Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

1. szám - Rajkai Kálmán: A talajfelszín nedvességtarrtalmának mérése TDR-módszerrel

40 4.a ábra. A TDR-es nedvességértékek kumulált eloszlási diagramja 4.b. ábra. A szárítószekrényes nedvességértékek kumulált eloszlási diagramja Az 5.a és az 5.b ábrán láthatók a parcella felszínén (0—10 cm) mért talajnedvességtartalommintázatok. Az ábrákon megfigyelhető, hogy a térfogatos nedvességtartalmat tükröző TDR-es értékek mintázatában felfedezhetők a traktornyomok — nagyobb nedvességtartalmú mezők a 4. és a 9. oszlopban —, míg a szárítószekrényes értékekben nem. A két különböző módszerrel meghatározott nedvességeloszlás a vizsgált parcella nedvességtartalmának az Y irányú növekedését mutatja. A nedvességadatoknak ez a tendenciózus növekedése (trendje) felfedezhető a TDR-es nedvességadatokból számolt szemivariogramon is (6. ábra). A parcella nedvességtartalmában felfedezhető véletlen variabilitáson túli, Y irányú nedvességtartalom-növekedés összefügghet a terület ebbe HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1991. 71. ÉVF. 1. SZAM TDR ő.a. ábra. A TDIÍ-es nedvességértékek területi eloszlása GM ő.b. ábra. A szárítószekrényes nedvességértékek területi eloszlása Bd 5.c. ábra. A számított térfogattömeg-értékek területi eloszlása az irányba eső lejtésével. A lejtés a parcella K-i felén előidézheti a felszínre érkező nedvesség felhalmozódását. A két nedvességtartalom a talaj térfogattömegének ismeretében számítható át'egymásba. Minthogy mért térfogattömeg-értékek nem állnak rendelkezésre, ezt az ellenőrzést nem tudjuk elvégezni. Feltételezhetően a térfogattömeg ismeretlen variabilitása okozza, hogy a két különböző nedvességmérési sorozat —- mérések átlagát és szórását tekintve — a páros t-próba alapján szignifikánsan különbözik (3. táblázat).