Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)
2. szám - Oláh József–Papp János–Kalló Dénes: A biológiai szennyvíztisztítás hatásfokának növelése zeolitok alkalmazásával
OLAH J. et a!.: Zeolitok alkalmazása 71 1. táblázat A kísérletek során alkalmazón, 50 %-lian klinoptilolitot tartalmazó rioliltiifa főlili fizikai-kémiai jellemzői Klinojililolilof tartalmazó kőzet kémiai összetétele (tömeg %): Megnevezés % SiO., A1.,Ö 3 Fe 20 3 Na„Ó K,Ö Mg () Ca O (i9,50 11,65 1,06 0,44 4,44 0,55 1,83 Izzitási veszteség 10,53 Pórus sugár (r p): r„-< 1,6 nin 1,610 : 10 nm :7500 nin Pórustérfogat: 0,1 cm 3/g 0,1 cm 3/g 0,5 cni 3/g Forozitás: 40—50 % Felület benzol adszorpcióból számolva: 20— 30 mVg Felület nitrogén adszorpcióból számolva: 400—500 m a/g Ioncserekapacitás: ~ 1,1 mekv/g (19,8 mg NH, +/g) lock általában 200 g Fe 3 +-iont tartalmaz literenként. A szennyvíztisztítási kísérleteknél a lebegő anyag, KOI, összes foszfor, ortofoszfát (P0 4 3-), ammónium (NH 4 +), nitrát (N0 3~) mennyiségét a Standard Methods (WPCF: 1985) alapján, az iszap biológiai aktivitását pedig Farkas (1981) által kifejlesztett' respirografikus módszerrel mértük. Folyamatos üzemi méretű kísérleteket végeztünk. A különböző szennyvíztelepek fontosabb üzemi jellemzőit a 2. táblázatban foglaltuk össze. A kísérleteknél valamennyi szennyvíztelep műtárgyainak — rács, homokfogó, levegőztető, utóülepítő — az elrendezése azonos volt. Az adalékot (zeolit-szuszpenziót) a levegőztető medence előtt lévő szenny vízbevezető csatornába juttattuk, ahol az adalék a szennyvízzel elkeveredett. A vegyszeres és a kontroll sornál az üzemi paraméterek (tartózkodási idő, terhelés stb.) és a műtárgyak méretei közelítőleg azonosak voltak. 4. Az eredmények és értékelésük Az üzemi kísérleti berendezések mérési eredményeinek átlagát a 3. táblázatban adjuk meg. Feltüntettük az összes foszfort, a foszfát-foszfort, KOI e-t, BOI 5( !-t, ammóniumot, nitrátot, lebegő anyagot és a pH-t. 4.1. A foszfor eltávolítása Magyarországon a kiemelt vízminőségi területre (pl. Balaton, Velencei-tó) a 3/1984. (II. 7.) OVH rendelkezés a tisztított szennyvíz bevezetése esetében 1,8 mg/l összes foszfor határértéket ír elő. Ezt a határértéket 35—65 mg/l zeolit és 16,0— 27,6 mg/l Fe 3 + adagolásával biztosítani lehetett. A zeolit-szuszpenzió adagolása esetében 1,0— 2,1:1 Fe 3 +: össz. P-mólarány mellett jó foszforeltávolítást értünk el, mindig jóval az 1,8 mP/1 határérték alatt volt az elfolyóban az összes foszfor koncentrációja. Pusztán a Fe 3 + adagolás esetében (Dunakeszi) a Fe: össz. P mólarányt 1,7—2,7:1 értékek között kellett tartani ahhoz, hogy a tisztított szennyvízben a foszfor koncentrációja az 1,8 mg/lértékfölé ne emelkedjék. Alumínium-szul2. táblázat A kísérleti szennyvíztelepek fontosabb jellemzői A kísérleti szennyvíztelep Tisztított Biológiai iszapterheEleveniszapos me dence MohlmannUtóülepítő A kísérleti szennyvíztelep szennyvíz mennyisége (rniVnap) Biológiai iszapterheMohlmannfelületi terhelése (m/óra) és a kísérlet időszakának megnevezése szennyvíz mennyisége (rniVnap) lés (kg BOI 5 kg1 nap1) Hidraulikus tart. idő (óra) Iszapkor (nap) Iszapkoncentráció (kg/m 3) index (cm 3/g) felületi terhelése (m/óra) Dunakeszi (1986. V. 6— VII. 1) — Zeolítos tisztítósor 43 0,14 2,0 7 5,7 68 0,8 — Kontroll (vegyszer nélküli) tisztító sor 43 0,13 2,0 7 5,0 208 0,8 Zánka (1986. IX. 30—XI. 10) — Zeolítos tisztítósor 400 0,04 14,8 18 5,0 47 0,6 •— Kontroll (vegyszer nélküli) tisztítósor 492 0,05 12,0 18 4,8 71 0,6 Zalaegerszeg (1987.1V. 15— VIII. 7) — Zeolítos tisztítósor 1850 0,08 11,6 15,5 5,3 76 0,7 — Kontroll (vegyszer nélküli) tisztítósor 1850 0,09 11,6 15,5 5,0 159 0,7 tíalatonberény (1087. X. 15— XII. 9) — Zeolítos tisztítósor 122 0,04 23,6 30 3,1 100 0,7 — Kontroll (vegyszer nélküli) tisztító SOI' 92 0,03 31,3 30 5,9 152 0,5 Tapolca (1988. X. 12— XII. 13) 2000 0,03 24,0 20 4,2 84 0,4 — Zeolítos tisztító sorok — Alumíniumszulfátos tisztítósor 2000 0,04 21,2 20 4,4 134 0,5
