Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

5. szám - Kádár Sándor–Kerbolt Tamás–Szlabóczky Pál: A Sárospatak–Végardó hidrotermális terület kutatása

305 A Sárospatak-Végardó hidrotermális terület kutatása Kádár Sándor Borsod-Abaúj-Zemplén m. Vízművek V. Miskolc, Tömössi u. 2. 3501. Kerbolt Tamás Geoservice Kft. Miskolc, 3501. Szlabóczky Pál Budapest, Kökörcsin u. 10.1113. Kivonat: A határainkon túl is ismert Sárospatak—Vógardói fürdő új hóvlzkútjához földtani ku : tatásra volt szükség. A kutatás a meglévő adatokon kívül a felszíni geofizikai mód­szeregyüttest — a gravitációs, földmágneses ós geoelektromos méréseket — a geológiai és hidrogeológiai megfigyelésekkel egybefogóan értelmezte. Az így kirajzolódó tér­beli képen belül valószínűsített vízmozgások nyomán jelölték ki végül az új hévízkút helyét. A kutatás eredményes volt, mert a kút 3000 l/min hozama messze meghaladta a térségben ismert hozamokat, s vélhetően hosszú időre megoldja a fürdő vízellátási gondjait. Kulcsszavak: Hévíz, hidrotermális terület, gyógyfürdők, vízkutatás 1. Kutatástörténet A végardói hévízelőfordulás felfedezése szeren­csés véletlennek volt köszönhető. 1954—1956 között a térképen körülhatárolt területen Vég­ardó Ny-i szélén kaolin kutatási céllal 24 db fú­rást telepítettek. A fúrások közül a 8-as a szarma­ta-bentonitos fedőrétegek után 35—82 m mély­ségközben kaolinosodott, kovásodott, repedezett, rétegtanilag tortonai riolittufából 26—28 °C-os, agresszív szénsavat tartalmazó, +4—5 m nyu­galmi nyomású, 1—20 l/p kifolyó meleg vizet tárt fel. Ezek a vízre nézve is produktív fúrások, ame­lyeket elcementeztek a későbbi aknamélyítés miatt, egy határozott, a kaolinosodás irányát is jelző ÉÉNY-DDK-i csapású törést (hidrotermális vonalat) mutattak ki. Az 1957-ben elkezdett és 1959-ben befejezett aknamélyítés illetve vágathajtások a nyomás alatti melegvizet ismét feltárták. A terepszint alatti 72 m mélyen lévő alapvágatból 500 l/p meleg vizet emeltek ki. A végardói hidrotermális törésvonal mentén 1959-ben a Botkőtől ÉNY -ra, 142 mBf. szinten mélyült az Sp—5 jelű szerkezet­kutató fúrás, amely különböző szarmata vulká­nikus képződmények és tufitos rétegek harántolása után 224,6 m-ben elérte a triász alaphegységet. A furatot kúttá képezve a nyomásszint —14 m­ben állt meg és 0,6 m-es depresszióval 700 l/p 46—47 °C-os vizet adott. A kaolinkutatás végle­ges lezárására 1960-ban újabb fúrások készültek. Ezek közül a legjelentősebb vízhozamú szerkezet­kutató fúrást, Vé—27-est, víztermelő kúttá ké­pezték ki. A fúrás 330 m talpmélységű volt és kezdetben repedezett, kovásodott riolittufából terepszinten 840 l/p kifolyó vizet szolgáltatott 49 °C-on. A nyugalmi vízszint 20 m-rel emelke­dett a terepszint fölé. Erre a kútra épült ki tár­sadalmi munkában a strandfürdő és 1964—68 között ez látta el melegvízzel a medencét. A kút vízhozama 1968-ra annyira lecsökkent (200 l/p), és a bekötővezeték oly mértékben tönk­rement, hogy a strand területén a vállalat új kutat fúratott (Vé—II.) Az új fúrópont helyének kijelölésében földtani megfontolások nem ját­szottak hangsúlyos szerepet. A Vé—II. 323 m­ben érte el az alaphegység tetején települő mész­kőbreccsát. A vízbeáramlás már az alaphegység feletti közel 40 m-es rideg, kemény, kovás repe­dezett riolittufából megindult, a terepszinten 1000 l/p kifolyó vízhozammal, 49 °C-kal. A nyomásszint 9 m-rel alacsonyabb volt mint a Vé—27-ben. Mivel a vasra erősen agresszív víz a kút cső­szerkezetét oly mértékben korrodálta, hogy az javíthatatlanná vált, így 1972—1973-ban lemé­lyítették tőle 50 m-re a Vé—III. sz. kutat, Si-Al-Mg ötvözetű csőszerkezettel. (A kivitelező az OFKFV Észak-magyarországi Üv.-e volt.) A fúrás az alaphegységet nem érte el, 249—287 m között szűrőzték be, kovás erősen repedezett riolittufában. 2. Földtani viszonyok A vógardói lióvízelőfordulás tágabb földtani kör­nyezetét a Tokaji hegység ós lezökkenóses előtere, a Bodrog alluviális síkja adja (1. ábra). A paleo-mezozoós aljzat rossz vízadó képződmények­kel bukkan a felszínre a vilyvitányi rögben, de a Sátor­aljaújhely 8-as ós a vógardói kutatófúrások elérték a jó vízadó triász összletet is. Az Sp—5 ós a Vé—2-es fúrás 60 ill. 10 in vastagságban tárta fel a kalciteres

Next

/
Thumbnails
Contents