Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

6. szám - Sajgó Zsolt–Scheuer Gyula–Szentirmai Lászlóné–Szentirmai László: Karsztvízföldtani megfigyelések Dél-Mexikóban

363 Karsztvízföldtani megfigyelések Dél-Mexikóban Sajgó Zsolt, Scheuer Gyula, Szentirmai Lászlóne Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat 1088 Budapest, Reviczky u. 4. Szcutirmai László Központi Bányászati Fejlesztési Intézet 1037 Mikoviny Sámuel u. 5. Kivonat: A szerzők cikkükben általános ismertetőt adnak egy olyan, általuk tanulmányozott területről, ahová a hazai szakemberek -— érthetően — csak kivételesen juthatnak el. A rövid bejárás természetesen nem a tudományos tanulmányozás részleteit kívánja helyettesíteni: elsődleges célja inkább a figyelem felhívása Dél-Mexikóra karsztvízföldtani tárgykörben. Az itt leírtakkal foglalkozó szakmai érdeklődők számára mintegy bevezetés lehet az itteni megállapítások áttanulmányozása további feladataikhoz. Kulcsszavak: Karsztvíz, karsztos beszakadások, barlang, édesvízi mészkő. 1. Bevezetés Mexikót és különösen annak déli részét az egykori indián kultúrák teszik világhírűvé. A maya, tölték, azték stb. városok sok helyen helyreállított maradványait, látnivalóit évente sok százezer turista keresi fel, gyönyörködve sok esetben a sűrű sötétzöld őserdővel körülvett piramisokban és templomokban. A látogató a romvárosok megtekintése során akaratlanul is olyan karsztos jelenségekkel találkozik, amelyek részben az egykori vízellátással kapcsolatosak, részben pedig a régészeti kutatások eredményei révén világhírűvé váltak, mint pl. többek között a Yukatán félszigeten a Gkichen Itza-i „Áldozatok kútja". Továbbá, a mayák számos barlangot és egyéb karsztos formát szent, kultikus helyként használtak és tartottak számon, ezért az érdeklődők ma szívesen keresik fel ezeket. Miután Mexikónak e részén igen elterjedt a karsztosodásra alkalmas mészkő, a karsztvízföldtani viszonyokkal kajicsolatos jelenségek és ezek megjelenésformáik tanulmányozására és megfigyelésére nyílt lehetőségünk. 2. A karsztvíz földtani érdekességek Mexikó déli részén több olyan önálló karsztos terület található, ahol érdekes vagy egyedülálló karsztos jelenségek hívják fel magukra a figyelmet. Ezek közül az alábbiakról adunk rövid áttekintő ismertetést. 2.1. Yukatán félsziget Az ország délkeleti részén elterülő félsziget mind földtanilag, mind pedig vízföldtanilag lényegesen különbözik Mexikó többi részétől. Kiterjedése jelentősen meghaladja Magyarországét. E terület egy hatalmas karsztos síkság, amely átlagban 30—50 m-rel emelkedik a tenger szintje fölé. Néhol azonban 100—200 m-es kiemelkedések is találhatók. A félsziget legnagyobb része erősen karsztosodott korallos mészkőből áll. Az irodalmi adatok szerint (Maximovics G1963.) a fiatal harmadkorban (miocén, alsópliocén) keletkezett és lassú emelkedő mozgással került a tenger szintje fölé, először szigetként, majd a negyedidőszakban kapcsolódott össze a kontinenssel. A mészkő rendkívül gazdag különböző korall maradványokban, amelyek mindenütt jól tanulmányozhatók a kőzetben. Leírások szerint egykor igen kiterjedt korallzátony volt, amely kiemelkedett a tengerből, így a yukatáni mészkövet gyakorlatilag korallok hozták létre. Ma is partjai mentén kisebb megszakításokkal a Karib-tenger felől korallzátonyok húzódnak. A felszínét többnyire sűrű őserdő borítja. Az évi átlaghőmérséklet 26 °C körül van, nyári csapadékcsúcssal. Az évi csapadékmennyiség 950— 2000 mm között változik. A trópusi éghajlati területek sorába tartozik (Péczeli Gy., 1984.). E hatalmas őserdőborította karsztos síkságon (1. ábra) nem található egyetlen patak, sem folyó. A táj egyhangúságát a térszín változatosságát a karsztos beszakadások, töbrök, poljék okozzák, amelyek egyes területeken igen nagy tömegben jelentkeztek, szinte „töbör-tengert" alkotva. Az ilyen területeket a térképen is feltüntetik „Zone de Cenotes" megjelöléssel. Miután gyakorlatilag nincs lefolyás, a leeső csapadék részben beszivárog, részben pedig elpárolog. így a hazai karsztos vízháztartási viszonyoktól jelentősen eltérő adottságok uralkodnak e karsztos területen. Az irodalmi adatok (Maximovics G.. 1963.) szerint a beszivárgott csapadékvíz az erózió bázist képező tengerek felé mozog. Különösen a Mexikói-öböl menti részeken ismeretesek tengerben fakadó nagy karsztforrások. A félszigeten a karsztvíz, mint ivóvíz igen fontos szerepet játszott a múltban és játszik napjainkban is. A falvak és városok vízellátását mindenütt