Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

5. szám - Refuznyiki: a San Francisco-i Bechtel Mérnökiroda független szakértői felülvizsgálata a Bős–Nagymaros vízlépcsőrendszer környezeti hatásairól 4. folytatása

lést (Canabae, Castrum, munioipium). Ennek a potenciális hatásnak a jelentőségét az építkezési munkák által a jelenleg még feltáratlan régészeti leletekben okozott teljes kár ismeretében lehet majd megállapítani. Almásneszmély körzetében számos régészeti leletet fedeztek fel, azonban a területnek csak viszonylag kis részén végeztek feltárást. Várható, hogy az építkezés folyamán számos további leletre fognak bukkanni, amelyeket a földmunkák és az Altalór új medrének építési munkái károsíthatnak. A lábatlani Dunaparton történő építkezés ugyancsak károsíthatja az ott lévő (31. 1. 1—6. jelű) régészeti lelőhelyeket. Az Altalór partján egy török vízimalom is található, amely (30. 2. 3. sz. lelőhely) a vízlépcsőrendszer építkezése során megsemmisült volna. Az árvízvédelmi gát nyomvonalának módosításával ezt a pótolhatatlan értékű XVII. századi emléket megőrzik, ami tehát a lótesítmónyrendszer kedvező hatásaként könyvelhető el. E Duna-szakasz régészeti értékeit a vízlépcsőrendszer üzemeltetése is érintheti. A lovadi réten lévő temetőt a Duna-menti mély fekvése miatt érhetik hatások. A komáromi római-kori útnak közvetlenül a Duna-parton lévő szakasza, valamint egy római őrtorony alapjai (26. 1. 1. sz. lelőhely) ugyancsak víz alá kerülhetnek. A vízlépcsőrendszer üzemeltetésének kedvező hatása lesz a komáromi Csillag erődre. A szivárgórendszert ugyanis úgy tervezték, hogy a jelenleg száraz várárokba is víz jut. Ez javítani fogja az erőd esztétikai minőségét. Nyergesújfalu—Nagymaros. A régészeti és műemléki állomány leginkább a Duna-szakasz mellékére összpontosul. A vízlépcsőrendszer beruházási költségeiből történő finanszírozásának köszönhetően számos lelőhelyet sikeresen feltártak (ami a project kedvező hatásai közé tartozik), míg néhány legfontosabb lelőhely védelmére, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság Műemlékvédelmi Tanácsával együttműködve, mérséklő intézkedéseket dolgoztak ki. E területen azonban mindezen erőfeszítések ellenére is érhetik kedvezőtlen hatások ezeket a régészeti és műemléki tárgyakat. A földmozgatással és nehéz földmunkagépek bevetésével járó építkezési munkálatok számos régészeti lelőhelyet érinthetnek. Ráadásul a védőgátak és partvódőművek számos római őrtorony alapját maguk alá temetik, ami a jövőben lehetetlenné teszi — akár tudományos kutatási, akár nyilvános megszemlélési célú — megközelítésüket. A 2—1 jelű táblázat felsorolja a potenciálisan károsuló lelőhelyeket. Az eredeti tervek megvalósítása jelentősen károsította volna a Szentkirályi (35. 1. 5. sz. lelőhely) ós a szigeti (35. 1. 7.) kolostor, valamint a Víziváros falának (35. 1. 11.) maradványait, amelyek mind kiemelt értékű emlékek. A tervezőmérnökökkel törtónt koordináció eredményeképpen mindhárom lelőhelyet megvédik és jövőbeli bemutathatóságukat is biztosítják. Az eredeti terv szerinti építkezés a 36. 1. 2. jelű lelőhelyet: egy 30—38 m méretű római kőerőd maradványait is károsította volna. Mérséklő intézkedés gyanánt ezt a lelőhelyet is megvédi ós tervmódosítással annak jövőbeli bemutathatóságát is lehetővé teszik. A régészekkel egyezségre jutottak a tekintetben, hogy melyek azok a régészeti lelőhelyek, amelyeket tervmódosítás segítségével mog kell őrizni. A nem megőrzésre szánt régészeti állományt érő hatások jelentőségének felmérését a Bechtel cég nem tudja elvégezni. A régészek segítségével építkezési tervet is kidolgoztak egyes régészeti lelőhelyeket érő hatások mérséklésére. A potenciális hatások további mérséklése érdekében ezt az építkezési tervet ki kellene bővíteni, hogy tartalmazzon minden, a 2—1 táblázatban felsorolt lelőhelyet. A tervnek világosan meg koll határoznia, hogy melyek a kiemelkedő jelentőségűnek tekintett lelőhelyek, amelyeknek ezért további feltárása szükséges. Az ásatásokat az építkezés megkezdése előtt kell elvégezni. Minden olyan kiviteli minkánál, amely potenciálisan régészeti