Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

3. szám - Várday Nándor–Tevanné Bartalis Éva: Vízminőségi állapotfelmérés és hatásbecslés a tervezett Bős–Nagymaros vízlépcsőrendszerben

174 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1Í>!)1. 71. ÉVF., 2. SZAM gével ma már nem volna képes úgy lebontani, hogy az alsóbb szakaszokon is tűrhető maradjon a vízminőség. Ezért a használt vizeket a vízgyűjtő befogadóiba vezetés előtt tisztítani kell. A növényi tápanyagterhelés visszatartása még nagyobb nehézségekbe ütközik, mint a szervesanyagok eltávolítása, mivel visszatartásuk költségesebb, így erre a gazdag országokban is kevés helyen kerül sor. Másrészt a mezőgazdasági területekről lemosódó anyagok nem gyűjthetők össze. A növényi tápanyagkoncentráció növekedése az élettevékenység felfokozódását vonja maga után. A Duna esetében épp ez okozza jelenleg is a legnagyobb problémát, hasonlóan az ország más felszíni vizeihez (Balaton, tatai tó). A tápanyagkoncentráció ma már olyan nagy a Dunában, hogy az algaszervezetele elszaporodását nem a tápanyagkínálat, hanem a hidrológiai és meteorológiai körülmények (hőmérséklet, átvilágítottság)korlátozzák. Tömeges jelenlétük a víz emberi felhasználása szempontjából egyaránt tartalmaz kedvező és kedvezőtlen hatásokat. Kedvező, hogy oxigén termelésükkel hozzájárulnak az élettelen szerves anyagok lebontásához. Kedvező, hogy táplálékbázist teremtenek az emberi fogyasztást szolgáló halaknak. Kedvezőtlen, hogy nehezítik a víz tisztítását akár ipari akár kommunális célra kívánják azt felhasználni, továbbá bomlás- és anyagcseretermékeik'' között olyan íz- és szagrontó anyagok fordulhatnak elő, melyek eltávolítása az ivóvízzé tisztítás folyamatában nagy költségtöbbletet jelent. Kedvezőtlen, hogy a nagy algatömeg fényszegény időszakban oxigén fogyasztóvá válik és a víztestben az oxigéntartalom ilyenkor az ember számára hasznos halak igényeinek megfelelő szint alá csökkenhet,azok pusztulását okozhatja. Kedvezőtlen, hogy korlátozza a víz üdülési célú használhatóságát, mert a víz nem esztétikus, sőt egyes esetekben humán vonatkozásban allergiás tüneteket is okozhat. A Duna egyes szakaszain az algaszaporodás számára kedvező időszakban az algatömeg már most olyan mértékű, hogy az a vízhasználat szempontjából kedvezőtlen és tisztítás esetén költségtöbbletet okoz. Az algák által a víztestben létrehozott szervesanyag-mennyiség egyes folyószakaszon ós időszakban, — így a Duna magyarországi szakaszán — az egész vegetációs időszakban, több mint az emberi tevékenység szervesanyag terhelése, így vízminőségi szempontból elsősorban ennek van meghatározó szerepe, mivel közvetve a folyó tisztulási képességét terheli. A BNV megvalósítása a folyószakasz topográfiai és hidrológiai viszonyait változtatja meg, a külső emberi szennyezőanyag terhelését nem. A hidrológiai viszonyok megváltozása azonban a vízi élővilág termelő-fogyasztó- és lebontó szervezetei mennyiségi és minőségi viszonyaira, életfolyamataira lesz nagy hatással. Kedvező, hogy a lassúbb vízmozgás a duzzasztott területeken a hordalék és szilárd szervesanyag, valamint a felületükre adszorbeálódott egyéb káros hatású anyagok (nehézfémek, olajok) nagyobb mértékű kiülepedését teszi lehetővé, így az eltávolításuk a hely körülhatároltsága miatt könnyebben kivitelezhető. Kedvező, hogy az emberi tevékenységből eredő szennyezőanyagterhelés lebontására, a fertőző baktériumok elpusztulására hosszabb tartózkodási idő áll rendelkezésre, így ezek a folyamatok hatékonyabbá válhatnak. Kedvezőtlen, hogy a nagyobb tartózkodási idő nagyobb primer produkciót-, algásodást, elnövényesedést — tesz lehetővé. Mértéke az áramlási sebességtől függően vízterületenként különböző, a vízpótló rendszerekben különösen nagymértékű lesz. Nem hagyható figyelmen kívül ezzel egyidejűleg a víztestben és a fenékben elszaporodó fogy asztószervezetek hatása sem. A Duna főágában a vegetációs időszakban a duzzasztott terekben az élőanyag produkciója meghaladja a lebontott szervesanyag mennyiséget, míg a vízlépcsők alatt ez az arány a lebontás (tisztulás) javára tolódhat el. Nagymarosig az algasűrűség a Kiliti-tározó belépő szelvényéhez képest a vegetációs időszakban megduplázódhat. Ez a szervesanyag-koncentráció (KOI^-érték) növekedését is jelenti és olyan koncentrációértékek alakulhatnak ki, mint amilyenek jelenleg a bajai szelvényre jellemzők. Ez az állapot, bár még megfelel az I. osztályú minősítés követelményeinek, de felszíni vízkivétellel történő ivóvízellátás szempontjából a mai viszonyokhoz képest romlást fog jelenteni, melyet csak költségesebb tisztítással lehet majd kivédeni. Budapest felett a parti szűrésű kutak vízminőségét az eddigi tapasztalatok szerint sokkal inkább veszélyeztetik a meder és szűrőréteg állapotában bekövetkező változások a túlzott eliszapolódás vagy a vékonyabb biológiai szűrőréteg elmosása, elkotrása és a háttér szennyezettsége, mint a víztest minőségének várható változása. Ezt alátámasztja az a tény, hogy amikor a hetvenes évek elején rosszabb volt a Duna vízminősége a jelenleginél, vagy akár az erőmű megépítése után várható állapotnál, a kútvizek minősége megfelelő volt. Az az elképzelés, hogy a BNV-hez tartozó Dunaszakasz és a csatlakozó vízgyűjtőterületek szennyvíztisztításának megoldásával kompenzálni lehet az algaszaporulatból származó szervesanyag-tartalom-növekedést, irreális, mert a szakaszon több szervesanyag fog termelődni, mint amennyi terhelést a szennyvizek jelentenek, illetve azok tisztításával vissza lehet tartani. A rendszerhez tartozó egyéb vízterületek minőségére elsősorban az üzemeltetési viszonyoknak lesz hatása. Várható állapotuk sok esetben egybevethető a mellék- és holtágak, csatornák egyes szakaszain ma is fennálló viszonyokkal. Kivételt képez a Mosoni-Duna alsó szakasza, ahol a naponkénti visszaduzzasztás a győri szennyvizek torlódását és így erősen szennyezett szakasz kialakulását fogja eredményezni. Ennek elkerülésére a mechanikai-biológiai szennyvíztisztító telep megépítése feltétlenül szükséges.