Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)
2. szám - Oláh József–Papp János–Kalló Dénes: A biológiai szennyvíztisztítás hatásfokának növelése zeolitok alkalmazásával
OLÁH J. et al.: Zeolitok alkalmazása 73 i40g/m3zeolit * POOg/mhingrofloh , t Og/m3:e oli t*2SO g/m * cngroflok eOg/ml zeolit' 250 g/m^ ongroflck . Terhelésnövgles: Vegysz eradagolás(5) szerint Sorszám Terhelés IkgBOIs kg'lnap'U 1 0.032 2 0.032 3 0.032 i 0.043 S 0.065 6 0.065 XI 10 I 1 ' 1 I XII. 9 XII. 13 Ido Inapl 1. ábra. A tapolcai szennyvíztelep nyers és elfolyó, tisztított szennyvizében az összes foszfor koncentráció időbeli változása (1988) 4.2. A lebegő anyag eltávolítása Minden egyes kísérletnél az elfolyó, tisztított szennyvíz lebegőanyag tartalma lényegesen kisebb volt, mint a kontroll elfolyó víz lebegőanyag tartalma: így pl. a zalaegerszegi üzemi vizsgálat esetében a kontroll elfolyó szennyvíz lebegőanyag tartalma 35 mg/l, míg a zeolit adagolásnál csak 18 mg/l. A lebegő anyag (kolloidok) eltávolításában a zeolit részecskék adszorpciós sajátságuk révén, mint koagulációs magok játszanak szerepet. A koaguláció annál kifejezettebb, minél polárisabbak a részecskék, ezen felül minél inkább anizometrikus az alakjuk. Fémionokkal aktivált zeolitok esetében a fentiekhez hozzájárul még a fémhidroxidok okozta koaguláció is. A zeolitszuszpenzió-adagolás hatására—miután a zeolitszemcsék beépültek az iszappelyhekbe — jól ülepedő, jól sűríthető és jól vízteleníthető eleveniszap képződik. Ezt bizonyítja, hogy a zeolitszuszpenzió-adagolással azeleveniszapok rossz Mohlmann-indexét (100—200 cm 3/g) 100 cm 3/g érték alá lehet szorítani. Fémsókat (Al 3 + , Fe 3 + ) önmagukban adagolva a foszforeltávolítás ugyan megoldható, de a képződő laza hidroxid-iszap miatt a tisztított szennyvízzel jelentős mennyiségűlebegő anyag úszik el, mely a vízminőséget (>75 mg KOI/1) rontja. 4.3. Zeolitok hatása az eleveniszap biológiai aktivitására Valamennyi kísérletnél vizsgáltuk az eleveniszap szubsztrá-tlebontási aktivitását és minden esetben aktivitás növekedést tapasztaltunk a kontrollhoz képest: így pl. a dunakeszi berendezésnél (1986) a kontroll rendszer aktivitása 52, a zeolitszuszpenziós adagolásnál pedig 65 mg KOI g _ 1 óra a balatonberényi szennyvíztelepnél (1987) a kontroll aktivitása 35, a zeolitszuszpenziós rendszeré pedig 44 mgKOI g" 1 óra1 érték volt. A dunakeszi telepnél így 24 %-os, a balatonberényi szennyvíztelepnél pedig 25 %-os aktivitás növekedést mértünk. A zeolitszuszpenzió-adagolás mellett a nitrifikáció jelentős növekedését is megfigyeltük: így pl. a nitrifikáció a zánkai telepen a zeolitadagolás hatására 60 %-kal növekedett, ami azt jelentette, hogy a tisztított szennyvíz ;53 mg/l nitrát koncentrációja 85 mg/l értékre nőtt. A balatonberényi szennyvíztelepnél a kontroll tisztított szennyvíz nitráttartalma 24 mg/l, zeolitadagolás mellett pedig 57 mg/l volt. A zeolit-eleveniszapos rendszerben a nitrifikáló baktériumok szaporodási sebességét (vy) a diszperz eleveniszapos (v a i) és a zeolit-biofilm rendszerben (v a 2) lévő nitrifikáló baktériumok szaporo-