lelőhelyeket érinthet, szakképzett régésznek kellene jelen lennie. A kiviteli munkák időtervét jó előre egyeztetni kell a múzeummal ós a régészekkel, hogy elég idő legyen a szervezésre. Ez abban is segít, hogy esetenként különleges építéstechnológiát alkalmazzanak, s ezzel csökkentsók a kivitelezés okozta károk miatti hamis vádaskodást. A régészeti ós műemléki lelőhelyeket a vízlépcsőrendszer üzemeltetése ugyancsak jelentősen károsíthatja. Az üzemelés következtében Helemba-sziget víz alá kerül. A szigeten új kőkori, bronzkori, kelta települések maradványai, (földbe vájt gödrök, házak, kemencék, stb.), egy Árpád-kori templom maradványai ós temetőjének sírjai, valamint az érseki nyaraló falai találhatók. Eddig a településnek és a középkori temetőnek mindössze 10%-át tárták fel. A káros hatás mérséklésére az egész lelőhelyet ki kellene ásni és a jelentős műtárgyakat ós emlékeket múzeumba kellene szállítani. Visegrádon (38. 1. 1. sz. lelőhely) egy kis erőd kerülne víz, vagy feltöltés alá. Az erőd régészeti ós műemléki értéke rendkívül nagy, hiszen a IV. században épült. Kiásták ós terv készült az erőd megvédésére. A római kori egyik őrtorony alapjai (41. 1. 1.) ugyancsak víz alá kerülnek, de feltárása máris folyamatban van, s ez mérsékli ezt a káros hatást. A vízlépcsőrendszer működtetése során egy rózkorszaki és kelta település (41. 1. 2. sz. lelőhely) ugyancsak víz alá kerül. Egy műemlék (a 37. 2. 5. számú) is víz alá kerül. Ez nem más, mint az 1910-ben épült dömösi hajóállomás. Ez az öntött betonból készült, a század első évtizedeire jellemző állomás a magyar Duna-szakaszon a régebbi hajóállomás-típus egyetlen képviselője. Terv készült ennek megvédésére is. A talajvízszint változásai potenciálisan ugyancsak hatással lehetnek az esztergomi királyi város területén található leletek hozzáférhetőségére (35. 1. 10. sz. lelőhely). E területen réz- és bronzkori, kréta és római települések voltak, de virágzó város volt a magyarok honfoglalása után is. Ez tehát rendkívül jelentős törtóneti-régószeti lelőhely. A korai magyar várostörténet emlékei találhatók itt, helyenként 4—5 m-rel a felszín alatt (102 m tengerszint feletti magasságon). A szóbanforgó terület talajvízszintjót a Kis-Dunai szivattyútelep a 103,5 mBf átlagos szinten fogja szabályozni. Árvíz idején a talajvízszint a 104,8 mBf szintig is emelkedhet. A talajvízszintnek a 103,5 mBf-es szinten való szabályozása korlátozni fogja a terület mólyen fekvő leleteinek a hozzáférhetőségét, ugyanakkor viszont megkönnyíti a hozzáférést az átlagos szabályozási talajvízszint fölött elhelyezkedő leletekhez. Jelenleg azonban főleg a sűrű felszíni beépítés (épületek, utak, stb.) akadályozzák e leletek feltárását. E területek hozzáférhetősége a jövőben egy helyi víztelenítő rendszer létesítésével biztosítható. Ezt a rendszert a jövőben olyan időszakokban üzemeltetnék, amikor a régészek a leletekhez hozzá kívánnak férni. Mivel a felszíni beépítés miatt a hozzáférhetőség amúgyis korlátozott és a jövőbeli ásatások sorsa még bizonytalan, nem javasoljuk, hogy a víztelenítő rendszer létesítési költségei beépüljenek a vízlépcsőrendszer költségei közé. Ha a jövőben megtörténik az ásatások finanszírozása, ennek a víztelenítő rendszer költségeire is ki kell terjednie. A vízlépcsőrendszer működése idején ezt a területet, akárcsak az új városközpont területét, észlelni fogják annak érdekében, hogy a talajvízszint — kivéve rövid árvízi időszakokban — ne emelkedhessék az átlagos talajvízszint fölé. Ha a monitoring-rendszer azt jelzi, hogy a talajvízszint emelkedik, akkor a szivárgócsatorna vagy a Kis-Duna mentén, a vízlépcsőrendszer működtetése keretében, növelni kell a szivattyúzott vízmennyiséget. A Gaböikovo/Bős—Nagymaros vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban a folyómeder kotrását is tervezik, ami további régészeti leleteket (műtárgyakat, fegyvereket, hajómaradványokat, díszítés-töredékeket, stb.) tárhat fel. Valamennyi megtalált régészeti leletet össze kell gyűjteni és az illetékes múzeumnak be kell szolgáltatni. Nagymaros—Btidapest. Ezen a területen nem várhatók további hatások.