Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)
2-3. szám - Várszegi Csaba: A korszerű vízmű egyik német példája
130 HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 1992 . 72. ÉVF., 2—3. SZAM nem akadályozza meg, hogy a létesülő új létesítmények ne nagyvonalúan, bőséges tartalékkal, hallatlan magas technikai és esztétikai színvonalon valósuljanak meg. Sőt, tekintettel arra, hogy a nem növekvő vízigények kevés lij termelő, átemelő vagy tározó berendezés létesítését teszik szükségessé, gyakori a nagyon igényes, a gazdaságosabb üzemeltetést és a jobb vízminőséget biztosító rekonstrukció. A fejlett ipari országokban nagyon széles a vízműveknek az országos, vagy a települési gazdasági életében való elhelyezkedési skálája. Ettől függetlenül, szinte egyforma a gazdasági törekvés: egy egészséges vízdíj-politikai rendszerrel olyan ár kialakítása, mely a költségek fedezése mellett lehetőséget ad a bővítésekre, rekonstrukciókra. A másik gazdasági cél már műszaki vonzatú: mindent elkövetnek az önköltség csökkentésére. Energiatakarékos üzemmenetek kialakítása, a személyzet minimálisra való csökkentése, karbantartást alig igénylő anyagok alkalmazása stb. szolgálja ezt a célt. A felsorolt gondolatokat figyelembe véve és néhány tíz európai, valamint tengerentúli vízmű létesítésének ismeretében a teljesség igénye nélkül néhány általános szempont: mit kell feltétlenül végiggondolnia egy modern vízmű tervezőjének mielőtt a rajzasztalhoz ül. Ezek: — a kiválasztott csőanyag az egészségre a lehető legkevésbé legyen ártalmas, de ugyanakkor minimális legyen a karbantartási igény. Korunkban ezeknek az igényeknek leginkább a gömbgrafitos vasöntvény, és a rozsdamentes, illetve a korrózióvédelem minden fortélyával ellátott acélcső felel meg; — a gazdaságos, emberi munkaerőt kímélő üzemmenethez legyen az egész várost ellenőrző diszpécserrendszer, vagy egy egyszerű kis termelő telep, számítógépes vezérlést kell kialakítani; — a szivattyútelepeken veszteségmentes fordulatszámszabályozás és nyomásveszteség nélküli térfogatárammérés alakítandó ki; — a több műszakos üzemet teljesen meg kell szüntetni. Olyan megbízható automatika- és villamos-gépészeti elemeket kell alkalmaznia — megfelelő tartalék biztosítása mellett —, hogy az emberi munkaerő szinte csak megelőző karbantartást végezzen; — a vízkezelő telepeken a szennyező anyagok oxidálására, vagy primer roncsolására szinte mindenütt ózont használnak. Ez, az Európában már évtizedek óta alkalmazott technológiai lépcső szinte robbanásszerűen terjed az USAban és Japánban; — mindent el kell követni a tiszta klórnak, mint csírátlanító szernek a mellőzésére. A sok lehetőség közül a klórdioxid, az ózon és az UV-fertőtlenítés a leggyakrabban alkalmazott; — a csőkamrákban, kút felépítményekben mesterséges párátlanítással akadályozzák meg a korrózióbarát körülmények kialakulását ; — a vízkezelés melléktermékeinek kezelését és környezetkímélő elhelyezését meg kell oldani; — a létesítendő vízmű műtárgyakat — akár mesterséges megoldásokkal is — be kell illeszteni a környezetbe; — meg kell teremteni a fogyasztókkal való kapcsolat tárgyi feltételeit (public relations). A továbbiakban Németország, de talán Európa legmodernebb vízművének bemutatásával szemléltetem a vázolt irányzatok egy részének megvalósulását. 2. A „(Jrosse Dhünn" regionális vízmű 2.1. Előzmények Bár az NSZK 1990 előtti tartományaiban a kitermelt ivóvíz döntő többsége talajvíz eredetű, van egy tartomány, ahol a természeti és a gazdaság-földrajzi adottságok miatt más a helyzet. Észak-Rajna Vesztfália évi 1,332 milliárd ivóvizet használ fel, ennek az óriási vízmennyiségnek kereken 60%-a felszíni eredetű. Az első nyersvíztározót 1891-ben, a legújabbat, mely 81 millió m 3 tározótérfogatával Németország legnagyobb völgyzárógátas ivóvíztározója, a Orosse Dhünn-1 1988ban helyezték üzembe. A tározót, melynek építése szinte pontosan annyiba került, mint a vizét tisztító telep a nagyátmérőjű távvezetékekkel együtt (286 illetve 255 millió márka), négy nagyváros szövetsége az ún. „Bergische Trinkwasser Verbund" Kft. építtette. A városok elhelyezkedése és évi vízfelhasználási lehetőségük az 1. ábrán látható. • "W-tal /]2,n mi Ilid m 3 / é, 1. ábra. A ,,Bergische Trinkwasser Verbund" regionális vízmű tisztítóművének és a bekapcsolt városok elhelyezkedési vázlata 2.2. A tisztítómű technológiája, teljesítménye A tisztítóművet két üzemmód formájában egy „normál" üzemre és egy „szükség" üzemre tervezték. — ^=2650—5300 m 3/ó. Minden technológiai lépcső sorba van kapcsolva, a tisztított víz optimális minőségű.
