Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

4. szám - Refuznyiki

254 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1991. 71. EVF., 5. SZAM mot is (bár az esés nem változott) az eltömődós miatt, amit visszamosatással kellett eltávolítani. Vízlépcsőrendszerek akadályt jelenthetnek a vándorló balfajok útjában is. A BNV-rendszer balzsilipet létesített a dunakiliti duzzasztóműben a balak áthaladásának lehetővé tételére. Ennek előterébe áramló víz vonzza a halakat (a természetes vízfolyást utánozva), amit fónyfolvosó egészít ki. Mintegy 2 óra múlva az alsó kaput zárják, a felső kaput nyitják ós a zsilipet a felvízből feltöltik, miközben a halak felúsznak ós elhagyják a zsilipet. A halzsilip kialakítása az Ausztriában jelenleg is alkalmazott rendszeren alapul. Az ezzel szerzett tapasztalatok kedvezőek és a jelentések szerint előnyben részesítik a hallópcsőkkel szemben. Feltételezhető, hogy ez a megoldás semlegesíteni fogja a vándorló halakra kifejtett káros hatást. Gönyű—Nyergesújfalu — Növényzet. A szóban forgó szakasz mentén található növényzetet a rendszer összefoglaló dokumentációja csak általánosságban ismertette, ezért, a hatásvizsgálat is csak általános megállapításokra korlátozódik. A Duna-szakasz mentén a természetes partmenti növényzet általában szegényes és fűzes-nyárfás ártéri erdősávra korlátozódik, amelyben fűzbozót képviseli az aljnövényzetet. A magaspartok mentén tölgy-szil-kőris peremerdő található Gönyű, A cs, Komárom és Nyergesújfalu térségében. A Duna mentén nagyobb települések ós iparvidékek alakultak ki, a folyóparti erdők egyidejű csökkenésével. A mezőgazdaság ős erdőgazdálkodás is szerepet játszott a természetes növényállomány maradványainak degradálásában. A rendszer kiépítése természetes folyóparti ős lápi növényzettel benőtt területek elvesztését fogja eredményezni, mert a folyópartokat kőszórással biztosítják a vízállásváltozások erodáló hatása ellen. Az elvesző (kiirtott, feltöltött, vagy kitermelt) természetes növényzet területét nem lehet számítani, mert a szakasz mentén a partmenti erdőnövónyzetet a gátak erősítése, a szivárgócsatornák kiemelése, vagy a kőszórás-rézsűbiztosítás elhelyezése előtt nem mérték fel. A napi vízállásváltozások által érintett rézsűfelületet általában kőszórás-terítés védi erózió ellen. Vérható, hogy a meglévő ártéri erdő nagy része az árvédelmi létesítmények áldozatául esik. A Duna közép-vízállásának növekedése (számítások szerint 2 in Komáromnál ós 3,5 m Nyergesújfalunál), valamint a napi vízszint ingadozások egyes Dunamenti területeken megváltoztatják a talajvíz-állást. Ez mog fogja változtatni a növényzetet is. A mólyfekvósű területeken a jelenlegi állapotokat tartják fenn árvédelmi töltések, szivárgócsatornák és szivattyútelepek segítségével, ezáltal csökken bizonyos mértékben a szomszédos növényzet veszélyeztetettsége. A magasai)!) folyópartok mentén elterülő területeken a talajvízszint várhatóan nagyobb mértékben megemelkedik ós az ilyen partmenti területek növényzetének összetétele megváltozhat nedvessógkedvelőbb növényfajok ós növénytársulások irányába. Az ártéri erdőkre és más partmenti növényzetre gyakorolt hatások várhatóan hosszú távúak, vagy véglegesek. Ezen a szakaszon látszólag arányosan kevesebb természetes növényzet maradt meg a Duna mentén a nagyobb számú település ós az ipari üzemek következtében. A természetes ártéri erdő nagy része (kb. 300 ha) várhatóan megsemmisül, vagy módosul a szakasz mentén. Ez a hatás jelentősnek minősül. Ezek a növényzetet érő hatások legeredményesebben a Gaböikovo/Bős erőmű folyamatos üzemeltetésével lennének kivédhetőek. Ez kiküszöbölné (1) a vízállás periodikus emelkedését, (2) a vízállás napi ingadozását ós az ezzel járó rézsű-stabilizáció (kőszórás) szükségességét, (3) a természetes növényzet ebből származó veszélyeztetettségét. Alternatívaként revegetációs program dolgozható ki a természetes növényzet helyreállítására, ami pótolhatná a rendszer kiépítése által okozott veszteséget. A revegetációs program tervét szakmaközi munkacsoport alakíthatná ki, amely magában foglalná