Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)
6. szám - Könyvismertetés
382 KÖNYVISMERTETÉS Széchenyi Tisza-könyve Gróf Széchenyi István „Kszmclöredékok, különösen a Tisza-völgy rendezését illetőleg,, c. könyve 1846-ban jelent meg Pesten, Trattner és Károlyi betűivel, 73 oldalon. E művet 1991-ben, Széchenyi születésének 200. évfordulója alkalmából — a Széchenyi Kör Szegedi Klubjának kezdeményezésére — az Alsó-Tisza vidéke Vízügyi Igazgatóság újból kiadta. A hasonmás kiadvány a Szegedi Nyomdában készült. Az ,,Eszmetöredékek."-et Széchenyi 1845. október 22-től december 24-ig írta, miután visszatért első tiszai szervező körútjáról. A röpirat 1846. január közepén már meg is jelent, így azt Széchenyi a Tiszavölgyi Társulat 1846. január 19-én Pesten megnyíló közgyűlésén a résztvevők kezébe tudta adni. Az ,,Eszmetöredékek. . ." —Széchenyi reformeszméibe ágyazva — a Tiszavölgy rendezésének feladatait sorolja föl. Hazájának áldatlan vízviszonyait és a változtatás szükségességét Széchenyi — az 1830-ban megjelent „Hitel" tanúsága szerint — már jóval korábban fölismerte, az 1844 tavaszán-nyarán írt,, Magyarország kiváltságos lakosihoz" c. munkájában pedig általánosságban ki is fejtette a „honi vizek elrendezésének" főbb szempontjait. Az 1844/45. évi, minden korábbinál nagyobb tiszai árvíz Széchenyi érdeklődését a Tisza völgyére irányította, s miután 1845 augusztusában az uralkodótól megkapta kinevezését a helytartótanács kebelében megszervezendő közlekedési osztály élére, első dolga volt — többek között Vásárhelyi Pál segítségével — a Tiszát bejárni és az érdekelt birtokosokkal az alakuló, illetve alakítandó társulatok képviselőivel, a szabályozás ügyében tárgyalni. Ennek az agitációs útnak a tapasztalatait és tanulságait is fölhasználva, a nagygyűléseken fölvett jegyzőkönyvekre alapozva írta meg Széchenyi e nagyhatású röpiratát. A mű nem tagolódik fejezetekre, ezért szerkezetét nem könnyű fölismerni. Kót fő része azonban mégis elkülöníthető. Az első, a könyv négyötödét kitevő rósz foglalkozik voltaképpen a Tiszavölgy rendezésének feladataival, míg a második rósz az elsőnek valamiféle indoklása, a könyv írása közben fölvetődött „rapszodikus eszmék" laza füzére. Széchenyi annak a balvélemónynek a cáfolatával kezdi röpiratát, mely szerint „királyi hivatal nem férne tántoríthatatlan hazafisággal egészen össze", majd azt fejtegeti, hogy új hatáskörében figyelme azért vetődött a pusztulásnak indult Tiszavölgyre, mert annak most már kormányi segítséggel való rendezésétől nemcsak az ott élők, de az egész magyarság fölemelkedését reméli. Mivel a „foltozásnak" nem barátja, a Tiszavölgy rendezését a teljes vízszerkezetre, tehát a mellékfolyókra és azok ártereire is ki akarja terjeszteni. Fölsorolja ós elmagyarázza a rendezés nehézségeit (roppant vízmeny nyiség, csekély esés, jobbadán alacsony partvidék, egymás ellen álló érdek, stb.) ós a siker nélkülözhetetlen tényezőit (kimerítő mérnöki terv, legnagyobb egység ennek végrehajtásában, kész kassza, a megépített művek jó karbani tartása stb.), majd az ezek elórósóhez szükséges fő szellemi (törvényi) és anyagi kellékeket (az ősiség módosítása, hitelintézetek, célszerű közlekedések, egyetértés a kormánnyal, magántársulatok, stb.) veszi sorra. Széchenyi a kérdés anyagi oldalaira többször visszatér, mert azok időveszteség nélküli alkalmazása képezi a röpirat fő lényegét, ugyanis a törvényes segítséget majd az 1847 végén megnyíló országgyűlés adhatja meg. A kormány, a nemzet és a megyék közvetett érdekeltsége mellett a parti lakosok közvetlen érdekeltségét hangsúlyozza, melyek magánegyesületek (társulatok) formájában ölthetnek testet. Ezek a tcirsidatok a vízszerkezet által megkívánt számban alakítandók meg, s — a munkákbani lehető legnagyobb egység érdekében — egy központi testületben egyesítendők. Az egyesületi erők előnyeit a kormányi pártolás súlyával összeházasítani, ezt minden módon előmozdítani, — ez tulajdonképpen Széchenyi vállalt hivatali működésének vezérfonala. A központi testület szükséges teendőit pontokba szedve részletezi, külön kihangsúlyozza a technikai vezető személyének kiemelkedő fontosságát, s honi szakember megválasztása mellett érvel (nyílván Vásárhelyi Pálra gondolt); nagy jelentőségűnek tartja egy szerződés megkötését, ennek keretében a pénzügyi fedezet megteremtését. A munkák mielőbbi megkezdését azért is sürgeti, mert ha a következő évben „véletlenül jól viseli magát a Tisza", rögtön elfelejtenék a bajt. A második részben pl. ilyen eszmékre találunk: az eddigi összefüggéstelen beavatkozások a Tiszavölgy bajait nemhogy kisebbítették, volna, de még növelték is; a Tiszavölgy „elaljasodása" legfőképp az erdők általános elpusztításának következménye; a folyószabályozási tervek tökéletesen csak a munka folytában készíthetők el; a Tisza völgyét illetőleg a legcélszerűbb ós legigazságosabb volna a munkát fent, középen és lent egyszerre megkezdeni; a vármegyék tekintélyét ós súlyát az érdekeltségi alapon szervezett szabályozás nem csorbítja, mert a területi hatósági ós felügyeleti szerepkör a megyéket illeti; hitelt csak úgy kapunk, ha a kormány kezességet vállal, ujjhúzás helyett tehát támogassuk egymást; a nagylelkű segélyt, ha az pillanatra felvidít is, nem ajánlatos elfogadni, mert „csak azon arany terjeszt áldást, s tartós megelégedést a népekre, melly a munkának, melly a szorgalomnak gyümölcse"; a forradalmi körülmények nem alkalmasak nagyobbszerű gazdasági lépésekre, mert ilyenkor senki sem kockáztatja pénzét. Bár Széchenyit — Naplójának tanúbizonysága szerint — gyakran kétségek gyötörték a hatalmas feladat véghezvitelét illetően, röpiratát optimista sorokkal zárja: „Valamint Istenben, úgy hiszek ón az emberi perfectibilitásban. És e szerint ha látom, jó irányzattal az Istennek mennyi szolgalelkű, jobbadán szinte burgonyakópű népei is kiemelkedhetnek a középszerűség zsibbasztó állásábul: ugyan hogy tudnók kételkedni én, hogy jó irányzattal a lelkes, deli termetű, vitózkópű magyar ne érhetné el az emberi kifejlés legmagasabb fokát is? És azért a haza boldogságáért, csak, jó irányzat!' A többi megvan, és élni s virágozni fog a nekem annyira drága „keletiraj"!" Az „Eszmetöredékek. .." az első tagja a Tiszáról szóló könyvek máig kialakult szép sorozatának. Különösen ajánlom azok figyelmébe, akiket egyaránt érdekelnek Széchenyi reformeszmói, ós a Tiszavölgy rendezésének problémái. dr. Pálfai Imre