Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

2. szám - Hegedűs János: A bakterioplankton lebontási erősségének vizsgálata alfa-amiláz aktivitás révén

84 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1Í>!)1. 71. ÉVF., 2. SZAM 6. táblázat A mellékfolyás minták aktivitási erősség alapján meghatározott megoszlási aránya a mintázáskori vízhőmérséklet függvényében %-ban kifejezve Vízmi- ,. . Aktm, . tási seei „ , ° erossee osz- B tály Rákospatak 11.5 11,6 °C °C alatt felett Hosszúrétipatak 11.5 11,6 °C °C alatt felett Nagytétényi kiömlő 11.5 °C 11,6 °C alatt felett partján elhelyezkedő parti szűrésű kutak által termelt ivóvízre épül. Az ivóvizet mesterségesen előállító felszínivíz tisztítómű és az iparivíz kivétel is a Duna vizének parti régióiból történik. Vizsgálati eredményeink alapján módszerünket javasoljuk a felszínivizek bakterioplanktonja aktivitási erősségének meghatározására. Irodalom I Nincs, 0 0,0 0,0 0,0 0,0 I Igen kicsi, 1 0,0 11,1 0,0 50,0 II Kicsi, 2 0,0 11,1 0,0 20,0 A nagyfokú II Köze6,0 33,3 26,6 20,0 szennyezettség pes, 3 miatt, az aktiIII Átme26,6 33,3 6,6 10,0 vitásban nincs neti, 4 hőmérséklet III Nagy, 5 40,0 0,0 20,0 0,0 szerinti eltérés IV Igen nagy, 6 26,6 11,1 46 6 0,0 4. összefoglalás Szintetikus tápoldatban vizsgáltuk a bakterioplankton alfa-amiláz aktivitását. Ennek révén egy új módszert dolgoztunk ki a bakteriplankton aktivitási — lebontási — erősségének meghatározására. Az aktivitási erősség egyes fokozatait egy hét fokozatú értékelési skála segítségével határoztuk meg. Az aktivitási erősség alapján az egy vízmintákat a vízügyi gyakorlatban használt vízminősítési osztályokba soroltuk. Vizsgálati eredményeink szerint a Budapest feletti Duna-szakasz a legkevésbé, a budapesti szakasz a leginkább, a főváros alatti rész pedig a középső szakaszhoz képest már csökkent szenynyezettségű. Az alfa-amiláz aktivitás vizsgálata során megállapítottuk a hőmérséklet befolyásoló hatását a bakteriplankton minőségi és mennyiségi összetételére. Kísérleteink eredményei szerint a vizsgált vízfolyásokban 11,5 °C vízhőmérséklet felett a bakterioplankton a két keményítő komponens közül elsődlegesen mindig az amilózt bontja le, azután az amilopektint. Akkor a vízhőfok 11,5 °C alá csökken, akkor a megváltozott faji összetételű bakterioplankton nagyobb intenzitással már az amilopektint bontja, amely azonban nem jelentkezik olyan következetesen, mint a magasabb hőmérsékleten az amilóz elsődleges bontása. Kísérleteink során megállapítottuk, hogy a keményítőből elsődlegesen keletkező dextrin, a keletkezés után igen gyorsan lebomlik. Megjegyezzük, hogy a tanulmányunkban közölt aktivitási értékeket és vízminőségi kategóriákat nem tartjuk a Duna egész víztömegére jellemzőnek, mivel — lehetőségek hiányában — sodorvonali és keresztszelvény vizsgálatokra nem került sor. Azonban a parti sáv vizsgálata a lakosság érintettségét tekintve igen nagy jelentőségű. Ezzel a folyamrésszel kerülnek közvetlen kontaktusba