Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

4. szám - Orlóci István: Rendszerelvű kutatások a Tisza hazai vízgyűjtőjén

208 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1991. 71. EVF. 4. SZAM A Tisza-völgyben az ökológiai értelemben is racionális földhasználati módozatok csak a regionális vízháztartási és talajfejlődési törvényszerűségek feltárásával és a tájak differenciált feltételeinek figyelembevételével határozhatók meg. A Tisza-völgy szeszélyes vízbősége és a szikes területeinek nagysága a termelési célra is előnyös víziökoszisztémák fejlesztésének nemcsak kínálkozó forrása, hanem az ökológiai diverzitást is növelő lehetőség. Ennek a kutatási feladatnak a keretében indokolt feltárni a további és a vázolt szerepű erdősítés területeit és lehetőségeit. A Tisza-völgy életlehetőségeit alapvetően a vízháztartási folyamatok határozzák meg. Ezek jövőbeli alakulásában két tényezőnek van döntő szerepe. Az egyik az, hogy miként alakul, változik a vízgyűjtő terület hegyvidéke (beleértve természetesen a hazait is), és különösképpen, hogy milyen együttműködés alakítható ki Csehszlovákiával, Romániával és a Szovjetunióval, elsősorban a vizek minőségének védelmét illetően. A másik tényező, ami meghatározza a Tisza-völgy vízgazdálkodási folyamatait, az a hulladékok és különösen a szennyvizek elhelyezése. Csak általában túlzás, de egyes helyeken már észlelhető, hogy a terület lakossága belefullad a szennyvízbe. Ma nem tudunk választ adni arra a kérdésre, hogy az árvízmentesítés, a belvízrendezés és öntözőrendszerek megvalósításának következtében kialakult-e már egy új ökológiai stabilitás. Ez a válasz pedig nélkülözhetetlen a vízgazdálkodásvízháztartás szabályozás további irányainak és feladatainak kijelöléséhez. A történelmi tapasztalatokból azt a következtetést azonban levonhatjuk, hogy a vízhasznosítás és a vízkárelhárítás, valamint a területhasználatok további elkülönültsége növekvő bizonytalanságok forrásává válik. Mindenekelőtt új, a természeti adottságokat rendszerelvűen mérlegelő, integrált vízgazdálkodási koncepciót kell kidolgozni a Tisza-völgy hazai fejlesztésére és a nemzetközi együttműködés megalapozására. A térség alapvető sajátosságait pedig a gazdaságfejlesztés meghatározó feltételeként kell kezelni. A Tisza-völgyi regionális kutatás feladatainak megoldása nagyobb részben szintetizálást jelent. Az érintett témakörökben különösen sok ismeretanyag gyűlt össze a helyi és az országos intézményeknél. Ezek hasznosításához, de egyben a hiányok föltárásához az első lépés, egy részletes kutatási terv kidolgozása, ami egyben alkalmat adna az interdiszciplináris kutatások módszertanának gyakorlati alkalmazására és fejlesztésére is. Irodalom Országos Vízgazdálkodási Keretterv, Budapest, 1984. Köszönet A gondolatok igazolásáért és formálásáért elsősorban a szerző kerettervi munkatársait, és különösen Szesztay Károlyt illeti köszönet. A kézirat beérkezett: 1990. január 3. Közlésre elfogadva: 1991. április 2. Abstract: Keywordsr Studics in the Hungárián catcliment of the River Tisza under a systems approach Orlóci, I. A new requirement of fundamental importance in engineering, and especially hydraulic engineering work is the conservation of natural assets and the preservation thereof for future development. Owing to the multiple and complex interrelations of the water blance, the impacts of hydraulic engineering- and land use measures, particulary those not envisaged by the planners (externalities) become effective under a highly ramified spatial and temporal mechanism. For compliance with the environmental and nature conservation eriteria a new, systems-based scientific approach and interdisciplinary studies are therefore essential. The structural pattern of systems formulation and impact mechanism is outlined in generál and specifically for the conditions prevailing in the Tisza Valley. Systems approach, water management, Tisza River ORLÓCI ISTVÁN 1952-ben szerzett mérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemen. Szilágyi Gyula és Mosonyi Emil tanszékén kezdett dolgozni, de 1956 után forradalmi tevékenysége miatt távoznia kellett a Műszaki Egyetemről. Bár elítéléséhez nem találtak elegendő bizonyítékot, új munkahelyéről, a VITUKI-ból is kitiltották. Csak vidéken vállalhatott munkát, így Debrecenben, Szegeden, ill. Pécsett a Vízügyi Igazgatóságokon volt vízgazdálkodási osztályvezető — Szegeden ig. h. főmérnök. 1972ben Dégen Imre államtitkár az Országos Vízügyi Hivatalba, osztályvezetővé nevezi ki, de az 1975. évi pártvizsgálat következményeként a Vízkészletgazdálkodási Központba (későbbi elnevezései szerint: Vízgazdálkodási Intézet, Környezetgazdálkodási Intézet) kell távoznia. 1969-ben a Műszakai Egyetemen doktorátust szerzett. 1972-től néhány éven át a Vegyészmérnöki Kar Környezetvédelmi Szakmérnöki Tagozatán előadó. 1990-ben nyilvánítja ki a Műszaki Egyetem erkölcsi rehabilitációját az 1956 miatt elszenvedett hátrányaiért. 1989-ben a Pollack Mihály Műszaki Főiskola Bajai Vízgazdálkodási Intézete címzetes főiskolai tanárává választja. Tudományos tevékenységet fejtett ki a vízgazdálkodás, a vízügyi kerettervezés, ill. rendszertervezés, a belvízrendezés, erdészeti hidrológia és a mélységi vizek hidrológiája területén. Kb. 50 publikációja jelent meg. 1989-től a Közép-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság tud. főmunkatársa, a Magyar Tudományos Akadémia Vízgazdálkodási Bizottságának tagja.