Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

3. szám - Várday Nándor–Tevanné Bartalis Éva: Vízminőségi állapotfelmérés és hatásbecslés a tervezett Bős–Nagymaros vízlépcsőrendszerben

VÁRDAY N.—TEVANNÉ B ART ALIS É.: Vízminőségi állapotfelméré* 169 felfelé, a csúesüzem befejezése után a lefelé áramlás idején is együtt marad, és csak lassan hígul. Kialakulásától a Mosoni-Dunából való távozásig 6—-8 óra telhet el, mialatt a víz oldott oxigéntartalma a biológiai lebontási folyamatok következtében, különösen a nyári melegebb időszakokban, a halak számára kritikus 3 mg/dm

3 szint alá sülylyedhet. A Mosoni-Duna Győr alatti szakaszán a kissé és erősen szennyezett időszakok az erőmű csúcsüzemeltetésével együtt fognak jelentkezni. A minőségi ingadozás a szennyvíztisztítás hatékonyságának növelésével csökkenthető. Jó hatásfokú biológiai tisztítás a jelenlegi terhelés kb. 70%-os csökkentését fogja eredményezni. Ebben az esetben a befogadó vízhozama minden esetben elegendő lesz a biztonságos hígításhoz, az öntözési és ipari vízhasználat minőségi igényeinek biztosításához. Algásodásra a változó vízmozgás és iszapfelkeveredés miatt ezen a szakaszon nem kell számítani, de ugyanezen okok a hal gazdálkodás és az egyéb vízi szervezetek életfeltételeit is rontani fogják. Folyamatos üzemmenet esetén a Mosoni-Dunán az állandóan biztosítható nagyobb vízhozam és hígítás hatására a jelenlegihez képest még tisztítatlan szennyvíz bevezetése esetén is javulni fog a vízmi nőség. A dunai árhullámok miatt jelentkező vissza duzzasztás a jelenlegi gyakorisággal azonban ezután is elő fog fordulni, tehát a győri szennyvízbevezetés áthelyezése és a tisztítóberendezés megépítése változatlanul követelmény marad. 6.14. A Duna, Gönyű—Nagy maros közötti szakaszának vízminőségére nemcsak a felülről érkező Dunának és Mosoni-Dunának, valamint az ezen a szakaszon beömlő mellékvízfolyásoknak és szennyvizeknek van hatása, hanem a nagymarosi duzzasztó felett lelassuló vízmozgásnak is. A Gönyű—Ács közötti szakaszon fog a Duna és a Mosoni-Duna mind mennyiségileg, mind minőségileg ingadozó víztömegeinek keveredése, kiegyenlítődése megtörténni. A víz áramlási sebessége itt jelentősen lelassul, így egyes szakaszokon jelentős iszaplerakódásra kell számítani. A bősi erőmű felől jövő oxigénben dúsabb víz biztosítja a Mosoni-Dunán át szakaszosan érkező szennyezőanyagok viszonylag gyors lebontását. Lejjebb, a lelassult és részben letisztult vízben újra javulnak az algaszervezetek életfeltételei (fény, hőmérséklet, áramlás). Szaporodásukban — a dunai fitoplankton évi fejlődési menetének megfigyelése alapján — különösen a tavaszi és őszi időszakban jelentkezhetnek egy hétig is tartó maximumok. A lefolyási idő közepes vízhozamnál Gönyű—Nagymaros között 2—3 nap lesz. Ennyi idő alatt az algaszervezetek tömege 1,7—2,2-szerese, de kedvező körülmények között még ennél is nagyobb arányban megnövekedhet. Ha figyelembe vesszük az algák és egyéb vízi szervezetek erőmű alatti nagyfokú pusztulását és feltételezzük, hogy koncentrációjuk Gönyűnél nem lesz több mint a dunakiliti-tározó belépő szelvényében, akkor is tömegük Nagymarosig megduplázódhat 2—5 g/m

3-rel, növelve a vízfolyás KOIfc-értékét. A KOIí-koncentráció értékét azonban nemcsak a folyóban termelődő szervesanyag, hanem a közvetlen szennyvízbevezetések és a Dunánál szennyezettebb mellékvízfolyások szervesanyag többletterhelése is növeli. Ugyanakkor a biológiai és kémiai lebontás, kiülepedés stb., csökkenti a KOIfértékét. A KOI

k-értékek ellentétes irányú változásainak mérlegét a vizsgált szakaszon közepes vízhozamnál intenzív, vegetációs időszakban a jelenlegi és várható állapotokra vonatkozóan a 6. táblázatokban adjuk meg. A nagymarosi erőmű megépítése esetén a két ellentétes folyamat is 3—4 mg/dm

3-es Küllem el kedést eredményezhet. Az így megemelkedett érték még mindig az I. osztály határán belül maradhat. Az algaszaporodás kevésbé intenzív periódusaiban a KOI,*--növekedés még ilyen mértéket sem fog elérni. A valóságban a befolyásoló tényezők a vízhozam, hőmérséklet változása miatt, a KOIirértékek éves szórása a Duna felső szakaszán ± 20—25% között mozgott. így a legrosszabb esetet is feltételezve, Nagymarosnál a KOIk-érték ingadozása 15—26 g/m

3 között várható, tehát a csúcsértékek már meghaladhatják a II. osztályú minősítés alsó határértékét. Itt kell megjegyeznünk, hogy jelenleg ilyen értékeket a Duna baja-mohács-i szakaszán gyakran mérnek, és a klorofill-a értékek is megegyeznek a Nagymarosnál várható értékekkel. Ez természetes is, hisz jelenleg a víz tartózkodási ideje Rajka—Baja között kb. annyi, mint amennyi az erőmű belépése után Rajka—Nagymaros között lesz. A víz minőségére vonatkozóan prognosztizálhatjuk tehát, hogy az Nagymarosnál nem lehet rosszabb, mint amilyen jelenleg a Duna magyarországi alsó szakaszán. Sőt, figyelembe véve Budapest tisztítatlan szennyvizének terhelését, sok összetevőre nézve annál jobb értékeket várhatunk. A várható vízminőséget természetesen elsősorban a közvetlen és a mellekvízfolyások alsó szakaszain bevezetett szennyvizek hatékony tisztításával javítani lehet. A 6/B. táblázat a többletszennyezés 50%-os illetve 80%-os csökkentésével elérhető eredményt is vizsgálja. Megállapítható, hogy ezek a beavatkozások a KOIátlagérték mindössze 0,55 illetve 0,9 glm

3rel való csökkenését eredményezik. Tehát ezzel a beavatkozással a KOI^-érték I. osztályú értéke mindenkor biztosítható lenne, de a vízhasználatok szempontjából a módosulás jelentéktelen. A tápanyagtartalom ilyen úton való csökkentése pedig végképp hatástalan, hisz mint említettük, a határon belépő Duna-víz tápanyagtartalma már túlkínálatot jelent és ehhez képest a szennyvizekkel bevezetett tápanyagmennyiség jelentéktelen. A tisztítók megépítése tehát nem előfeltétele az erőmű rendszer megépítésének, bár nem kétséges, hogy a helyi, főleg a parti sáv bakteriológiai szennyezések csökkentésében van jelentőségük. Belátható időn belüli megépítésük azonban az erőmű rendszer építésétől függetlenül is mint a kulturált élet követelménye elengedhetetlen lesz. A Duna-szakaszon lejátszódó vízminőséget leg inkább befolyásoló folyamatok, az ülepedés és a-