/h/km] alkalmazása az objektív összehasonlíthatóság érdekében. Cikkünkben a mérési eredmények ismertetésénél mi is fajlagos — hálózat km-re vetített — értékeket szerepeltetünk. A hálózati veszteség alapvetően két megjelenési formája a csőtörés és a rejtett szivárgás. Az általános nézettel ellentétben a két veszteségfajta közül a rejtett szivárgás játszik döntő szerepet a hálózati veszteség alakulásában. Ez könnyen belátható, ha az előfordulási gyakoriság, a vízkiáramlási időtartam és a vízhozam nagyságrendjeit összehasonlítjuk. Bár a szivárgások vízhozama 2—3 nagyságrenddel kisebb a csőtörésekénél, az előfordulási gyakoriság kb. 1, a vízkiáramlási időtartam pedig 4—5 (!) nagyságrenddel nagyobb [1]. Ennek a számításnak a helyességét igazolják 5 éves mérési tapasztalataink: az eddig megvizsgált közel 1700 km hálózaton 9,65 millió m

3/év elfolyó vízmennyiséget szüntettünk meg. Ha ezt az értéket kivetítjük a 4500 km össz-hálózathosszra, 25,5 millió m

3/év olyan veszteséget