a horgászok, sportolók és az alkalmi fürdőzők. Ezenkívül a főváros ivóvíz ellátása a Duna két Béládi, /., Kétyi, /., Nász, I., Váczi, L., 1978. Orvos mikrobiológia, immunitástan, parazitológia. Medicina Könyvkiadó, Budapest. Bitskey, J., Némedi, L., 1982. A Duna bakterioplanktonjának jellemző ökológiai csoportjai és azok dinamizmusa. Hidrol. Közi., 9., 418—424. Bruckner, Gy., 1961. Szerves kémia I. 2. kötet. Tankönyvkiadó, Budapest. Deák, Zs., Gál, L.-né., Pénzes M., 1970. Pest megyei felszíni vizek higiénés értékelése a bakteriológiai vizsgálatok alapján Bp. Közegészségügy, 3, 82—84. Deák, Zs., Pénzes, M., 1973. A Duna egyes szakaszainak vízbakteriológiai jellemzése különös tekintettel a szabad strandok higiénés megítélésére. Egészségtudomány, 17, 336—339. Deák, Zs., 1977. Bakteriológiai vizsgálatok a Duna Rajka-Budapest közötti szakaszári Hidrol. Közi. 2, 79—83. Felföldy, L., 1980. A biológiai vízminősítés. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest. Görög, ,/., 1968. Ipari mikrobiológia és enzimológia. Tankönyvkiadó, Budapest. Hegedűs, J., 1972. L-glutaminsav desaminátiójának vizsgálata Staphylococcus törzseknél. Kísérletes Orvostudomány, 24, 618—620. Hegedűs, J., Hegedűs J.-né., 1976. A Duna bakterioplanktonja biokémiai aktivitásának vizsgálata 1659 folyam km-nél. Hidrol. Közi., 10, 470—473. Hegedűs, J. 1984. A Duna aerob és anaerob spórás baktériumainak vizsgálata salicin bontás révén. Bp. Közegészségügy, 4, 104—109. Horváth, S., 1980. Mikrobiológiai praktikum. Tankönyvkiadó, Budapest. Kol, É., Machay, L., 1961. A termesztett algák. Magyarország Kultúrflórája. I. kötet, 7. füzet, 35—37. Némedi, L., Bozóky, Sz., K., 1973. Bakteriológiai paraméterek vizsgálata statisztikai módszerekkel különböző szennyezettségű felszíni vizekben. Bp. Közegészségügy, 3, 82—87. Némedi, L., Hegedűs, J.-né., Pietraskó, G., Ladányi, S., 1980a. Vízmikrobiológiai vizsgálati tapasztalatok a Fővárosi Köjálban 1971—1979 között. Bp. Közegészségügy, 4, 102—112. Némedi, L., Hegedűs, J.-né., Pietraskó, G., 1980b. A természetes hígulás szerepe a fővárosi Duna-szakasz terhelhetősége szempontjából. Hidrol. Közi., 3, 106— 112. Némedi, L., Török, P., Pietraskó, G., 1981."*S Ráckevei (Soroksári) Duna-ág bakteriológiai vízminőségét meghatározó budapesti szennyező források. Hidrol. Közi., 12, 560—565. Némedi, L., Pietraskó, G., 1983. A budapesti Dunaszakasz mikrobiológiai állapota. Vízügyi Közlemények, 2, 260—269. Obst, U., 1984. Enzymatische Methoden zur Bestimmung der rnikrobiologischen Stoffwechselaktivitát in Oberfláchen- und Grundwasser. Vom Wasser, 63, 1. Péterfi, I., 1977. Az algák biológiai és gyakorlati jelentősége. Ceres Könyvkiadó, Bukarest. Ullrich, E., Csanádi, M., Deák, Zs., Pénzes, M., Bencze, E., 1977. Adatok a Pest megyei Duna-szakasz szabad strandjának vízminőségére. Hidrol. Közi., 2, 97—104. A kézirat beérkezett: 1988. április 19. Az átdolgozás beérkezett: 1990. január 22. Közlésre elfogadva: 1990. április 6.