Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

2. szám - Dinka Mária: A Fertő üledékének szervesanyag-, nitrogén- és foszfortartalma

DINKA M.: A Fertő üledéke 93 /. ábra. Mintavételi helyek egészével. Az öböl É—D-i irányában 5 helyről vettünk mintát. 11-es mintavételi hely: a Schoenoplectus litoralis alkotta folt ós a tőle északabbra levő határt jelző bólya között. 12-es mintavételi hely: a Fertő-tavi Kntatóálloniás kutatóházának a tavi mérőhelye. 14-es mintavételi hely: Oémestó. 15-ös mintavételi hely: Péter sarok. 16-os mintavételi hely: Püspök tó. Ez utóbbi három a Fertőrákosi-öböl déli lefűződő része (vö. 1. ábra). 2.3. A tó nyílt vize Ez a terület a parttól befelé haladva, a nádason túli zóna. Magyarországi tőrész: 21-es mintavételi hely: A magyar—osztrák legészakibb határjel mellett. 22-es mintavételi hely: Az előző helytől délre, a Fertőrákosi öblöt keletről körülölelő nádas szólétől keletre. 23-as mintavételi hely: Homoki-öböl előtti, a 23/2-es az öböl déli része. 24-es mintavételi hely: Hegykői-öböl előtti, a 24/l-es az öböl déli része. 25-ös mintavételi hely: a Maclárvárta-öböl előtti, a 25/1 -es az öböl déli része. 26-os mintavételi hely: a Rucás-öböl előtti, a 26/l-es az öböl déli része. Osztrák tőrész: A Fertő osztrák részéről származó mintákat a tó É—D irányú hossztengelye mentén vettük az alábbiak szerint: -— A tavat szegélyező nádas zónától 50—100 m-ről származó minták: 50, 51, 53, 56 és 59. — A nyílt vízi terület közepéről származó minták: 52, 54, 57 és 60. — A tó keleti partszególyóhez közel eső mintavételi helyek: 55, 58 és 61. (vö. l.a ábra). 3. MINTAVÉTEL MÓDJA, VIZSGÁLATI MÓDSZEREK A mintákat a magyarországi tórészen 1984. július 23-án, 24-én és október 2-án, az osztrák tórészen pedig július 18-án és október 2-án vettük. A mintákat Gilson mintavevő csővel (Gilson core) szedtük, s a következő rétegekre bontottuk: 1., 2., 3., 4., 5., 6—9., 10., 11—14., 15., 16—19., 20., 21—24., 25., 26—29. és 30 cm-re. A mintákat szobahőmérsékleten szárítottuk, homogenizáltuk, majd analizáltuk. Összesen 39 db üledékmintát gyűjtöttünk, ebből 12 az osztrák tórész nyílt vízi területéről, 27 minta pedig a magyar tórészről származik éspedig 11 minta a belső tavasokból, 5 a Fertőrákosi öbölből, 11 pedig a nyílt vízi zónából (vö. 1. ábra). A 105 °C-on szárított üledék kN-tartalmát kénsavas roncsolással, izzítási veszteségét — ami az üledék szervesanyag tartalmának felel meg —450 °C-on kétórás égetéssel határoztuk meg (Győri 1976, Parker 1983), mert ezen a hőfokon az üledéket alkotó ásványok (kalcit, Mg-kalcit, dolomit, protodolomit) termikus bomlása — C0

2 képződés — még nem következik be (Jungwirth 1979). Az összes P-t a 105 °C-on szárított, majd 550 °Con 2 órás izzítás során keletkező izzítási veszteségből 1 N sósavval történő 12 órás rázatás után a molibdénkék reakcióval, fotometrálással határoztuk meg. A szervetlen P-t (inorg. P) a 105 °C-on szárított üledékből 1 N sósavval 12 órás rázatás után az össz. P-hez hasonlóan (a molibdénkék reakcióval) határoztuk meg. Az össz. P és az inorg. P-tartalom különbségéből a szerves P-tartalmat számítással kapjuk meg (Aspila 1976). Az üledékminták szárazanyag- és nedvességtartalmát is meghatároztuk, melyeket azonban terjedelmi okok miatt nem közlök. A kapott értékeket (%, mg/g, í 11. ug/g) minden esetben 105 °C-o

,rí szárított üledékre vonatkoztattuk. 4. EREDMÉNYEK 4.1. Vertikális eloszlás 4.1.1. Fertőrákosi öböl: A 11. mintában (2. ábra) a szerves anyag ós a kN a mélyebb rétegek felé haladva maximumot ér el (szerves anyag 13—18%, kN 3,4—3,0 mg/g), melyet a 10—20 cm mélységig terjedő rétegben mértünk, s ez az első cm-ben mért érték közel 3-szorosaa szerves anyag, s közel 2-szerese a kN esetében. A 21—30. cm közötti értékek a felső cm-