Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

5. szám - Sujbert László: A fővárosi vízellátás genotoxikus potenciáljának vizsgálata, vízminőségi következtetések

293 HIDROLÖCUAI KÖZLÖNY 1991. 71. ÉVF., 5. SZÁM A csapvízminta ciklohexános kivonatának száraz maradéka (x, ill. i/g/lemez) független változó és a TA—1538 teszttörzs revertáns kolóniaszáma (y, ill. r„/lemez — revertáns kolóniaszám'lemez) függő változó között korrelációs kapcsolat van. Paraméterek: a = 0,263; b = 53,3; r = 0,994; n = 9; s

r = 0,041. A vizsgált csapvízminta száraz maradéka májmikroszóma enzimaktiválással mutagén aktivitást mutatott a TA—1538 teszttörzzsel vizsgálva, porenciális humán mutagén karcinogén szennyezést tartalmazott. 4. Megbeszélés A víz nem illékony mikroszennyezői egyedül is, komplex elegy formájában is folyamatosan és hoszszú időszakon keresztül exponálják a vizet fogyasztó élőlényeket. A humán expozíció esetében azonban a víznél jelentősebb expozíciók (foglalkozási,- élelmiszer- és levegőszennyezők, élvezeti szer, gyógyszerabúzus, kozmetikumok) terhelik az embert. Minthogy az ivóvízzel a szervezetbe kerülő xenobiotikumok a környezeti expozíció integráns része, a többi környezeti expozíció káros hatását fokozhatja. Ezért a vízszennyezők longterm hatásának következményeként jelentkező releváns hatások becslése a vízminőség kutatásának tárgya. Világszerte keresik a környezeti long-term expozíció következményeinek felismerésére, megelőzésére szolgáló kvalitatív és kvantitatív eljárásokat. A hetvenes évek második felében kezdik el a víz mutagén 'promutagén nyomszennyezésének vizsgálatát az Ames-teszttel. 1980-tól hazánkban is megkezdtük az ilyen irányú vizsgálatokat. A Fővárosi Vízművek északi ivóvízbázisáról származó Duna-vizet, felszíni tiszta vizet, parti szűrésű aknakútvizet, hálózati csapvizet vizsgáltunk vele. A Salmonella typhimurium LT—2 mutáns TA— 98. TA—100, TA—1535. TA—1537, TA—1538 jelű teszttörzseket használtuk. Májmikroszóma enzimaktiválással, valamint anélkül végeztük a kísérleteket. Több éves vizsgálati eredményeinkről tudományos üléseken, közleményekben számoltunk be. A Duna-, felszíni tiszta-, parti szűrésű aknakút. hálózati csapvízminták szűrővizsgálatának eredménye szerint a hálózati csapvízminták ciklohexános száraz maradéka a többi vízmintához viszonyítva gyakrabban adott mérsékelt mutagén aktivitást. Ezért, valamint azért is, mert a hálózati csapvíz emberi fogyasztásra kerül, szűrővizsgálati eredményeinket nagy térfogatú csapvízmintából kiinduló, dózishatás-vizsgálattal ellenőriztük. Következtetjük, hogy az általunk vizsgált északi vízbázisról származó hálózati csapvízminták ciklohexános száraz maradéka viszonylag kicsiny gyakorisággal ugyan, de mérsékelten mutagén, ill. promutagén aktivitású volt. A felszíni vízből nyert parti szűrésű aknakútvíz és a felszíni tiszta víz 3 + 1 arányú elegyéből álló hálózati csapvízben a mutagének/promutagének megjelennek. Tehát, sem a természetes partiszűrés, sem a mesterséges víztisztítási technológia ezeket a mikroszennyezéseket esetenként nem távolítja el. Sőt, a víztisztításban alkalmazott anyagok, pl. fertőtlenítőszer, oxidálószer stb. hatására feltételezhetjük újabb reakciótermékek keletkezését, a mutagenaktivitás gyakoriságának fokozódását. 5. Következtetések A vizsgált fővárosi vízmintákban esetenként genotoxikus szennyezés fordult elő. A szennyezés forrása: nyersvíz, víztisztítás, hálózat. Az alkalmazott dúsítási, mutagenitási, értékelési módszert a víztisztítás hatásfokának, a vízminőség ellenőrzésére, felügyeletére javasoljuk. Az ivóvíz genotoxikus szennyezésének humán expozíciója folyamatos, egy élettartamon keresztül érvényesül. A vizet fogyasztó népesség valamennyi korcsoportját érinti. A víz mutagén/promutagén expozíciója igen csekély (az összes humán expozíció kisebb, mint 1%-át jelentheti) (Vander Heyden és Kreijl, 1985), de a többi expozícióval integrálódva az ártalmas, releváns hatásokat fokozhatja (Fawell és Fieldinq, 1985). Az Ames-teszttel kapott pozitív eredmény elsősorban azt jelzi, hogy a kemikáliával vagy annak metabolitjával a DNS kölcsönhatásba lép, mutációt okoz. Annak ellenére, hogy sok genotoxikus karcinogén a baktériumokban mutációt vált ki, nem minden baktériummutagén állatkarcinogén. A baktérium-assay a patenciális humán expozíció indikátora, de a humán kockázat kvantitatív becslésére nem alkalmas eljárás (Guide to shortterm tests, 1985). Ezért ahhoz, a baktérium-assayn kívül egyéb „in vitro" és „in vivo" biológiai vizsgáló eljárásokra is szükség van. Irodalom Ames, B. N„ Mc Cann, J„ Yamasaki, E., 1975: Methods for detecting carcinogens and mutagens with the Salmonella mammalian microsome mutagenicity test. Mut. Res. 31. 347—363. Bull, R. J., 1985: Carcinogenic and mutagenic properties of chemicals in drinking water. Sci. Tot. Environ., 47, 385—413. Cantor, K. P„ 1982: Epidemiological evidence of carcinogenicity of chlorinated organics in drinking water. Environ. Health Perspect., 46, 187—195. Cotruvo, J. A., 1985: Organic micropollutants in drinking water: an overview. Sci. Tot. Environ., 47, 7—26. Csatai L., Tóth B., Luksch P., 1988: Mutagenitási vizsgálatok budapesti ivóvízmintákból. Budapesti Közegészségügy. 20, 3:81—83. Dési I., Adamis Z.-né, Farkas L, Gönczi Cs.-né, Gueth S.-né, Holló A., Karcagi V., Kormos Gy.-né. Kardi V., Király O.-né, Páldy A., Schocket B.. Strohmayer A., Surján A.. Szlobodny ]., Zilahy Gy.-né. 1982: A váci déli vízbázis kútjai vizének higiénés toxikológiai vizsgálata és értékelése. Egészségtudomány, 26. 1:1—14. Fawell. J. K., Fielding. M., 1985: Identification and assessment of hazardous compounds in drinking water. Sci. Tot. Environ. 47, 317—341. Gottlieb, M. S., Carr, J. K., 1982: Case-controll cancer mortality study and chlorination of drinking water in Louisiana. Environ. Health Perspect. 46, 169—177. Guide to short-term tests for detecting mutagenic and carcinogenic chemicals, 1985. Enviromental Health Criteria, 51, WHO, Geneva. Van der Heijden, C. A., Van Kreijl, C. F., 1985: Critical considerations on the significance of carcino-