Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)
4. szám - Martin Andrea M.: A Széchenyi fürdő II. számú termálkútjának autockton hévízi Bacillus-populációja
219 A Széchenyi fürdő II. számú termálkútjának autochton hévízi Bacillus populációja Martin Andrea M. ELTE Mikrobiológiai Tanszék 1088. Budapest, Múzeum krt. 4/a. kivonul: A Széchenyi fürdő II. számú termálkútjának 76 °C-os vizéből kitenyésztett és szelektált 36 reprezentatív Bacillus törzsön végzett részletes differenciál-diagnosztikai vizsgálatok eredményei szerint a kút vize a Bacillus stearothermophilus faj egy lokális változatának homogén népességét tartalmazza. Ez az első, magyarországi termálkutakból izolált és identifikált, tenyészésóhez magas hőmérsékletet igénylő valódi termofil baktórium. Kulcsszflvak: hévíz, gyógyforrások, autochton termofil baktóriumpopuláció, Bacillus stearothermophilus 1. Bevezetés Földünkön a legtöbb magas hőmérsékletű akvatikus környezet kialakulásáért a geotermális aktivitás felelős. így pl. a Yellowstone Nemzeti Parkban, Izlandban, Űj-Zélandban, Japánban, a Szovjetunióban stb. (Brock, 1978; lásd még Szabó, 1989).Hazánkban pl. Budapest térségében, a Duna vonalában húzódó törésvonal mentén több mint 120 természetes hévforrás tör fel (Alföldi, 1981). Magyarország világviszonylatban is gazdag gyógyés hévízforrásokban, és az ezekre épült fürdők, fürdőtelepek kiemelkedő fontosságú idegenforgalmi-gyógyászati létesítményeink. Sajnálatos módon, mindezek ellenére termálvizeink autochton baktóriumközösségeinek vizsgálatával, eltekintve a higiénés paraméterek rutinszerű ellenőrzésétől, mindmáig adósak vagyunk. A termálvizek bakteriológiai vizsgálatánál általában két alapvető megközelítési szempontot érvényesíthetünk: 1. A mintavételi lehetőségek szabta korlátok között a termálvíz originális bennszülött (autochton) baktérium közösségének felderítése. 2. Annak megállapítása, hogy a víz autochton biótájának faji összetételében a felszíni kitermelés körülményei (hőmérséklet- és nyomásváltozások, emberi befolyás stb.) hatására milyen változások következnek be. Az ELTE Mikrobiológiai Tanszékén elsőként kíséreljük meg, a hazai hévizekben élő valódi autochton baktóriumfajok kitenyésztését. A forrásaink nagy többségénél azonban a vízadó rétegből közvetlenül már nem tudunk mintátvenni, ráadásul a fúrásnál alkalmazott technika, a béléscső és a lezárószerelvények állapota stb. mind-mind lényegesen befolyásolhatják a feltörő víz biótájának összetételét (Martin, 1989). Bakteriológiai analíziseink tárgyáld a Széchenyifürdő II. számú (Sz. István) termálkútjának 76 °Cos feltörő hévizét választottuk. Ennek vízadó rétege felső triász korú mészkő és dolomit. Oldódásuk kalcium-magnéziumsókban gazdag nagyon értékes ásvány-, ill. gyógyvizet eredményez, melyre vonatkozó mikrobiológiai ismeretek nemcsak elméleti fontosságúak, de gyakorlati érdekeket is szolgálnak. 2. Anyag és módszer A Széchenyi-fürdő II. számú termálkútját 1936— 38 között fúrták. Talpmélysége 1246,15 méter. Mesterséges ásványvíz előfordulás, amit mélyfúrással tártak fel, azonban e fúrt kút vize felszínre törő, ún. pozitív kifolyású. E forrás vize a kálcium-magnézium-hidrogénkarbonátos (földes-meszes) vizek csoportjába tartozik (Schulhof, 1957). Benne egyenérték %-uk szerint a földfémek (Ca 2 + 7,61 mg egyenérték; Mg 2 + 3,15 mg egy.) dominálnak az alkáliákkal (Na + és K+[Na +-ban kifejezve] 8,96 mg egy.) szemben; a hidrogénkarbonátok egyenérték %-a pedig nagyobb (HC0 3~ 9,21 mg egy.), mint a szulfáté ill. kloridé (S0 4 2- 4,45 mg egy.; Cl- 5,91 mg egy.; a Fővárosi Fürdőigazgatóság Laboratóriumának adatai alapján, 1987). A kálcium-, magnézium- és a hidrogénkarbonát-ionok jelenléte kémiailag jellemző a karsztvizekre. Az egyéb kísérő anionok szerint ez a forrásvíz kálcium-magnéziumhidrogénkarbonátos kloridos és szulfátos víznek nevezhető. A mintavételekhez, a termálkút kútházában, a mintavevő csapot leégettük, majd a vízmintákat a termálvíz 5 perces folyatása után, hőlégsterilizátorban 180 °C-on csírátlanított lombikokba gyűjtöttük. Egyidejűleg mértük a termálvíz aktuális hőmérsékletét, továbbá Winkler módszerével a benne oldott 0 2-gáz mennyiségét. A vízmintákat megközelítően eredeti hőmérsékletükön szállítottuk és laboratóriumi feldolgozásukra még aznap sor került. Négy tenyésztósi-izolálási módszert alkalmaztunk, melyek mindegyikénél a következő táptala-
