Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

1. szám - Mosonyi Emil: Műszaki tevékenység, vagy művészet a vízépítés?

1 Műszaki tevékenység, vagy művészet a vízépítés? Mosonyi Emil Büsingen, 7701. (Németország) Kivonat: A már 25 éve külföldön élő, nyolcvanadik születésnapját nemrég ünneplő Mosonyi Emil professzornak egy 1983-ban, a karlsruhei egyetem jubileumán tartott előadása anyagából készült az alábbi dolgozat. Szerzője hitet tesz benne, hogy a vízépítés emberi fejlődést szolgáló átfogó létesítményei: művészi alkotások. A cikk címe még kérdezi, vajon a vízépítő tevékenység műszaki munka-e, vagy művészi alkotás. Eszmefuttatása és példái nyomán azonban választ is fogalmaz a kérdésre: a vízépítés műszaki tevékenység és művészet egyszersmind. A „vízépítés művészete" tehát élő, valóságos fogalom. K uloHSzavak: vízépítés, művészet, folyószabályozás, árvízmentesítés, környezetkultúra 1. Bevezetés Ha a vízépítés széles szakterületét és abból is csak azokat a tudományos gyakorlati megvalósítási kérdéseket vizsgáljuk, amelyek a vízfolyások és az állóvizek rendezésével, szabályozásával, a különböző vízi létesítmények megvalósításával és az átfogó vízgazdálkodási beavatkozásokkal kapcsolatosak, nem lehet kétségünk afeló'l, hogy a vízépítés a mérnöki tudományoknak fontos és főképpen gyakorlati vonatkozású része. A kérdés most már csak az, hogy a vízépítést csupán tisztán gyakorlati tevékenységnek tekintsük-e, vagy pedig, hogy azt még egy további, magasabb minősítéssel lássuk-e el. Amikor hosszabb matematikai és természettudományi előtanulmányaimat követően a mérnöki tudományok felsőbb évfolyamaiban folytattam tanulmányaimat, a hídépítés, az útépítés és a vízépítés tantárgyak előadóitól az előadások folyamán gyakorta hallottam az ,,építés művészete" , illetőleg a ,,vízépítés művészete" megjelöléseket, kifejezéseket. Kezdetben kissé csodálkoztam, sőt bizonyos mértékben kiábrándult voltam, hiszen azért választottam a Műszaki Egyetemet, mert több tehetséget fedeztem fel magamban az „egzakténak nevezett mérnöki tudományok, és kevesebbet a művészeti alkotóképesség vonatkozásában. Később azonban mégis megértettem, hogy igen tisztelt professzoraim ezt a fogalmat használva mire akarták nekünk, mint diákoknak a figyelmüket felhívni és végül is szerencsésnek éreztem magam és érzem magam még ma is, hogy élethivatásomul „a vízépítés művészetét" választottam; Ezt a megjelölést már több híres német vízépítő mérnök használta: így pl. Gotthilf Heinrich Ludwig Hagen többkötetes munkáját a 19. század közepén „A vízépítés művészetének kézikönyve" címmel jelentette meg. Julius Duhm „A vízépítés" (Der Flussbau) című ismert könyvében a művészetnek Ernst Feuchterslebentől származó rövid meghatározását idézi: „A művészet kifejlesztett képesség". Erre a meghatározásra alapozza a következő megjegyzését: „Ennélfogva a vízépítés gyakorlati építési tevékenységét tekintve különösképpen művészet, mivel nem csupán a képesség kifejlesztését kívánja meg, hanem művelőjének ezen felül képesnek kell lennie arra is, hogy beleélje magát a vizek, a folyók természetébe és sajátosságába". John Ripley Freeman, a világszerte elismert amerikai építőmérnök könyvében, amelyben a vízépítési kutatások kérdéseit tárgyalja, a vízépítést „arts of hydraulics"-nak nevezi. Ez a megnevezés a mi „vízépítés művészete" fogalmunknak felel meg. Még több, a mi szakterületünkön tapasztalatokkal rendelkező, elismert tudóst idézhetnék, akik hasonlóképpen nyilatkoztak, mint az a kortársam, akiknek ugyanez a véleményük. 2. Alkotó képesség igénye a vízépítésnél A „művészet" szónak a BrockJiaus enciklopédiában háromféle értelmezést is találhatunk: Szélesebb értelemben a művészet: az ismeretekre és a gyakorlatra támaszkodó tevékenység. Szűkebb értelemben a művészet: alkotó tevékenység. Még szűkebb értelemben a művészet: tulajdonképpen az, amit képzőművészetnek mondanak. Magától értetődik, hogy a vízépítés művészetére az első két értelmezést lehet megkísérelnünk alkalmazni. A képességet szélesebb értelemben már olyan „művészetnek" tekintjük, amely az ismeretekre és a gyakorlatra támaszkodva eredményes tevékenységet tesz lehetővé. A gyakorlat szó magától értetődően magába foglalja a tapasztalat fogalmát is. A vízépítés azonban ennél is több, vagyis sok vízépítési, illetőleg vízgazdálkodási feladat megoldásához alkotó tevékenység szükséges, a mérnök „kreativitása" elengedhetetlenül fontos. A műszaki-mérnöki tudományok, és azokon belül a vízépítés története egyértelműen bizonyítja, hogy az ókor és a középkor sok híres építménye, létesítménye — bár a szükséges természettudományos ismeretek teljes mértékben hiányoztak — csak azért volt képes rendeltetésének kiválóan megfelelni, mert ezeknek a létesítményeknek a tervezője és megvalósítója (csaknem azt mondhatnánk, hogy megsejtve előre a később felfedezendő természeti törvényeket), rendkívüli alkotóképességgel rendelkezett. Véleményem szerint egyáltalán nem véletlen, hogy a korábbi korokban, amikor a szakosodás még nem létezett, vagy még