Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

6. szám - V. Nagy Imre: A Duna–Majna–Rajna víziút

V. NAGY I.: A Duna—Majna—Rajna vízi út 341 veszélyezteti. A megoldhatóság lehetősége bizonytalan; b) Nagymaros fölött a dömösi térség szikla és kemény aljzatú zátonyainál újabb ,,csúcs gázlók" keletkeztek; a magyar—csehszlovák szakaszon jelentős, ipari célú mederkotrásokat is végeztek, így a kisvízszint 40—90 cm-rel lesüllyedt. Ebben a térségben speciális víz alatti irányított robbantások sorozatát kell elvégezni, amelyeknek lehetséges ökológiai hatása külön mérlegelendő; c) Ebben a változatban szerepel a nagymarosi meder-eltérítés visszaállítása, a műtárgy-munkagödör valamilyen módon (visszatöltéssel vagy sziget-képzéssel) való megszüntetése. Visszatöltés esetén, ezt követően a laza mederanyag árvizek idején való kimosódása, a medernek az egyébként is kritikus szentendrei szigetcsúcs irányába való „előrerágódása" várható, ami a vízellátó művek szempontjából igen veszélyes. Elvileg a munkagödör helyén mesterséges „osztósziget" tehát aszimmetrikus medermegosztás is elképzelhető. Ez a laza visszatöltött mederfenék problémáját megoldaná, viszont létrehozna egy vízállásfüggő, instabil mederállékonysági állapotot, amelyet minden vízjárási anomália után újra kellene szabályozni. Végeredményben mindegyik megoldás esetében található relatív optimum, azonban ennek kontúrjai ez esetben is hidraulikus modellkísérlettel jelölendők ki és ezután következhetnek a „költség-haszon" számítások; d) Az egyik fő gond a Szigetköz keleti részének várható „kiszáradása". A talajvízszint szabályozó rendszerét a nagymarosi visszaduzzasztás feltételezésével tervezték. Mindez most nem érvényes, tehát át kell tervezni a teljes szigetközi vízforgalmi rendszert, a feleslegessé vált létesítményeket meg kell szüntetni, újakat kell létesíteni. Teljes átértékelést igényel az Öreg Dunában biztosítandó „élővízhozam" kérdése is; e) Számítani kell arra, hogy a vízlépcsőzés nélkül 2,5 m mély és 120—150 m széles (kisvízi) hajóút kialakítása műszaki okok miatt kb. 10—15 év alatt lehetséges, és mintegy 100 km hosszú szakasz teljes kisvízi szabályozását igényli. Az egész folyamatban az állandó medermélyülés tekinthető viszonylag biztosnak, így a teljes felső-dunai és budapesti parti szűrésű vízellátási rendszer átépítésére is szükség lesz. A vízminőségromlást nem lehet elkerülni, mivel a meder szűrőkavics rétege elvékonyodik; f) A dunakiliti duzzasztómű hajózsilipje a rendszeres dunai hajóforgalom kiszolgálására nem alkalmas, így szerepe a nemzetközi víziút szem pontj ából másod 1 agos. ő. A harmadik ós műszakilag optimális megoldás a hajóút biztosítása vízlépcsővel Ennél a megoldásnál a magyar szakaszon duzzasztómű (erőmű) épül oly módon, hogy a teljes rendszer üzemeltetési koncepciója megváltozik, mivel az elsődleges cél nem az energiatermelés, hanem a hajózás és a vízellátás. A környezetvédők által jogosan támadott merev csúcshullámok elmaradnak, a folyón létesített műtárgyak csak annyiban idéznek elő kismértékű duzzasztást a természetes állapothoz képest, amennyire azt a hajózás igényli. így a rendszeren belül a következő állapotokat lehet és kell biztosítani: — a teljes szakaszon és a teljes hajózási idényre biztosítható az Unió által kért 3,5 m vízmélység és legalább 180 m szélesség; — a Dunakiliti-i tározóban elegendő a 3,5 in vízmélység létrehozása, így a pangó terek minimalizálhatók; — a bősi üzemcsatornát hajózó csatornaként kell működtetni 3,5 m vízmélységgel; — a Szap—Gönyű szakaszon kotrással ós nagymarosi duzzasztással együtt kell kialakítani a min. 3,5 m vízmélységet; — Gönyű—Nagymaros szakaszon minimális duzzasztással is elérhető a kellő vízmélység. 6. A műszaki, ökológiai feltételrendszer A műszaki meggondolások mai igényeinknek megfelelően ma már ökológiai-vízminőségi (kémiai, biológiai) szempontok szerint is értékelendők. Mivel a tárgyalt változatok jelentősen megváltoztatják az érintett mederszakaszok part- és mederanyag összetételét, hidraulikai-hidrológiai viszonyait, így azok hatása „élőhelyalkalmassági" vizsgálat révén értékelendő, ill. meg kell határozni a megengedhető változatások (pl. vízmélység, sebesség) mértékét; az adott (tervezett) szennyvízterheléstől függően [4]. A korszerű folyami műszaki ökológiai szemlélet alapvető jellemzője, az, hogy a hidraulikai, hidrológiai, morfológiai, meder- és partanyag összetételi, kémiai jellemzők mellett már figyelembe veszik a jellemző indikátorszervezetek tápanyagforgalmát, élet- (fejlődés) ciklusait, tehát az élőhely minőségét (alkalmasságát) jellemző tényezők közötti kapcsolatok meghatározására törekednek. Esetünkben tehát úgy kell eljárni, hogy az ökológiailag optimális vízmélységet (sebességet) megadó modell paramétereit külön-külön kell meghatározni a felső tározóra, az Öreg-Dunára, a a hajózó (üzemvíz) csatornára, a Nagymaros fölötti és alatti szakaszokra. Az ökológiai modell egyes bemeneti paramétereit további almodellek szolgáltatják, míg másokat a monitoring rendszer észleléseiből kapunk meg. A teljesség és főleg a részletesség igénye nélkül említem meg, hogy almodellek szolgálnak a talajvízállás, szelvényenkénti sebességeloszlás, vízállásváltozás, vízkémiai és biológiai jellemzők, energiatermelés pillanatnyi és előrejelzett adatainak meghatározására. Az almodellek hazai elméleti kidolgozottsági szintje megfelel a nemzetközi színvonalnak. Az összetett ökológiai modell működőképes számítógépes programja adott, azonban a közvetlen dunai alkalmazásra eddig nem merült fel kormányzati