Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

2-3. szám - Franczia Tamás–Szilágyi Imre: A Fővárosi Vízművek Víztisztító Gyáretgysége 1985–1991 közötti rekonstrukciós munkái

136 HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 1992 . 72. ÉVF., 2—3. SZAM Az északi egység háromévi üzemeltetése során szerzett tapasztalatok alapján célszerűnek látszott, hogy a déli egységnél már csökkentsék a derítők felületi terhelését és ennek megfelelően növeljék azokban a tartózkodási időt úgy, hogy ide három helyett már négy derítőt terveztek. Ugyancsak az üzemi tapasztalatok késztették a tervezőket arra is, hogy az új rész szűrőházának mind belső, mind pedig külső kialakításánál célszerű változtatásokat eszközöljenek. 1.2. A rekonstrukció előkészítése Már az 1970-es években felmerült a Fővárosi Vízművek előtt az a kérdés, hogy lehet-e Víztisztító Gyáregységet bővíteni és ha igen, akkor milyen mértékig, és hogy egy esetleges átalakítás során a kapacitásnöveléssel együtt hogyan lehetne megvalósítani a tisztítási technológia korszerűsítését is. A kapacitás növelését ugyanis a főváros vízigényének rohamos növekedése, a technológiai korszerűsítést pedig a Duna vízminőségének folyamatos romlása indokolta. A döntés elősegítésére, a követelmények és a lehetőségek figyelembevételével a MÉLYÉPTERV 1975 és 1979 között több tanulmányt és programot állított össze. Ezek közül említésre méltó egy 500 000 m

3/d kapacitású teljes tisztítástechnológiai sort (ózonizálás, aktívszénszűrés is), valamint 30 000 m

3-es tisztavíz-medencét tartalmazó tanulmány. A döntés realizálására, melyet számottevően befolyásolt az anyagi lehetőségek mérlegelése, végül is akkor került sor, amikor a Fővárosi Vízművek 1982 novemberében megbízta a MÉLYÉPTERV-et az északi egység intenzifikálással egybekötött rekonstrukciós munkái kiviteli terveinek az elkészítésével, amely már figyelembe vette az akkori időszak nehezedő gazdasági körülményeit. Ez akkorra történt, mikorra is az északi egység 20 éves üzeme alatt a mű erkölcsileg és fizikailag elavulttá vált és egyes műtárgyrészek felújítása már nem volt tovább halasztható. A kivitelezési munkák a MÉLYÉPTERV— VÍZÉP—VÍZGÉP közös fővállalkozásában 1985ben indultak és 1991 végére fejeződtek be (1. ábra). A rekonstrukciós munkáknak több célja volt: — az északi egység teljes építészeti és gépészeti felújítása, — ennél a résznél 50 000—100 000 m

3/d kapacitásnövelés, — az egész műre kiterjedő olyan tisztítási technológia korszerűsítése, mely lehetővé teszi a rugalmas alkalmazkodást a változó Duna-vízminőséghez úgy, hogy a tisztított víz minősége mindig megfeleljen a szabvány előírásainak, — korszerű, az egész tisztítástechnológiát felölelő irányítási és ellenőrzési rendszer kialakítása. A rekonstrukció végrehajtása után a teljes tisztítómű minimális névleges kapacitása a következő módon alakul: 2. Rekonstrukció és kapacitásbővítés 2.1. Vízkivételi mű és csőhíd Az átalakítási munkák sorát a vízkivételi művel kellett kezdeni, hogy az a tervezett többletkapacitást biztosítani tudja. Itt az új szivattyúk kiválasztásánál kötöttségként figyelembe kellett venni a meglévő vasbeton alépítmény adottságait. Megtartva a 8 gépegység helyét, Ganz-MAVAG gyártmányú, függőleges tengelyű, fordulatszám szabályozással ellátott motorokkal meghajtott szivattyúk kerültek beépítésre. Egy szivattyúegység teljesítménye 17 m emelőmagasság mellett 680 l/sec. A beépített egységekből 6 üzemi 2 pedig, tartalék. így a vízkivételi mű összteljesítménye 6 X 680 l/sec=4800 l/sec, azaz 350 000 m

3/d. A gépészeti rekonstrukció mellett szükségessé vált a vízkivételi mű elektromos energiaellátási rendszerének rekonstrukciója is. Az új szivattyúk nagy egységteljesítménye miatt már nem volt gazdaságos a viszonylag hosszú 0,4 kV-os kábelrendszer fenntartása. A vízkivételi mű mellett elhelyezett két szabadtéri 10/0,4 kV-os transzformátorról történik az új korszerű 0,4 kV-os tokozott berendezés betáplálása. A csőhídon a két eredeti 1200 mm-es csővezeték megmaradt, így ezekben az áramlási sebesség arányosan növekszik majd. Kompenzátorai viszont felújításra kerültek. Télen, a hídi vezeték belső falán keletkezett jógkéreg leválásoknak a dobszűrőkbe jutása a múltban sok zavart okozott. Enne/c csökkentését célozza a csövek szigetelése (2. kép ^ Északi egység 150 000—200 000 m

3/d Déli egység 100 000 m

3/d Összesen: 250 000—300 000 m

3/d 2. kép. A csőhíd. 2.2. Új vegyszeradagoló és -tároló rendszer Az új tisztítási technológiával működő előkezelő részen a műbe bekerülő teljes nyersvízmennyiség áthalad és csak az előkezelés után kerül szétosztásra úgy, hogy a most felújított északi egységbe — névlegesen 150 000 — 200 000 m

3/d, a délibe pedig 100 000 m

3/d vízmennyiség jut majd (2. ábra). Az új technológiai folyamat első elemei a jégfogók. A két 1200 mm-es vezetéken érkező nyersvíz egy-egy speciálisan kiképzett, gépi tisztítású, íves rácson halad keresztül, melyen a jégdarabok