Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

1. szám - Szepessy József: A hulladéktárolók szigetelése – az agyagszigetelések egyes kérdései

51 A hulladéktárolók szigetelése — az agyagszigetelések egyes kérdései* Szepessy Józsel Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont, 1095 Budapest, Kvassay Jenő u. 1. Kivonat: A veszélyes hulladékok tárolóit a talajvíztől el kell szigetelni. Elengedhetetlen a jól épített tárolóknál is a szakszerű feltöltés, a megtelést is követő őrzés, és a meghibásodások esetén szükséges intézkedések rendszerének előzetes kidolgozása. Szigetelő anyagként elsősorban a műanyagok és az agyag vehető számításba. Az agyagok alkalmazásánál azonban tekintettel kell lenni a tanulmányban is részletezett meghibásodási lehetőségekre. A hulladéktárolók korszerű szigetelési módja kétlépcsős, amely belső ós külső szigetelést alkalmaz, amelyek között ellenőrző drónrendszer is van. így az esetleg meghibásodott belső szigetelés rendszeresen kijavítható. Kulcsszavak: hulladéktároló, műanyag szigetelés, agyag szigetelés, folyadékszivárgás. 1. Bevezetés Tudjuk, hogy a veszélyes hulladékot legjobb (lehetőleg még keletkezése előtt) hasznosítani, ha ez nem megy, akkor megsemmisíteni, de egy részét — ideiglenesen vagy véglegesen, tárolni Icell. A veszélyes hulladékot úgy kell tárolni, hogy környezetét, elsősorban a szennyezést továbbszállító vizet és levegőt (egy tűrési határnál nagyobb mértékben) ne szennyezze. A továbbiakban csak a viz szennyezésének megelőzését tárgyaljuk, a hulladékot ömlesztve tartalmazó tárolók esetében. Nem foglalkozunk sem a konténeres hulladéktárolók, sem a radioaktív hulladékok tárolásának különleges kérdéseivel. A tárolót szivárgás ellen szigetelni kell. Ez a hagyományos vízépítéssel rokon feladat, így érthetően a világon mindenütt a vízépítők vállalták elsősorban a feladat megoldását. Tárolásra elsősorban természetes képződményeket, pl. vastag agyagtömbökbe mélyített téglagyári gödröket kerestek. Mára azonban kiderült, hogy nincsenek feneketlen méretű, ugyanakkor örök időre biztonságosan lefenekelt tároló vermeink, ahová úgy rakhatnánk le a hulladékot, hogy az önmagát biztonsággal őrizze az idők végezetéig. A tárolókat megfelelő kiképzéssel meg kell építeni. A tárolókat szakszerűen kell tölteni, majd megtelésük után is őrizni kell, mindig felkészülve egy esetleges meghibásodás esetén szükséges ellenintézkedések megtételére. A tároló létesítésekor tehát olyan üzemet kell megtervezni, melynek a tároló végleges felszámolásáig, esetleg több száz évig kell működnie. 2. A tárolás rendszere Tárgyalásunk szempontjából a tárolt anyag lehet * A Magyar Hidrológiai Társaságban 1990. január 30.-án tartott előadás alapján — száraz vagy — nedves, a szigetelő rendszer — egylépcsős (egy vagy többrétegű) és • — kétlépcsős, közbül ellenőrző drénnel. Újabban gyakori előírás a száraz rendszer alkalmazása. Itt a tárolóba csak olyan hulladék helyezhető el, amelyből összenyomódás után sem tud víz (vagy más folyadék) kiszivárogni, és amely nem is higroszkópos, hogy a levegőből vehessen fel vizet. A tárolóteret megtöltés alatt is lefedve kezelik, hogy csapadékvíz se juthasson bele. Megtelése után pedig a hulladékhalom tetejét vízzáró módon lefedik. A tárolótérben eszerint víz nem lehet. így annak eltávolítására sem lehet szükség, megtakarítható a belső drónrendszer. Eredetileg így tervezték pl. az ismert aszódi veszélyes hulladék tárolót (Rózsa Pál, 1989), amelyet utóbb mégis kiegészítettek úgy, hogy lehetővé vált a tárolótérbe kerülő víz utólagos eltávolítása. A száraz rendszer előnye, hogy nincs is szennyezett víz (folyadék), mely a talajvízbe szivároghatna, így a tároló alsó szigetelése biztosan megfelelő lesz. Építésekor elmarad a belső drónrendszer létesítési költsége, a szükséges szennyvízkezelő költségeivel együtt. Cserébe nehézkesebbé válik a tároló megtöltése, drágul a hulladék előkezelése. Legfőbb hátrány azonban, hogy ha bármilyen emberi hanyagság vagy műszaki hiba folytán mégis víz (folyadék) kerül a tárolótérbe, akkor azt — ha egyáltalán időben észlelnénk is — üzemszerűen eltávolítani nem tudjuk. Ezért célszerű eleve egy belső drén beépítése. Belső drénrendszer, és hozzá tartozó szennyvízkezelő berendezés birtokában egyszerű gazdaságossági kérdés, hogy mennyi csapadékvizet engedünk töltés közben a hulladéktérbe jutni. Mód van szenny-iszapok befogadására, ami a közüzemi jellegű beszállítást megkönnyíti. Egyes különleges esetekben akár zagy formájában is bevezethető a veszélyes hulladék.