a rendszer tervező mérnökeit és biológiai szakértőket, pl. az ELTE személyzetét, aki a biológiai észleléseket ógzik, ós akik a dunai árterek növényzetét ismerik. A program figyelembe vehetné a rézsű-állékonyság, erózióvédelem, alkalmas növényzet ós a tájképi hatás szempontjait. A tervezőmérnökök kijelölhetnék a töltósrendszer azon területeit, ahol a fák, vagv aljnövényzet újratelepítése nem kívánatos szerkezeti megfontolásokból. Ilyen területek pl. a töltéskorona, vagy a meredek partok. Füvesítésre használni azokat a honos fűfajtákat, amelyek egyrészt megfelelő erózióvédelmet biztosítanak (pl. a kívánt takarót rövid idő alatt kialakítják), másrészt az állatvilág számára élőhelyértékkel bírnak. Az adott területet és sajátos helyi viszonyokat kedvelő honos fűfajtákat célszerű kiválasztani, mert (1) a honos fajok állandó fűtakarót alakítanak ki, amely nem kíván időszakos karbantartási kezelést, mint pl. az újrafüvesítós ós (2) az állatvilág számára kedvezőbb élőhelyet nyújtanak. Meg kell fontolni a honos bokrok vagy erdők helyreállítását a rendszer kiépítése következtében elpusztuló növényzet pótlására. Ahol lehetséges, a humuszt el kell teríteni a töltésanyagon a növényzet fenntartására alkalmas termőréteg biztosítására, majd ezeket a területeket honos növényfajokkal kell betelepíteni, vagy bevetni. Az eltérő helyi viszonyokhoz alkalmazkodóan több újratelepítési módszert kell használni. így pl. egyes partmenti területeken, ahol a talaj nedvességtartalma nagyobb, bozótos növényzetet lehetne telepíteni (pl. Salix purpurea). Más területeken fafajok (pl. Quercus robur, Quercus pubescens, Acer campestre, Sambucus nigra) lennének telepíthetők, vagy vethetők, esetleg a megfelelő aljnövényzet kíséretében (pl. C'ornus mas, Sanguinea ligustrum vulgare). Az ELTE biológusai összegyűjtötték ós feldolgozták a gazdaságos revegetációs program megtervezéséhez igen hasznos információt. Az újravegetációs program a kialakult revegetációs eljárások, az ez idő szerint nemfejlesztett területek szakértők előtt ismert természetes növényzete, a fajok vízigénye (Zólyomi vízigényi kategóriái alapján) és Simon természetvédelmi rangsorolási rendszere figyelembevételével lenne kialakítható. A revegetációs terv kidolgozása ós végrehajtása legalábbis részben ellensúlyozhatná a természetes növényzetben a rendszer által előidézett veszteséget. Gönyű—Nyergesújfalu — Állatvilág. Az ezen a szakaszon élő állatvilágot, beleértve a védett madarakat ős emlősállatokat, a rendszer kialakítása előtt nem írták le, ezért a hatások pontos becslése sem lehetséges. Altalánosságban megállapítható, hogy az építési hatások az átmeneti zajártalomból, egyedek pusztulásából és sérüléséből, valamint az élőhely elvesztése következtében áttelepiilésbő! állnak. Ezeket a töltéseket ós szivárgócsatornák kiépítése és a kőszórás eltérítése idézi elő (a korábbiakban leírtak szerint). A szakasz mentén az ártéri erdő nem tartja el a madárfajok olyan változatosságát, mint a Szigetközben. A hatások mérsékelhetők az árvédelem és partstabilizálás következtében veszendőbe menő lőhelyek pótlása révén. Ez a vegetációs program kialakítása ós végrehajtása által valósítható meg (a korábbiakban leírtak szerint). Gönyű—Nyergesújfalu — Halállomány. Az ezen a szakaszon élő halállományt esetleg érő egyetlen káros hatás'az oldott oxigén hiánya, amennyiben a HruSov— Dunakiliti-tározóban ilyen állapotok alakulnak ki (amint erre már rámutattunk). A hatás a felső szakasz vonatkozásában már ismertetett módszerekkel mérsékelhető (azaz a teljes rendszerre kiterjedő oldott oxigén modellezés ós a szükség szerinti védekezés). A szakaszon élő, de a Szigetköz mellékág-rendszerében ívó vándorló halfajokat érő hatásokat már korábban tárgyaltuk. Nyergesújfalu—Nagymaros — Növényzet. Ezen a Duna-szakaszon a természetes ártéri erdőket érő hatások általában hasonlóak az előző szakasszal kapcsolatban leírtakkal, ügy tűnik azonban, hogy ezen a szakaszon több természetes növényzet maradt meg zavartalan állapotban a Duna mentén (azaz kevesebb ipartelep létesült és kevesebb település alakult ki).