Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)
6. szám - Vita - Gondolatok a magyar ármentesítésről, a szakértelemről és az értelmiségünkre leselkedő csapdáról egy interjú kapcsán
378 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1991. 71. ÉVF., fi. SZAM tinul, beszámol, mit tapasztalt és hallott az ottani lakosoktól. Beszámolnak arról, hogy látták a kiszáradt, vízben álló gyümölcsfákat, az elöntött, posványos réteket. A lakosok elmondták, hogy pár évtizeddel ezelőtt még virágos kertek, gyümölcsösök, erdők, szállások voltak ezek helyén. Ez az egykor virágzó ártéri gazdálkodás — mint erre utaltam, már a török időkben — hanyatlásnak indult, de a végső döfést az a korai, 1770ós években véghezvitt töltósezós adta meg, és ezzel alakult ki az a vad, mocsaras ártér, melyet Professzor Úr cikkében mellékelt térképen is érzékeltet. Ez az állapot tehát másodlagos, amint antropogón az az egykor kis falvak világa is, Hortobágy tói Bugáéig. (A Duna ós a Tisza medencéjében azonban nem mindenütt egyszerre és azonos volt a változás, és elsősorban a Budapest alatti szakaszról beszélek.) Nem térhetek ki egy cikkben további részletekre, de még néhány szót kell szóljak ennek az_ ártérnek a népességéről. Bírálatában említi, hogy az Arpádkorra vonatkozóan ezt nehéz ós veszélyes becsülni... Annyi azonban bizonyos, hogy a jelenlegi létszám töredéke. A korabeli források szerint mindenesetre annyian, hogy kényelmesen elfértek a folyómenti, s az árvízjárta medence belsejében lévő (az akkori kisebb árvízmagasságok miatt jó védelmet nyújtó) magas szántók, kertek, gyümölcsösök természetesen a települések közvetlen szomszédságában, azaz szintén a magaslatokon, illetvo azok lejtőin helyezkedtek el, még mindig meglehetősen jól védve az áradások ellen. Milyen korabeli forrásokra hivatkozik-' Én a történeti településföldrajzra, s helynóvkutatásra és helyszíni megfigyeléseken túl a történeti feljegyzésekre hivatkozva megállapíthatom, hogy az ártérben a középkorban sokkal több település volt, mint akár napjainkban már ugyanazon a mentesített felületen. Persze ez nem jelenti egyben a lélekszám magasabb voltát — de mindenesetre nem volt viszonylag, az akkori körülmények közt olyan kis töredék. Pl. Pataki József az árterületet jelentő Sárközben ós annak szólén 18 történeti forrásokban, máig élő helynevekben igazolható falut talált — a mai 7 településsel szemben. A Duna Tolna, Bács, Baranyamegyei szakaszán számos falu az 1770-es évek töltósezése után szűnt meg, menekült ki a völgyet szegélyező magasabb szintekre: Pl. Szereinle, mely már új helyén van; Asszonyfalva, Varát, Kákony népessége is a XVIII. ós XIX. szd. fordulóján hagyja el faluját itt. Az ártéri magaslatokon ós annak szólén nemcsak kis falvak, hanem jelentős központok is létesültek, melyek nem abból az elvadult mocsárvilágból éltek, melyet ott a XVIII. és a XIX. század fordulóján kialakultak, s melyeket helytelenül — eredeti, ősi állapotnak tekintünk. Ántropogén ez is, mint az alföldi puszták. Ilyen központok, mint Madocsa, Báta és Garáb bencés ós Bátaszék ciszter apátsága, Ete Tolna, Fadd, Báta mezővárosa stb. Természetesen hasonló volt a Tisza mentén is a helyzet. Tehát éppen nem volt viszonylag néptelen, elmaradott és szegény ez a népesség, mely ezeken az árterületeken, annak magasabb felszínein ós a peremeken lakott. Végül még egy megjegyzés — ami a nekem tulajdonított megfogalmazást érinti. Nem találtam arra adatot, hogy valaha is a fokok segítségével vizet duzzasztottak volna árokba épített szerkezetekkel és a szükséges árasztási idő után a duzzasztást megszüntették volna. A fokok egyszerűen a vizek szétvezetését és visszavezetését szolgálták áradáskor, illetve apadáskor, ügy ahogy ezt Marsigli Ferdinánd 1726-ban Amszterdamban megjelent művében ábrázolja és le is írja. Nem merítettem ki e pár sorban ezt az egész szerteágazó, izgalmasnak mondható témát — nem írhattam le ide kutatásaim minden eredményét. Igaza van, Professzor Úrnak, tekintélyekkel nem lehet tudományos vitát eldönteni, sem politikai, sem tudományos címekkel. Valóban szűkebb szakmánk területén is lehetünk egy-egy kérdésben szakértők ós laikusok is. Véleményalkotásra csak a tárgyat érintő ismeretanyag becsületes ós kritikus vizsgálata jogosíthat föl valakit, és a bizalom, mely kijárhat nekem is, mint kutatónak — meg ha felelős ós nehéz hivatalt is vállalok. Én is őszintén bízom abban, hogy visszanyertem bizalmát. Dr. Andrásfalvy Bertalan t; . , . , nH•>)• • .f i- ! ! HMHIl V V/ U NP KA^ WA^'iS : I >G1> íMO'
